Carnac

 

Európában megalitikus emlékművek széles övezete húzódik Olaszországtól egészen Skandináviáig, magában foglalva a brit szigeteket is.

A legnagyobb ilyen együttes a nyugat-franciaországi Bretagne fenyveseinek és hangamezőinek közepén található Carnac. Itt nemcsak több a kő, mint Európa bármely más táján, de elrendezésük léptéke, és a 8 km hosszú terület is, a legnagyobb szabású. A népről, amely Carnac köveit emelte, igen keveset tudunk, de ügyes mérnököknek kellett lenniük, továbbá hatalmas tömegű munkaerő állhatott a rendelkezésükre, és előre elgondolt terv szerint építkeztek. Néhány tárgy és az építmény a világ legrégibb, emberkéz alkotta emlékeihez tartozik.

A carnaci együttes három jelentős kőcsoportot foglal magában. Ezek a menhirek (ez a walesi maen, "kő" és hir, "hosszú" elemekből álló szó minden magas, szabadon álló kőre vonatkozik) mind Carnac városától északra, Le Ménecben, Kermarióban és Kerlescanban találhatók. Le Ménec mellett 1099 követ rendeztek el 11 sorban, egy 1 km hosszú és 100 m széles területen. Ettől keletre áll Kermario 1,2 km hosszú 10 kősora. Még keletebbre van a majdnem négyszögletesen elrendezett kerlescani 13 rövid kősor - összesen 540 kő -, melyet 800 m után 39 nagy menhirből álló félkör zár le. A negyedik, sokkal kisebb együttes - Le Petit Ménecnél - alig 100 kőből áll. Ezt a pompás látványt nagyon találóan jellemezte Chevalier de Fréminville francia régiségbúvár 1827-ben: "Kövek regimentje, melyeket alaktalan sziklákból rendeztek el ilyen szimmetrikusan."

A kőegyüttesek nagyjából hasonlók, nyugat-keleti tájolású sorokból állnak, bár nem egyenlő távolságban, az alakzat külső (északi és déli) szélein közelebb helyezkednek el egymáshoz. Minél keletebbre haladnak egy sor mentén, annál közelebb állnak egymáshoz és annál magasabbak a kövek. Néhol nem egyenes sorokban, hanem párhuzamos görbék mentén helyezkednek el. Változó a menhirek magassága is, a legkisebb kövek, Le Ménec nyugati végén csak 90 cm-esek, a legnagyobbak viszont Kermariónál , a 7 m-t is elérik.

A carnaci együttes 3000 megmaradt menhirje az eredeti köveknek alighanem csak a fele. Egyesek erodálódtak, másokat a helybéli gazdák vittek el saját használatra, de jócskán loptak belőlük az amatőr "régészek" is. Mivel a kisebb földmozgások és az 1722-es földrengés következtében sok kő eldőlt és összetört, elszállításuk még könnyebb volt.

A kőegyütteseket különböző időkben állították fel kb. i. e. 3500 és 1500 között, azaz durván egykorúak az angliai Stonehenge-dzsel és az egyiptomi piramisokkal. Bár továbbra is rejtély, kik voltak és milyen módszereket alkalmaztak Carnac "építészei", a geológusok általános véleménye szerint egyes menhireket, ha ugyan nem valamennyit, a kerék európai megjelenése előtt állították fel (ennek első bizonyítékai i. e. 1000 körüliek, bár könnyen lehet, hogy már korábban is használták). A köveket helyi gránitból fejtették, majd feltehetően a bányától vonszolták Carnacig, és a helyszínen felállították őket. Mivel a legmagasabb kövek közül némelyik több mint 350 t, hatalmas munkacsapatnak kellett dolgoznia a feladaton. Abban a korban, amikor a férfiak várható élettartama 36, a nőké 30 év volt, nem valószínű, hogy bárki, aki a kőegyüttes egyes szakaszainál megkezdte a munkát, megérte volna annak befejezését.

