Propaganda

 

A médiák óriási hatalmat képviselnek, nagymértékben képesek változtatni, formálni a véleményünket valamiről, vagy valakiről. Nem véletlen, hogy ez sok művészt is megihletett. H. B.: "Kathetina Bloom elveszett tisztessége" pl. azért született, mert a sajtó egy olyan lejáratási kampányba kezdett a szerző ellen, ami ellen (ahogy a regényében), Ő is tehetetlen volt…

A média tulajdonosok (szerencsére igen kis hányadát) ugyanis nem feltétlenül a valóság feltárása érdekli, hanem az, amit az olvasói, nézői (tehát mi) elvárnak tőlük. Ez pedig a folyamatos szenzációs, és megdöbbentő hírek utáni igényünk. Ezért, bár látszólag egyszerű elítélni a lesipuskás fotósokat (pl. Diana halála után), mégis jusson előbb eszünkbe a szálkáról és gerendáról szóló, vagy az "az vesse rá…" kezdetű közmondások egyike. Hiszen ha nem lenne igény a munkájukra, mást kellene csinálniuk, különben éhen halnának…

(Azt, hogy mekkora összeget lehet kapni, egy régen lefotózott ember fényképéért, elolvashatod a "gazdagok" fejezetben…)

Ugyan azt a történet, egy kis vágással, más sorrendbe rakással akár az ellenkezőjéről is szólhat. (Ha láttad az "Őrült várost", világos, hogy miről beszélek). Ha keveset tudunk valamiről, hajlamosak vagyunk arra, hogy az első benyomásunk alapján, felszínesen döntsünk, hiszen így a kényelmesebb. Ezt kiválóan mutatja meg a "Tizenkét dühös ember" című film. Ma már hihetetlen, hogy a "Támadás a Marsról" című rádiójátékot az USA-ban mindenki valódi hírként kezelte, és kitört a pánik, mindenki menekült, ahova tudott…

Egy történetet ("hírt") elhiszünk, pusztán azért, mert valamelyik média "tudósít" erről, ilyenkor gyakorlatilag senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni a kapott információ "valóságosságát"… Ebben a témában az legsikerültebb alkotás az "Amikor a farok csóválja" című film…

Bár nem a médiák, hanem az emberi vélemény, hozzáállás megváltoztatásáról szól, azért még idekívánkozik egy mű, ami jó példája annak, hogy leginkább azt tálalják nekünk, amit tudatosan, tudat alatt, a többség elvár. Ez pedig a "Piszkos tizenkettő". A könyv arról szól, hogy hogyan éri el a százados azt, hogy a halálraítéltek kövessék, és azt tegyék, amiért kiválasztották őket. (Ami, ha belegondolsz, abszolút nem természetes. Logikus az lenne, hogy amint kiképzi a rabokat, azok az első alkalommal ellene fordítanák a fegyverüket, és meglógnának…) A könyvben az "akció", jó, ha 1-2 %-nyi terjedelmet kap. Viszont a belőle készült filmben a fő hangsúly (a többség elvárásának megfelelően) már az akciók sorozatára tevődik.

Mivel egy film, mindig nagyobb közönséget élvezhet, mint egy könyv, a rendező nem is nagyon tehetett mást, ha sikeres, sokak által megnézett filmet akart készíteni. A többség ízlése ezt kívánta meg tőle. Gondolom hallottad már a mondást: "mindig azok tartják magukat normálisnak, akik többen vannak…" :-)))

Van még egy érdekes könyv, ami első látásra kilóghat az eddigi felsorolásokból, és szinte már a "beszerezhetetlen" kategóriába került, mert annyira régen adták ki, ez pedig a "Tiszt gyár". Ez arról szól, hogy a náci tisztképzők egyikében van egy tanár, akinek látását nem homályosítja el a propaganda, és próbálja a tanitványai figyelmét is felhívni erre, a maga módján. Látszólag megmagyarázhatatlan baleset következtében meghal. Gyilkosa az az eminens, aki "szentként" tekint Hitlerre. Az új tanárnak az a feladata, hogy kideritse mi is történt. Hamar rá is jön, de az eminensre gyakorlatilag lehetetlen ezt rábizonyítani, mivel senki sem hinné ezt el neki. Hogy hogyan változtatja meg az évfolyamelsőről kialakult képet, megtudhatod, ha elolvasod ezt a könyvet… :-))) Ha érdekel a téma, már jócskán kaptál olvasnivalókhoz, filmekhez tippeket, ezért a továbbiakban nézzük a reklámot, és a propagandát…

Ebben a témában hamarosan olvashatod a "Társas lényt" a könyvespolcon, ha fent lesz, itt is hírt kapsz errõl, addig is türelem, és nézz szét a polcon más témákban is... A nyomtatott reklám atyjától pedig itt találsz alapelveket...

