Carne Abbas

 

Cerne Abbas falu közelében metszették a zöld gyepbe Anglia legnagyobb s legjobb állapotban lévő, domboldalra rajzolt figuráját.

A férfi tagadhatatlanul pogány. 55 m magas, szemérmetlenül meztelen, phallosza mereven az égre mered, bordái, mellbimbói kirajzolódnak. Felemelt karja 37 m hosszú, göcsörtös bunkót lóbál, kinyújtott baljában egykor talán egy tárgyat tartott, talán egy állatbőrt...

Két lábfeje közé valamikor betűket és számokat véshettek, ezek azonban nem maradtak fenn, így feltételezett jelentésük nagy vitát váltott ki. A betűk jelölhették az óriás nevét, de lehetett az ANO felirat is, az anno, " évében" szót jelentve, a szám pedig a dátum 1748, amikor újravésték alakját. Lehetett ugyanakkor az IHS felirat, mely Jézus neve helyett állt, vagy a Jehovára utaló IAO is, esetleg a JHD, JehovalJesus hoc destruxit, azaz "Isten megsemmisítette".

Az évszázadok folyamán számos legenda szövődött az alak köré. A hagyomány szerint a rajznak egy igazi óriás szolgált modellül, aki nagy pusztítást vitt végbe a környéken a juhok között, s más károkat is okozott. Egy nap leheveredett a domboldalon, hogy megeméssze legutóbbi ebédjét, és elaludt. A helybeliek, megragadva az alkalmat, megölték, majd körvonalait a mészkőbe vésték.

Ősi isten vagy újsütetű bolondság ?

A Cerne Abbas-i óriásra vonatkozó első egyértelmű utalás csupán 1751-ből származik. John Hutchins, dorseti történész, akinek Dorset történelme című munkája 1774-ben jelent meg, tesz róla említést egy levélben. "A kastély tiszttartójától hallottam - írja -, hogy új keletű dolog, Lord Holles idejében vágták ki", azaz 1641 és 1666 között. Meglehet azonban, hogy Holles csak újravágatta; bármely korábbi utalás hiánya még nem bizonyíték arra, hogy a mészkő rajz a 17. század közepén keletkezett…

A Cerne Abbas-i óriás erősen hasonlít a Norfolkban talált római-brit cserépedény töredék Héraklész ábrázolására, mely szintén mezítelen, s egy botot tart a kezében. Az óriás a svédországi Bohuslanból származó bronzkori faragásra is emlékeztet, mely szintén ruhátlan férfit ábrázol, mereven az évre néző phallosszal, jobb kezében lándzsával. Az állatbőr (ami esetleg a kezében lehetett), összhangban állna az óriás körüli vissza-visszatérő legendával, miszerint Herkulest, a görög-római istenséget ábrázolná, akit gyakran festettek meg meztelenül, bunkót lengetve és oroszlánbőrrel a kezében.

A svéd véset talán Tiwast jelképezi, a skandináv mitológia ég és háborúistenét, akinek nevéhez termékenységi rítusok fűződtek, Héraklész pedig a görög mitológia hérosza volt. Commodus császár uralkodása idején (Kr. u. 180-192) élt Héraklész (Hercules) kultusza a Római Birodalomban, s talán Britanniában is követőkre talált. Az óriás az ő jelképük, vagy Héraklész kelta megfelelője lehetett. Hagyományosan a Helith, Helis vagy Heil nevekkel illették, mely a Héraklész rosszul ejtett alakja is lehet…

A Cerne Abbas-i óriás és az ősi istenek közti hasonlóságok a 17. századnál sokkal korábbi eredetre utalnak. Néhány angol dombrajz valóban nagyon régi. Oxfordshire-ben az uffingtoni "Fehér Ló" talán vaskori eredetre tekint vissza, míg Sussexben a wilmingtoni "Hosszú Ember" akár neolit kori is lehet. E kormeghatározások feltételezéseken alapulnak, mert nincs biztos módszer az ilyen alakzatok keletkezési idejének megállapítására. Eredetileg a következőképpen készültek, a gyepet kivágták, s így előtűnt a fehér mészkő. Jó néhány dombrajznak nyoma veszett az idők folyamán, mert benőtte a fű. 18-19. századinak tartott más példák talán régi alakzatok felújításai, sőt meglehet pontatlanok is, mint pl. Wiltshire-ben a westburyi "Fehér Ló" .

