Elszúrták...

   

ELSZÚRTÁK

Földterületek
London
Háború
Távközlés
Tervezés
Oktatás
Irodalmi kritika
Munka
Reklám
Repülés
Cégmenedzsment
Uralkodók
Öngól
Víz
Média
Vegyes
Szex

Vissza a nyitó menüre...
 




Víz

 

Az olasz hatóságokat az a hír ébresztette 1966. november 3.-án, éjfél körül, hogy az Arno folyó kilépni készül medréből, és hogy Firenze lakóit nem ártana azonnal kitelepíteni.

A felelős miniszter Taviani úr határozottan úgy döntött, hogy nem tesz semmit…

Ha a nép megneszeli a veszélyt, a városból kivezető utak biztos bedugulnak, mivel az emberek autóikkal menekülnek majd, - érvelt a miniszter úr.

Nem szólva arról, hogy a kiürítési parancs felesleges pánikot is kelthet, amit mindenáron el kell kerülni. Ezzel visszatért ágyába…

Az Arno rendesen át is törte a gátakat…


Némiképp hasonló helyzet alakult ki 1888. novemberében, mikor az Allegheny hegyekben levő South Fork Halász és Vadászklub vezetése amellett döntött többedszer, hogy visszautasítja a Cambia Iron Company ajánlatát.

A jóindulatú cég szerette volna megjavítani a South Fork tárolót feltöltve tartó vízzáró gátat.

A zsilipeket márpedig soha nem szabad megnyitni, (érvelt az ellenző vezetés), mert az a gazdag klubtagok által oly nagyra értékelt halakat és a poétikus csöndet megzavarná, s ennek nem lehet kitenni a legjobb pittsburghi családokhoz tartozó klubtagok érzékenységét…

1889. május 31-én egy hatalmas felhőszakadás a tavat tárolóképessége felső határáig megtöltötte. Délután 3 óra 10 perckor megnyílt a gát, és egy vízfal - mint holmi skatulyát - elsöpörte Johnstownt.

Kétszázhúsz ember, köztük sok Halász és Vadászklub-tag fulladt vízbe…


Bruce Ismay, a White Star Line hajóstársaság elnöke 1910-ben úgy ébredt, hogy nincs mese, ő egy tekintélyes, új zászlóshajót fog építtetni.

A döntések szerint a hatalmas tengerjárót, melyet 46.300 tonnásra terveztek, új építési módszer szerint kellett szerelni, (ami több, vízbiztos elválasztófalat jelentett, melyek szabályos közökre osztották a hajótestet.)

Úgy gondoljuk, a hajó elsüllyeszthetetlen, jelentette ki a társaság alelnöke, amikor a hajót első, (New York-ba vezető) útjára bocsátotta, s mely hajó előkelőségekkel és fontos személyiségékkel telt meg.

Olyan magabiztosak voltak a White Star Line emberei, hogy a fedélzetre mindössze jelképes számú mentőcsónakot raktak.

A hajó neve Titanic volt…


A balsorsú Titanic átka még napjainkban is hatni látszik.

Lord Lew Grade 1979-ben fogott bele sikeresnek a legjobb indalattal sem mondható filmjébe, "Emeljük ki a Titanic-ot" címmel.

A költségét többnek becsülték, mint eredetileg a mélység hatalmas óriásáét.

Lord Grade bánatosan közölte az elkeseredett részvényesekkel, "Kiemelni a Tiranic-ot… - olcsóbb lett volna az Atlanti-óceán lecsapolása"…


1950.-ben Egyiptomban úgy döntöttek, hogy a gazdaság fellendítése érdekében a Nílust Asszuán-nál egy hatalmas gáttal zárják el. A roppant mennyiségű vízzel meghajtott turbinákkal rengeteg, aránylag olcsó elektromos áramot szándékoztak termelni. Ezen kívül - úgy gondolták - a gáttal szabályozhatják a folyó áradását is, amely így minden évben megtervezhető mértékű lesz.

A gát meg is épült, segítségével a Nílus völgyében egy csaknem 500 kilométer hosszú tavat képeztek. Innen mintegy 100.000 embernek kellett elköltöznie, s áttelepítettek néhány fáraók-korabeli műemléket is. Cserében az erőmű csakugyan megtermeli a beígért elektromos energiát, Egyiptom szükségletének a felét.