Az első reklám Japánban való megjelenéséről, szintén a "gazdagok" fejezetben olvashatsz. Európában, azt a fajta "totális" reklámot, amit napjainkban is tapasztalhatunk, amit csupán a multik képesek finanszírozni, (elsőre biztos hihetetlen lesz), Hitlernek köszönhetjük. Ő, pontosabban a propaganda gépezete volt az első, aki kitalálta, hogy pl. horogkeresztes papírba csomagolt cukorkákat kell árulni a meccseken, hogy fáklyás zászlós felvonulásokat kell szervezni, hogy karszalagot kell az embereik kezére tenni, hogy minél előbb bevigyék a köztudatba azt az ősi, keleti termékenységi jelképet (a horogkeresztet), amit ma már szinte mindenki elsőre a fasizmussal kapcsol össze. (A félreértések elkerülése végett, nem ezért kerültek hatalomra, ezzel a jelképüket tették gyorsan ismertté !!!) A propagandában pedig a leghatékonyabb eszközöket vetették be hatalomra kerülésük után, hogy a lakosságot manipulálhassák.

Nézzünk, néhány megdöbbentő hírt, amiknek a bekövetkeztét, a reklámoknak, médiáknak "köszönhetünk"…

Az 1990-es évek elején történt, hogy életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek egy Demetrick James Walker nevű tizenhét éves kamaszt, mert megölt egy másik tizenhat éves gyereket. Tettének oka, nagyon szeretett volna egy pár Nike Air kosárlabdacipőt, azt a fajtát, amelyik 125 dollárba került, s amelyet Michael Jordan, a híres játékos reklámozott a tévében. Ez a vágy indította arra, hogy egy 22-es kaliberű pisztolyt szögezzen Johnny Bates homlokára, meghúzza a ravaszt, majd sietve távozzék, lábán Bates vadonatúj magas szárú tornacipőjével. A bűnvádi eljárás során Mark Winston ügyész a hirdetőket hibáztatta, kijelentvén, "Sajnálatos, ha a hirdetések a luxus olyan netovábbjának tüntetik föl a torna-felszerelési cikkeket, hogy azokért érdemes embert ölni…"

1990-ben az Észak-Karolina állam szenátusi helyéért vívott kampány az egyik leghevesebb politikai csatározás volt. A harc legutolsó heteiben a demokratikus párt fekete bőrű jelöltje, Harvey Gantt, némi előnyre tett szert a republikánus - és fehérbőrű - Jessie Helms ellenében, aki már volt szenátor az előző periódusban is. Nyolc nappal a választások előtt, Helms tévéhirdetését sugározni kezdték, melynek szlogenje így hangzott: "Fehér kezek". A filmkockákon fehérbőrű kezek tépték szét az elutasító levelet, miközben egy bársom hang azt mondta: "Szükséged lett volna erre a munkahelyre, de ők inkább egy kisebbségi csoport tagjának adták, az etnikai kvóták miatt. Fair play ez ? "

Gantt mindig ellenezte az etnikai kvótákat (!!!),de ellenfelének a hirdetése ennek dacára elérte célját, Helms-et újraválasztották, méghozzá elsősorban a fehérbőrű szavazótábor voksainak köszönhetően…

Néhány éve a CBS műsorára tűzte a Cry Rape (kb. Kiálts, ha megerőszakolnak !") című filmet. A történet a nézők értésére adta, hogy ha a nemi erőszak áldozata vádat emel, az igazságügyi procedúra során esetleg súlyosabb megpróbáltatásokban lesz része, mint amennyit az erőszakoskodás okozott…

A szóban forgó esetben, a vádlottból kamasz ártatlanság áradt, és meggyőzően érvelt, a sértett nő egyszerűen elcsábította őt… A film sugárzását követően rohamosan csökkent a bejelentett nemi erőszaktételek száma, az áldozatok nyilvánvalóan megértették a film üzenetét, s féltek, hogy a rendőrség nem veszi őket komolyan…

