Vegyes

 

Az alábbi kísérletek, elsőre talán meghökkentő apropóból születtek. Fontos ezért már az elején leszögezni, hogy miért is végezték el őket. Az alapvető cél a következő volt: a nácik háborús bűntetteit, kegyetlenkedéseit mindenki elítéli, utólag. De vajon hasonló körülmények között hogyan viselkednénk ? (Ha nem lenne eléggé világosan megfogalmazva, nem az a cél, hogy a nácik cselekedeteinek súlyát csökkentse (igazolja), vagy felmentse őket ! Csak azt vizsgálták, hogy ha valaki (a szekták részben ismertetetteknek megfelelően) használja az eddig említett meggyőzési technikákat, akkor mennyire végletes helyzetekig lehet elmenni…

Börtön kísérlet

Lényegében a koncentrációs táborok kegyetlenkedéseit vette célba. Azt vizsgálták, hogy a "börtön" körülmények, mennyire módosítják a viselkedést. Hirdetésben kerestek önkénteseket, akik tudták, hogy véletlenszerűen fog eldőlni, ki lesz rab, és kik lesznek az őrök. A kísérlet kezdetének időpontját nem közölték a jelentkezőkkel, és azt sem, hogy rejtett kamerával folyamatosan rögzítenek mindent, ami történni fog.

Azért, hogy a "rabok" valóban beleéljék magukat a szerepbe, valamennyiüket váratlanul szállították a kísérlet színhelyére. Legtöbbször úgy, hogy a "letartóztatásnak" legyenek szemtanúi. A beszállító rendőrök sem az "akció" közben, sem a rendőrautóban nem árulták el nekik, hogy ez most a kísérlet része, vagy valóban letartóztatták őket valamiért…

A kísérlet során az "őrök" szépen lassan átmentek szadistába. Amikor azt hitték, hogy senki sem látja őket (a rejtett kamerákról nem tudtak) egyre gyakrabban és kegyetlenebbül gyakorolták "hatalmukat" a "rabok" felett. Egyre sűrűbben, fordultak elő megaláztatások, amikor azt hitték, egyedül vannak. Annyira eldurvultak, hogy jóval az eredetileg tervezett időpont előtt abba kellett hagyni a "börtön szimulációt" !!!

Az "őr" szerepet játszók ez ellen tiltakoztak, nyílván szerették volna, ha az eredetileg tervezett ideig gyakorolhatták volna "hatalmukat". Az alá-fölérendelt viszony meghökkentően beépült a tudatukba. Noha jellemzően azonos magasságúak voltak, az "őrök" szerint a "rabok" magassága kisebb volt, mint az övék. A "rabok" is úgy vélték, hogy az "őreik" testmagassága nagyobb…

Mivel a cm-ben mért értékek hasonlóak voltak, nyílván ezt a torzítást az eredményezte, hogy az egymáshoz viszonyított "helyzetük" a kísérletben, plusz, és mínusz irányban "korrigálta" azt a testmagasságot, amit láttak…

Parancsra tettem

Sokszor hallott, nehezen elfogadható mondat. A kísérlet "durva" jellegét meg kellett ideologizálni, hogy a résztvevők számára elfogadható legyen. Azt mondták nekik, hogy mindenki tudja azt, hogy a jutalmazás segíti a tanulást. Most azt szeretnék megvizsgálni, hogy vajon a büntetés nem lenne e ennyire (vagy még jobban) hatásos.

Azért, hogy könnyítsék a résztvevők hajlandóságát, a szobát két részre osztották, és egy üvegfallal választották el egymástól a két résztvevőt. (Ez egyfajta kívülállóság, távolságtartás képzetét váltotta ki). Az volt a feladatuk, hogy az előttük lévő papíron lévő kérdéseket feltegyék. Helyes válasz esetében a következő kérdés jön, helytelen válasz esetében, egy tárcsán tovább lépve, áramütést mértek a szoba másik részében lévő személyre (büntetésképpen). Ha az nem válaszolna, akkor a válasz helytelen…

Átvittek mindenkit a másik oldalra, és megcsapták őket egy kisebb feszültséggel, hogy érezzék milyen ez. A tárcsán 0-tól indult a feszültség, és 15 voltonként növekedett 300 voltig. A résztvevőkkel közölték, hogy a 300 volt már halálos !!!