Csakhogy a Nílus az előző öt és félmillió évben gyors sodrú folyó volt...

Ennek köszönhetően szállította magával a kincset érő, szerves anyagokban gazdag üledékét, és ennek köszönhetően jóval kevésbé párolgott a tűző egyiptomi napon, mint mondjuk egy viszonylag nyugodt vizű tó. A vízgyűjtő medencében viszont a Nílus hordaléka szépen leülepszik, a víz 29 százaléka pedig elpárolog. Vagyis ha manapság átengedik a vizet a turbinákon, már korántsem ömlik szét akkora területen, mint a fáraók korában, és jóval kevesebb tápanyagot szállít magával. A megtermelt elektromos áram nagy részét így kénytelenek műtrágya-gyártásra fordítani.

De ez még csak a kezdet.

Az immár hordalékban szegény Nílus deltája, amely Egyiptom legértékesebb földje, már nem növekszik tovább, sőt, helyenként már el is mossák a tenger hullámai. A gát tehát nemhogy új termőföldeket hozott volna, de a meglévőt is csökkenti…

A tápanyagban gazdag üledék még egy helyről hiányzik, amelyre akkor senki sem gondolt: a Nílus vize biztosította az algák burjánzását a delta körüli tengerben. Az algák pedig hatalmas szardíniarajokat tápláltak. Egyiptom halászatának legértékesebb kincsét…

(Köszi, Mr. Hyde :-)


/Alabama, 1969. augusztus 15./

1969-ben a Camille nevű hurrikán 143 áldozatot követelt, a Mississippi-öböl partjai mentén. Az áldozatok többségének nem volt más bűne, mint az, hogy rossz időben, rossz helyen tartózkodott, nem úgy, mint az a húsz ember, akiket a tengerparton sörivászattal és grillezéssel egybekötött “Hurrikán-partiról" sodort el a forgószél.

A mentőcsapatok határozott figyelmeztetése ellenére, sokan háborítatlanul folytatták az ünneplést. A “tenger-parti partik" résztvevői magabiztosan kijelentették, hogy az erős, betonalapokon nyugvó második emeleti lakosztályaikban tökéletes biztonságban vannak, a hurrikán mit sem árthat nekik.

Jóhiszeműségük tragikus tévedésnek bizonyult, amikor az egyik, több mint hétméter magas hullám nem csak a lakásba tört be, hanem lerombolta az egész épületet, a bent tartózkodók pedig szabad prédáivá váltak az elsöprő erejű szélnek és az óceán iszonyatos erejű hullámverésének.

A hurrikánrajongók túlnyomó része életét vesztette. A néhány túlélőt kilométerekkel sodorta odább a szél….

Forrás: Mobile (Alabama) Press Registen


/Ukrajna, 1999. május 25./

Egy kijevi halász áramütés következtében vesztette életét, miközben a Tereblja folyón halászott.

A negyvenhárom éves férfi kábeleket csatlakoztatott házának fővezetékéhez, a kábelek végét pedig a folyó vizébe vezette, hogy a leadott áramütéssel ölje meg a halakat, amelyek aztán egyszerűen feljönnek majd a víz felszínére.

A férfi tehát minden kétséget kizáróan tisztában volt az áramütés életveszélyes voltával, mégis, megpillantva a víz tetején lebegő ínycsiklandozó halakat, anélkül lábalt bele a vízbe összegyűjteni a zsákmányt, hogy kihúzta volna a feszültség alatt lévő vezetéket a folyóból…

A végkifejlet előre sejthető: a halász osztozni kényszerült a halak sorsában…

Forrás: Deutsche Press-Agentur, Bloomberg News Source


/Kanada, 2000. Január 1./

Vannak emberek, akik Újév napján szívesen csobbannak bele az óceánba egy kis frissítő fürdőre.

Jegesmedve-fürdőnek nevezik azt az eseményt, ami legtöbbünk számára színtiszta őrültségnek tűnik.

Ha laki látta a Titanic című filmet, vagy olvasott valaha eszkimókról, az tudja, hogy a jeges vízben rohamos gyorsasággal hűl ki az emberi test, s a halál perceken belül beállhat.