1982 októberében hét ember halt meg Chicagóban és környékén, mert a Tylenol (aszpirinféleség) kapszulákba, (amelyeket a boltokban vásároltak), valaki - rejtélyes okból - ciánt fecskendezett. Az üggyel sokat foglalkozott a média, néhány napig tele voltak a Tylenol botrány részleteivel a hírműsorok és újságcikkek. A sajtó kitüntető figyelmének meg is volt eredménye… Hamarosan hasonló mérgezési esetek tucatjairól érkeztek jelentések az ország minden pontjáról, mérgezett szájvízre, szemcseppre, orrcseppre, üdítőitalra, sőt hot dog bukkantak többhelyen… E "másolati mérgezések", (ahogy a nagy drámai érzékkel rendelkező újságírók nevezték őket), úgyszintén főszerepet kaptak a médiában… A közvélemény négyzetesen emelkedő mértékben reagált, egyre többen estek pánikba, és sokan fordultak orvoshoz, "mérgen tünetekkel", melyek valójában szokványos fej, torok vagy gyomorfájásnak bizonyultak… Az efféle álmérgezések száma, hétszer annyi volt, mint a valódiaké…

Mi a közös elem Demetrick James Walker, az észak kaliforniai szavazók illetve a tévénézők és újságolvasók viselkedésében ? Ahányszor bekapcsoljuk a tévét, a rádiót, kinyitjuk az újságot, a magazint, vagy a könyvet, valaki nevelésben részesít bennünket, oktat és kioktat, rábeszél.

Azt kívánja, hogy vegyünk meg egy terméket, szavazzunk egy politikusra illetve fizessünk elő valamire. Miért ? Azért, mert a termék, a politikus, egyszóval, a rábeszélés tárgya, jó, becsületes, épületes, gyönyörű stb. A hirdetésekben a rábeszélés célja egészen egyértelmű, nagyjából azonos termékek (fejfájás elleni pirulák, fogpaszták, mosóporok vagy képviselőjelöltek) gyártói, elképesztő mennyiségű pénzt költenek arra, hogy rábeszéljenek az ő árujuk megvételére…

A ránk gyakorolt befolyás lehet igen enyhe, szinte öntudatlan. Mint a nemi erőszakról szóló film példája jelzi, gyakran akkor is megváltozik a véleményünk, ha az üzenet készítőjének nem ez a célja…

A propaganda szó viszonylag új keletű, első dokumentált fölbukkanása 1622-ból való, amikor XV. Gergely pápa kibocsátotta a Sacra Congregatio de Propaganda Fide-t. Az idő tájt a római katolikus egyház leginkább a sikertelen keresztes hadjáratokkal foglalatoskodott, igyekezvén a hit szilárdságát visszaállítani a fegyverek erejével. A pápa rájött, hogy e harc reménytelen, s létrehozta a pápai propaganda intézményét, remélve, hogy ez által sikerül rákényszeríteni az embereket az egyházi doktrínák "önkéntes" követésére. Emiatt a propaganda szó hamar negatív értelmet nyert a protestáns országokban, míg a katolikus területeken rendszerint pozitív kicsengésű maradt…

Közhasználatúvá azonban csak a huszadik század elején vált, amikor az első világháborúban alkalmazott meggyőzési módszerek szinonimájaként kezdték használni. Később a totalitárius politikai rendszerek rábeszélő gépét is e szóval illették. A propaganda első világháborús definíciója ilyenképpen hangzott, "elfogult nézetek terjesztése, gyakran hazugság és csalás alkalmazása árán…" Ám amint a tudósok tanulmányozni kezdték a téma részleteit, hamar megértették, hogy a propaganda egyrészt nem csupán a "gonosz" diktatórikus rendszerek kiváltsága, másrészt jóval több az emberek célirányos becsapásánál. Ma már a propagandán tömeges befolyásolást értünk, mely jelképekkel manipulál, és beveti a lélektan eszközeit. A propaganda egy bizonyos nézet kifejtése azzal a végső céllal, hogy a lefogadók tegyék magukévá a szóban forgó nézetet "önkent", úgy, mintha mindig is osztották volna…

A hatékony meggyőzési stratégiákról később olvashatsz, de ha megpróbálsz a hirdetések "mögé" nézni, azt tapasztalod, hogy többségük az érzelmekre hat. Szerelem, barátság, család, kutya, macska, boldogság utáni vágy. Ezek hatnak leginkább ránk, tehát dominánsan ezeket használják akkor, amikor valaminek a megvételére rá akarnak venni. Legyen az bármi, politikus, üdítő, gyógyszer. Magyarán ezekkel az érzelmekre ható szimbólumokkal, szinte mindent el lehet adni. De ez mint mondtam, csak a fő csapásirány, a részletekről később...