A résztvevők nem tudták, hogy az üvegfal mögötti személy, beépített ember. Valóságban semminemű áramütés nem érte, csak eljátszotta a fájdalmat, és egyre hangosabban üvöltött.

Az utolsó előtti helytelen válasz áramütésétől a beépített ember "elájult", tehát az utolsó kérdésre nem adhatott választ... Ez ugye helytelen válasz…

Ekkor a résztvevők közölték, hogy ha újra "megbüntetik" a másikat, az meg fog halni… Ekkor a kísérlet vezetője "átvállalta" a felelősséget, és kérte a gomb megnyomását… (Lényegében tehát az a felelős, aki a "parancsot kiadja", és nem a végrehajtó…)

A résztvevők többsége (több mint 60 %) megnyomta a gombot… Természetesen a szituáció nem azonos, de mindenképpen nagyon hasonlít (Vannak torzító tényezők, hiszen növelte a végrehajtás valószínűségét a "kívülállóság" látszatát keltő térelválasztás, és üvegfal, valamint a már korábban ismertetett technikák közül a fokozatos növelés taktikájának alkalmazása. Ugyanakkor ebben a kísérletben következmény nélkül meglehetett volna tagadni a parancsot…)

---

A továbbiakban, néhány az eddigitől eltérő, olyan módszerről olvashatsz, amiket eredményesen használva növelik bizonyos termékek forgalmát. Az első szakaszban jelentős szerepe van a forgalomnövelésben a reklám meggyőző erejének. A második részben egy ravaszabb módszer lesz olvasható, ami a fogyasztói szokások elemzése alapján született.

Ha a többi fejezet feltöltésével előrébb leszek, nem kizárt, hogy a későbbiekben ez a rész is bővülni fog, de egyenlőre marad a "fogkrém" példa…

Fogkrém

Ha már nem érhető el több új fogyasztó, akkor a reklámokban taktikát kell váltani. Fokozni kell a fogyasztás intenzitását. Ha már mindenki mos fogat, akkor arról kell meggyőzni, hogy ez nem elég, mossál háromszor fogat (mellesleg ez jogos is, de ne felejtsd el, hogy az a korábban csak nyáron "üdítő" ital, immár télen is ezt teszi. A tea is iható forrón, vagy jegesen is…)

A fogyasztói szokások elemzése egy újabb lehetőséget ad. A felmérések szerint a fogkrémet szinte mindenki elejétől a végéig nyomja a fogkefére. Ezért jelentősen nagyobb a tubus nyílásának az átmérője, így "vastagabb" csíkot nyomsz ki, és hamarabb kiürül a tubus…

Tulajdonképpen megdöbbentő, hogy mindezek ellenére, a fogkrém fogyás egy fõre vetítve, 1 tubus/év körül van…

Cigaretta

Bármilyen furcsa, a marketing sokszor eléri azt, hogy olyam dolgokat, amiket egyébként elutasítanánk, természetesnek vegyünk… Ilyen pl. a cigaretta esete.

Mindenkinek természetes, hogy olyan dolgot, amit a szájába vesz, előtte nem tapogat meg a piszkos kezével. (Vagy előtte kezet mos…)

A füstszűrő, minden cigarettánál fölfelé néz, tehát a dohányosok előbb megfogják, aztán teszik a szájukba. (Ugye az lenne a logikus, hogy a filter alul legyen, és azt a végét fogják meg, amelyiket aztán meggyújtják. Csak így maradhatna a filter érintetlen, tiszta…)

Amikor a dohánygyárak ellen erős kampány indult, megszületett a kevésbé ártalmas változat a filteres. Ha a "logikus" elhelyezésben tették volna a dobozokba, első rápillantásra senki sem tudta volna megállapítani, hogy ez nem "mezítlábas" változat, tehát filterrel fölfelé tették a dobozba. A filter látványa megnyugtatja egy kicsit a dohányost, hogy ettől nem kell annyira tartania, ezért így maradt akkor is, amikor már mindegyik füstszűrős volt…