"Hősünk", Adrian, aki erdészetből szerzett diplomát, úgy látszik nem volt tisztában ezekkel a mindenki számára közismert tényekkel.

A harmincnyolc éves férfinak a barátaival a Kingsmere-tó jegén lejátszott hokimeccset követően jutott az eszébe, hogy milyen jó is lenne egy jegesmedve-fürdőt venni a tóparttól két méterre vágott lékek egyikében.

Hajnali fél kettő volt, amikor lemerült a vízbe, és soha többé nem bukkant föl.

Aligha akad olyan felnőtt ember, aki ne tudná, hogy szinte lehetetlen megtalálni a kicsiny léket, ha valaki becsúszott a jégtakaró és a víz alá. (Nem beszélve a hidegvíz okozta sokkhatásról, amelynek ilyen esetben ki van téve az emberi szervezet.)

A kétségbeesett barátok Adrian után vetették magukat, de nem sikerült rábukkanniuk. Autóik fényszóróit a lékre irányították, hogy segítsenek Adriannek megtalálni a visszafelé vezető utat, próbálkozásuk azonban nem járt eredménnyel…

- A víz csak derékig ért - (mondta a fiú bátyja), biztosan elvesztette a tájékozódási képességét.

Adrian megfagyott testére a tűzoltók bukkantak rá, nem messze a léktől, amely halálba csalta őt…

Forrás: Toronto Sun, Ottawa Citizen, Montreal Gazette


/Maine, 1999. október 9./

Egyesek ágyban, párnák közt halnak meg, akadnak azonban olyanok is, akiknek nem adatik meg, hogy ilyen békésen távozzanak.

A huszonhárom éves Benjamin a lehető legvisszataszítóbb körülmények között volt kénytelen búcsút venni az árnyékvilágtól, beleesett egy hatalmas szennyvízgyűjtő medencébe.

A rendőrség feltételezése szerint túlságosan gyorsan hajtott 1998-as évjáratú Mazdájával, és nem tudta bevenni a szennyvíztelep előtti jobb kanyart.

A nyomokból világossá vált, hogy jócskán túllépte a megengedett sebességhatárt, és emiatt törte át a láncokból összeszerelt kerítést.

Keresztülszáguldva a telepi úttól elválasztó köztes sávon, lerombolta a feldolgozatlan szennyvizet tartalmazó tartályt körülvevő alacsony palánkot is.

A búvárok a majdnem öt méter mély medence fenekén egyenesen álló furgonban bukkantak rá a holttestére…


/Pennsylvania, 2000. március 3./

Andrew (a fentiekhez igen hasonló körülmények között), egy “piszkos" ügy során hunyt el, amikor a Crooked Creek farmon belecsúszott a trágyaszóró gép tartályába.

A mentőcsapat nem is próbálkozott az újjáélesztésével (van-e valaki, aki felróná ezt nekik ?).

A halál oka a jelentés szerint “figyelmetlenségből bekövetkező baleset".

Forrás: Bangor Daily News; WTAJ TV, Altoona, PA.


/Ausztrália, 2000. március 18./

A kacsavadászati szezon az ausztráliai Victoriában gyakran az ausztrál kacsavadászok számának drámai csökkenésével jár együtt - és még csak nem is a harcias Kacsavadászat Elleni Mozgalom tevékenységének köszönhetően.

A Victoria központi részén elterülő Cirn Curran Víztározónál egy csapat kacsavadász egy kis alumínium lélekvesztőn indult portyára. A három méter hosszú alkotmányt csak “Bádoglavórnak" becézték, silány alumínium karosszériája miatt.

Ez a “lavór" maximum három felnőtt ember súlyával lett volna képes megbirkózni.

Ringo és John mellett viszont még három barátjuk is helyet foglalt a csónakban, mind az öten Melbourne-ből érkeztek.

No és rajtuk kívül ott volt még Ringo fia, a hat darab puska, meg a három, egyenként huszonöt kilós rekesz lőszertartalék.

A lavór tehát több mint ötszáz kilogrammot cipelt a gyomrában.

Az élő és holt súllyal dugig töltött csónaktestben a mentőmellények számára már nem maradt hely, így azokat inkább az autóban hagyták...

