Cumae

 

A Nápolyi-öböl templomromjai jelölik azt a helyet, ahol hajdan egy titokzatos asszony hirdette jóslatait. Amikor a Kr. e. 8. században görög bevándorlók érkeztek Itáliába, Cumaet választották letelepedésük helyéül. A Nápolyi-öböl északnyugati pontján egy vulkanikus magaslat szinte kínálta magát, hogy erre építsék akropoliszukat. Csodálatos kilátás nyílt minden irányba, körülötte tenger, tavak, erdők és hegyek.

Az akropolisz falainak maradványai ma is láthatók, legmagasabb pontján az antik Jupiter-templom romjaival, amelyek a mai napig a tengerészek irányjelzői. A ma is látható falak a Kr. e. 5. századi templom maradványai, melyet Augustus császár (Kr. e. 27-14) építtetett újjá. Később, a 6. században keresztény templommá alakították át. Kissé lejjebb a hegyen az Apollón-templom alapjai és körvonalai láthatók. Még lejjebb rejtőzködik a világ egyik leghíresebb ókori jósnőjének, a cumaei Szibüllának a barlangja.

Az ókor jósai

Sok nép regéiben, mondáiban szerepel egy bölcs asszony, aki a jövőbe lát. A legünnepeltebb ókori jósnő mindenképpen a cumaei Szibülla volt.

Az ókori nyugat-ázsiai népek ismertek olyan versikéket, amelyeknek a szerzője állítólag Szibülla, a jósnő volt. Magának a névnek a jelentése ismeretlen… A regék szerint azonban élt Trója közelében, Marpesszoszban egy látnok, aki jóslatait homályos értelmű versekbe szedte, és falevelekre írta. Annyi biztos, hogy a szibülla alakja a görög és a római mitológiában is előfordul, bár működését különböző helyekre teszik. A név később minden látnok nevévé vált, a római író, Varro (Kr. e. 116-27) tízet is felsorol. Mind között a leghíresebb azonban kétségtelenül a cumaei jósnő volt…

Hogy valóban élt-e egy ilyen nevű asszony Cumaeban, az bizonytalan. A Római Birodalom fennállásának idején az Apollón-templom látogatóinak megmutatták Szibülla sírját. A görög hagyomány összekapcsolja Szibülla nevét Apollónéval, a jövendölések istenével. A görög Delphoi jövendőmondója, Püthia Apollón papnője volt. Ő állítólag babérlevelet rágcsált (a babérfa Apollón fája), hogy transzba essék, vagy pedig háromlábú székét egy földnyílás fölé állította, és beszívta a belőle kiáramló vulkáni gázokat. Bármit használt is, a görögök úgy tartották, hogy Apollón sugallja jóslatait, melyek meglehetősen homályosak vagy kétértelműek voltak…

Cumae is, Delphoi is vulkanikus talajon terül el. A Nápolytól nyugatra található Campi Flegri a rómaiak körében közkedvelt volt a környékén található gyógyforrások miatt, ezért sok rezidenciát telepítettek ide. Akárcsak a delphoi jósnő, Szibülla is kapcsolatban állt Apollónnal. Római költők művei szerint Szibülla keletről érkezett, és Apollón beleszeretett. Tudtára adta Szibüllának, hogy bármilyen kívánságát teljesíti, ha elfogadja szerelmét. És az asszony annyi évet kért még az életéhez, amennyi a porszem egy marék földben. Több ezer évet kapott, ám elfelejtette, hogy hosszú életéhez az örök fiatalságot is kérje Apollóntól. Így aztán egyre öregebb és töpörödöttebb lett, végül állítólag olyan kicsire zsugorodott, hogy belefért egy palackba, amelyet Cumaeban őriztek felakasztva. Amikor a görög gyerekek megkérdezték, hogy mit szeretne, mindig azt válaszolta, meghalni…

Az Alvilág bejárata

Az Apollón-kultusz bűvös eleme a Holtak Birodalma, az Alvilág. A római író, Vergilius Aeneis című eposzában, melyet Kr. e. 29 és 19 között írt, a VI. könyvben megjelenik Szibülla is, amikor is Aineiaszt az Alvilág bejáratához vezeti. A trójai hős, Aineiasz felkereste őt a szentélyében, amely az Apollón-templom alatt, egy barlangban volt. A jósnő utasította, hogy először is vegye magához az Aranyágat, mert ez az "útlevél" az Alvilágba. Aztán őt és embereit elvezette a titkos bejárathoz az Avetnus-tó partján.