A rnenhirek sugárútjai és kőkörei Carnac nem egyedüli, és nem is legkorábbi emlékművei. A térségben dombsírokat - famulusokat - is felfedeztek, amelyek közül legalább kettő i. e. 4000 előtt épült. Kermario tájolása egy álló kőre mutat, amely Kercado sírjának bejáratát jelzi. A sír maga nagy, fűvel benőtt földhalom, tetején egyetlen kővel, belsejében pedig kővel szegélyezett folyosóval, amely négyszögletes kő sírkamrához vezet, ahova az egymást követő nemzedékeket temették, bejárata a téli napforduló napkeltéjének irányába néz. Belsejében kövek szegélyezte folyosó vezet egy tágas kőkamrába. Ez az i. e. 4700 körül emelt halomsír Európa legrégibb fennmaradt építménye, és az egyiptomi piramisoknál is régebbi…

Carnac óriási földhalmai, de különösen a kövei látogatók ezreit vonzották az évszázadok során, akik közül sokan próbálták megmagyarázni a menhir-sugárutak valódi rendeltetését. Mint a XIX. századi francia regényíró, Gustave Flaubert megjegyezte: "Carnacról több ostobaságot firkáltak össze, mint ahány állóköve van." Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint Carnac vallási központ lehetett, köveit az ősi bretonok imádták. Jóval később a rómaiak vették birtokukba őket, és saját istenségeik nevét vésték rájuk. A kereszténység eljövetelével kereszteket és más szimbólumokat faragtak a kövekre. A helyi néphagyomány szerint azonban a kövek voltaképpen római katonák, akiket a helybéli szent és korábbi pápa, Cornelius (Kornél) változtatott kővé azután, hogy elűzték Rómából és visszakergették szülőföldjére, Bretagne-ba.

Az egyik (legalább a középkorig általános) hiedelem szerint a kövek fokozták a termékenységet, ezért a meddő asszonyok éjszakákon át aludtak egy-egy viasszal, olajjal és mézzel megkent cromlechen (több állókövön vízszintesen végigfektetett kőlapon), vagy felhúzták a szoknyájukat és föléguggoltak, vagy lecsúsztak rajta, hogy magukba szívják mágikus erejét. A jelek szerint sokan hittek benne, hogy az állókövek őseiknek az örökkévalóság számára megkövesült szellemeit képviselik. Talán a hívek helyét jelölték ki, akik a termést és az állatokat megáldó druida papok szertartásaira gyűltek össze. Vagy egyszerűen a holtak emlékművei voltak? A Carnac szó breton nyelven azt jelenti: "a holtak temetője".

Egy új keletű elmélet sajátos célt tulajdonít a köveknek. Carnac és más megalitikus lelőhelyek tanulmányozása arra a következtetésre vezette Alexander Thomot, hogy a menhirsorok építői fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és a köveket vagy az égitestek, elsősorban a Hold, a Nap és a csillagok, mozgásának tanulmányozására állították fel, vagy hatalmas csillagászati óra ként használták, amellyel meg lehetett határozni például a szántás és a vetés idejét. Thom szerint ebben a Holdobszervatóriumban a legfontosabb kő a locmariaquer-i, Er Grah (Tündérkő) néven ismert, ma már összetört megalít volt. A követ irányjelzőként használva, a holdkeltét és nyugtát, akár a 13 km-re lévő halmokról és kövekről is meg lehetett figyelni.

Talán soha nem tudjuk meg biztosan, milyen jelentéssel bírnak a carnaci óriás kövek, de az mit sem csökkenti az évente hozzájuk özönlő látogatók ezreire gyakorolt hatásukat. Az a tény ellenben, hogy az a kő, (amire tájolva mutatnak), egy hatalmas sírdombon állt, arra utal, hogy sokkal inkább a sírok jelölésére őrzésére szolgálhatott, de biztosan nem tudhatjuk… Bár moha borítja őket és sok eltűnt közülük, Carnac impozáns, lenyűgöző kapocs marad korunk és az európai civilizáció kezdetei között...