Newgrange

 

Európa legszebb folyosósírjának a bejárata délkelet felé néz, pontosan a déli napforduló napkeltéjének irányába.

Newgrange folyosósírja - különleges kiképzésű sziklafaragásaival - Írország legszebb prehisztorikus emléke. Vajon Newgrange csak egy síremlék, vagy valamilyen más célt is szolgált ?

A romos és kifosztott sírt 1699-ben fedezte fel Edward Lhuyd (1660-1708), walesi régiségbúvár. Így írt róla: "Amikor először beléptünk, kúszva kellett beljebb nyomakodnunk. De ahogy továbbhaladtunk, kétoldalt a pillérek egyre magasabbak lettek. Aztán elértük a barlangüreget, amely már 20 láb magas volt. A folyosó mindkét felén találtunk egy-egy cellát, szemben pedig egy harmadik húzódott."

A folyosó, amelybe Lhuyd belépett, több mint 18 m hosszú, és három kis kamrában végződik, amelyekben hatalmas kőmedencék foglalnak helyet. A magasan kiugró kb. 100 tetőkövet olyan tökéletesen illesztették egymás fölé, hogy mindenféle habarcs nélkül is masszívan tartanak. Az 5000 év alatt mindössze két kő tört össze. Ez a tökéletes tervezés és kivitelezés tanúsítja, hogy a Kr. e. 3250 körül élt építők fantasztikus szakemberek voltak…

A faragások jelentése

Az igényes látogató Newgrange-ben azonnal felfigyel a szép sziklafaragásokra. A bejáratot spirálokkal borított két kőoszlop szegélyezi, és a folyosót belül egy tucat kő díszín. Sok tetőlap és gyámkő is faragott, gyakran a felső felén, ami alulról, a látogatók számára láthatatlan. Kívül is rengeteg járdaszegélykövet munkáltak meg, és a gyámkövekhez hasonlóan ezeknek is gyakran a belső, láthatatlan fele a faragott.

A spirálon kívül a legsűrűbben használt motívumok a rombusz, a cikcakk és a kör. Érdekes módon ezek nem egyeznek meg az Írország más részein lévő folyosósírok díszítőmotívumaival.

Mi a jelentésük ezeknek az ábrázolásoknak ?

A korai archeológusok nem lelkesedtek ezekért a motívumokért. Thomas Molyneux, a dublini Trinity College 18. századi fizikaprofesszora "barbár faragványoknak" nevezte őket, s az óta is sokan primitív motívumoknak tekintik. Manapság komoly kutatások folynak, hogy kiderítsék a vonalak jelentését. Az egyik leghíresebb kutató ezen a területen Martin Brennan, aki könyvében, a Boyne-völgyi látomásban több mint 700 faragott követ elemez. Arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb motívum asztronómiai és kozmológiai megfigyeléseket tükröz. Newgrange többek között a legrégebbi és legnagyobb napóránk. "A Boyne-völgyi embereknek nagyon fontos volt a Nap mozgásának tanulmányozása. Ők voltak az újkőkorszak legügyesebb napórakészítői" - írta Brennan.

A folyosósírok belső szentélyét csak a téli napfordulón felkelő nap sugarai világítják meg. Az év legrövidebb napját megelőző és követő néhány reggelen mintegy 20 percig pásztázzák a napsugarak a bejárat feletti nyílást és a folyosó végében lévő kőmedencét.

Newgrange és Stonehenge építőinek azonban nemcsak tudományos ambíciói lehettek a nagyszabású munkálatokkal. Közelebb akartak kerülni a Világmindenség titkaihoz, és annak jeleit közvetlenül, saját életükre alkalmazni. Newgrange nem csupán napóra vagy obszervatórium. Magának az életerőnek a jelképe. A folyosósírok felett emelkedő domb eredetileg tojás alakú volt, és ennek a tojásnak a belsejében húzódott a hosszú folyosó, amely egy üregben végződött. Ez akár az anyaméhet is jelképezheti. Az üregben egy hatalmas pillér áll, amelyet phallikus szimbólumként is értelmezhetünk. A két mészkőgolyó pedig, melyeket szintén Newgrange-ben találtak, szexuális szimbólumnak felel meg.

A téli napforduló sugarai

Newgrange-t azért építették, hogy erőt merítsen a legéltetőbb elemből, a napfényből. A bejárat fölött, amelyet eredetileg egy kőlap zárt le, egy nyílás található, ennek tetejét kettős spirál és rombuszfaragások ékesítik. Kőajtaját nyitni és csukni lehetett. A nyílást úgy tájolták, hogy a téli napforduló idején felkelő nap pontosan a résén keresztül tűzzön be a sírba (az ajtaját előzőleg nyílván kinyitották). A fénynyaláb végigpásztázta a folyosót, és a szemközti kamra közepén állapodott meg.

Newgrange-t Míchael O'Kelly, a Cork Egyetem archeológiaprofesszora tárta fel. 1969. december 21-én a folyosósírban tartózkodott, így tanúja volt az ott lezajló "csodának". Így írta le az eléje táruló látványt: "Pontban reggel 9 óra 54 perckor a napkorong felső széle megjelent a horizonton, 9 óra 58 perckor az első fénysugár áthatolt a résen, és végigpásztázta a folyosót. Majd bevilágított a sírkamrába, végül eljutott a leghátsó kamra medence alakú kőtömbjéig. A kezdetben még vékony fénysugár közben 17 cm-esre szélesedett, és amikor a kamra padlójára tűzött, drámai módon szinte lángba borította az egész sírkamrát. Tisztán megvilágította a többi kamrát, így láthatóvá váltak a gyámköves tető apró részletei is, 10 óra 4 perckor a fénynyaláb keskenyedni kezdett, 10 óra 15 perckor pedig eltűnt."

A téli napforduló az év legrövidebb napja, a természeti újév kezdete, az alvó föld ébredése. A kamrák belsejében minden spirál háromszoros. Tálán ezek foglalják össze valamiképpen az építők szándékát, amikor megtervezték ezt a - helytelenül - sírboltnak nevezett építményt. A belső spirál jelképezheti a lélek, halál utáni útját, a külső pedig az újjászületést. Ha ez a feltételezés helyes, akkor ez a kozmikus tojás a termékenység jelképe lehet, benne pedig az élet és halál örök körforgása. A prehisztorikus kor papjai a kamrák kőmedencéibe valószínűleg a legtiszteletreméltóbb ősök maradványait helyezték, így biztosították számukra a fénysugarak éltető ereje által családfájuk továbbélését…

Newgrange csak egy része a Boyne kanyarulatában található prehisztorikus építményeknek, de mind közt a legszebb és legjelentősebb. A fő sírok a tudomány szempontjából igen érdekesek, és most, 5000 évvel később, közel jutottunk titkaik megfejtéséhez. A leletek igazolják, hogy ennek a kornak az embere sem barbár, sem együgyű nem volt, találékonyságban és ügyességben messze felülmúlta eddigi elképzeléseinket…