Ez a titokzatos tó csak 4 km-re terül el Pozzuolitól, és mai is Averno-tónak hívják. Turner festményén is látszik, hogy az ókorban még sötét erdőségek vették körül. A táj az óta jócskán megváltozott a vulkáni tevékenység és az építkezések következtében. Ennek ellenére misztikum lengi be, állítólag vulkanikus gázok áramlanak ki a föld alól, s ez még a madarakat is elriasztja a környékről. A neve is innen származik: a görög aornosz annyit jelent, mint "madár nélküli"…

Hol található Szibülla barlangja ?

A cumaei akropoliszban volt egy barlang, amely a hagyomány szerint Szibülla barlangja. 1920-ban tárták fel, és kiderült, hogy sokkal nagyobb, mint amire számítottak. 183 m hosszú galéria vezet hozzá, melyet ciszternák kereszteznek, és fény tölt be. Ez a galéria keresztülszeli a hegy belsejét, és a feltételezések szerint katonai célokat szolgált. Valószínűleg Agrippának (kb. Kr. e. 63-12), a római sereg főparancsnokának az utasítására építették. 1932-ben a régészek egy újabb barlangot fedeztek fel a közelben, és erről feltételezik, hogy Szibülláé lehetett. A hozzá vezető galéria 107 m hosszú, és 17 kisebb kürtő emelkedik a felszín fölé, ezek biztosítják a fényt.

A fő galéria egy előcsarnokban végződik, s ennek egyik boltozatos kamrájában két beépített kőpad található. Itt ülhettek hajdanán a Szibüllára várakozók. A jósnő egy ajtóval elválasztott belső szentélyben fogadta őket. A galéria fény-árnyék játéka folytán úgy tűnt, hogy a szentélyből ki és belépő kalauz, aki az újonnan érkezetteket fogadta, egyszer eltűnt, másszor újra felbukkant. A különleges helyzetű fénynyalábok arra is szolgáltak, hogy kissé megfélemlítsék a várakozókat, elbizonytalanítva még a legelszántabb látogatókat is…

A jóskamra nyílásain beszűrődő fénysugarak speciális effektust hoztak létre, melyet Vergilius így ír le: "Itt euboeaiak szirtjének szörnyű üreggé / szélesül oldala, száz kapuval, száz tág folyosóval, / melyből válaszait száz hangon üvölti Sibylla."

1932-ben mindenki meg volt róla győződve, hogy Szibülla barlangját fedezték fel. De vajon valóban így van-e ? A cumaei Szibülla szentélyét a Kr. e. 6. és 5. században a görögök tisztelete övezte. De ami ebből megmaradt, az már egy későbbi korból származik. Semmilyen konkrét lelet nem szól sem mellette, sem ellene, ezért a régészek további bizonyítékok után kutatnak… Mindenesetre a barlang bejáratánál állva nem nehéz elképzelni, amint itt áll a trójai hős, Aineiasz, harcosai gyűrűjében, és mindnyájan megdermednek a rémülettől, amikor "Sibylla / gyászteli, kétértelmű igéit üvölti a barlang".

A cumaei Szibülla kilenc könyvbe gyűjtötte jóslatait, és hatalmas összegért megvételre ajánlotta Róma utolsó királyának, Tarquinius Priscusnak, aki elutasította ajánlatát. Erre Szibülla három könyvet elégetett, és a megmaradt hatot újból felajánlotta, ugyanazon az áron. Tarquinius most sem fogadta el, ezért a jósnő újabb hármat elégetett. Mikor az utolsó három darabot is felajánlotta az eredeti áron, a király megtört, és megvásárolta őket. A római Capitolium templomában őrizték, és a szenátus, tanácsért folyamodva, gyakran fellapozta.

Sajnos Kr. e. 83-ban a templomot a könyvekkel együtt elpusztította a tűzvész…