Szintén az ősi eredetet támasztja alá néhány fennmaradt dombrajz szoros közelsége prehisztorikus lelőhelyekhez. Az uffingtoni "Fehér Ló" (ami talán sárkányt ábrázol (?!), a 120 m hosszú figura, amely olyan éles, hogy még 25 km-ről is látható, a Dragon Hill (Sárkánydomb) nevű, lapos tetejű halom közelében van.

A legenda szerint Szent György ezen a helyen ölte meg a sárkányt, a vére két földsávon ömlött végig, amelyek mindmáig terméketlenek.), szóval az uffingtoni, pontosan a helybeli kastély vaskori domberődítménye alatt található. A westburyi "Fehér Ló".

A Bratton-kastély vaskori földerődítménye alatt, a wilmingtoni "Hosszú Ember" pedig egy neolit kori dombsír s más temetkezési moundok közelében.

A Cerne Abbas-i óriás feje fölött, (botjával egyenesen feléje mutatva) áll a Trendle, e földsáncokkal és árkokkal határolt vaskori, négyszögletes kis építmény.

Az óriás termékenységi szimbólum volt?

A brit néphagyomány számos termékenységi rítus emlékét őrzi. A gyermektelen asszonyok régi köveket kerestek fel, ahol a termékenység reményében, az ősi rítus előírásai szerint, testüket a kőhöz dörzsölték, vagy ráültek. Egyes szent kutaknak szintén meddőséget gyógyító erőt tulajdonítottak. A nemi szerveket feltáró férfi és nőábrázolások a keresztény templomokban is megtalálhatók, de senki nem tudja biztosan, miért készítették őket…

A mezőgazdasági ciklusokhoz mindig számos termékenységi rítus kötődött. A legnépszerűbb szokás ma is él, noha eredeti funkcióját elveszítette, és semmi nem fűzi már a tavaszi munkákhoz. Ez pedig a májusfa körültáncolása. A május elsejét megelőző éjszakán a fiatalemberek kimentek az erdőbe májusfának alkalmas fáért, mintegy a termékenységi szertartáshoz való saját hozzájárulásként. Maga a májusfa szembetűnő phallikus szimbólum volt, amit az emberek körültáncoltak. A Cerne Abbas-i Trendle is ilyen május elsejei ünnepségek helyszíne volt egészen a közelmúltig. Éjszaka fenyőt állítottak a földerődítmény közepén, s ezt másnap a falu lakói körültáncolták.

Nyilvánvaló okokból tulajdonítottak termékenyítőerőt magának a Cerne Abbas-i óriásnak is. A meddő asszonyok az óriás kb. 9 m hosszú phalloszára ültek. Sőt az a hiedelem is járta, hogy a fogamzás érdekében a nemi aktusnak ott kell megtörténnie. A pártában maradt lányok pedig - a házasság és bő gyermekáldás reményében - éjszaka az óriás fehér körvonalán aludtak.

További rejtély, miként maradhatott meg ilyen sokáig az óriás, különösen a 6. századot követően, mikor is rendház létesült a faluban. Talán éppen a szerzetesek vágták ki a gyepből ? Noha valószínűtlenül hangzik, született olyan elképzelés, mely szerint azokban az időkben, amikor a pogány és keresztény rítusok még egymás mellett éltek, az óriást maguk a szerzetesek készítették a pogány termékenységisten szimbólumaként. Egyébként a korábbi századokban a mezítelen ábrázolásokat nem tekintették szeméremsértőnek. Más vélemény szerint az óriás a 16. században született, VIII. Henrik uralkodása alatt, a rendek feloszlatása idején, az apát és a szerzetesek egyéni szokásának megnyilvánulásaként.

A ma már hiányzó felirattal a szerzetesek talán az óriás pogány és férfias vonásait akarták ellensúlyozni. Mivel el nem pusztíthatták, az IHD betűkkel próbálták erejét semlegesíteni. Jóllehet az óriás hiteles története, eredete és kiléte minden valószínűséggel megállapíthatatlan marad, létezése is elégséges ahhoz, hogy érdekes bepillantást nyújtson letűnt korok hiedelmeibe és szokásaiba…