Két férfi hosszú gumicsizmát viselt, ezek azonban vészhelyzetben többet ártanak, mint amennyit használnak (mihelyt megtelnek vízzel, valóságos nehezékként működnek, és szinte lehetetlen úszni velük).

A parttól háromszáz méterre a csónak felborult és egész rakománya belefordult a vízbe…

Három embert a többi csónakázónak sikerült kimenteni, de John és Ringo már nem volt ilyen szerencsés. Csak a holttestük került elő, gumicsizmájuk még ott volt a lábukon… A legszomorúbb, hogy a kisfiú, aki semmiről sem tehetett, szintén meghalt…

Forrás: Melbourne-i Herald-Sun


/Kalifornia, 1999. július 10./

Egy turista megállt a Yosemite Nemzeti Park egyik kies helyén és levette a cipőjét, szeretett volna egy kicsit mezítláb hűsölni a Merced folyóban.

Az algákkal borított köveken azonban megcsúszott, lezuhant a tizennyolc méter magas vízesésen és szörnyethalt…

Siddiq azon a szombati napon három barátjával kapaszkodott éppen a Half Dome nevű szikla csúcsa felé, amikor balul sikerű pihenője során életét vesztette.

A vízesések közelében mindenütt táblák hívják fel a figyelmet arra, hogy a zuhatagok megközelítése életveszélyes. Nemcsak többnyelvű feliratok hirdetik a veszélyt, hanem mindenki által azonnal érthető ábrák is (a képen lévő rajzolt figura éppen lehanyatlik a meredély széléről).

Siddiq azonban mit sem törődött a figyelmeztetéssel. Mire teste a Nevada-vízesés közelébe sodródott, barátainak mobiltelefonon már sikerült riasztaniuk a hatóságokat.

A segítség azonban sajnos későn érkezett. A entőhelikopterekről csak órák múlva pillantották meg Siddiq holttestét…

Siddiq volt a negyedik az utóbbi öt év folyamán, aki a Nevada-vízesés közelében lelte halálát - mondt Christine Cowles, a park sajtószóvivője…

Forrás: Associated Press


/Washington, 1999. augusztus 23./

Rodney a Washington-tavon száguldozott a jet skivel, élvezte a napsütést, és a térde között ficánkoló lóerőket.

Néhányszor megkerülte a tavat, ekkor azonban olyan érzése támadt, mintha az akkumulátor kezdene lemerülni. A Juanita Beach Park melletti dokk felé vette tehát az irányt, kikötötte a járművet és rohant az autójához az akkutöltőért.

Visszatérvén bedugta a töltőt a 110 Voltos csatlakozóba, és ráugrott a gépére, kezében tartva a hosszabbító kábelt.

A mutatványt hangos sistergés követte… Késő este találtak rá, arccal lefelé lebegve a vízen.

Forrás: Seattle Times


/Georgia, 1999. február 8./

Fred, a negyvenhat éves Forest Park-i illetőségű vízvezeték-szerelő már hosszabb ideje munka nélkül volt, de nem ült ölbe tett kézzel, ha bárhol a közelben eldugult egy szennyvízvezeték, azonnal ott termett, egy lapát segítségével felemelte az úttesten lévő csatornafedőlapot, aztán bebújt az illatos lyukba.

Nyilvánvalóan így próbálta növelni az esélyeit, hogy végre munkához jusson, mindenáron bizonyítani szerette volna vízvezeték-szerelői képességeit.

Egy alkalommal azonban, lázas sietségében, hogy elsőként találja meg a dugulás okát, elfelejtette körülvenni az úttesten tátongó lyukat azokkal a bizonyos narancsszínű szalagokkal.

Amikor előmászott a nyílásból, egy arra járó autó halálra gázolta…

Forrás: Associated Press; WSB TV, Atlanta, Georgia


/Kalifornia, 1999. június/

Az Izabella-tónál, a Bakerfield-től keletre fekvő sivatagos fennsíkon történt, hogy egy nőnek, (aki a tavon szeretett volna csónakázni), meggyűlt a baja a hajójával.

Akárhogy próbálta, sehogy sem sikerült boldogulnia a hat és fél méteres géppel. Hiába túráztatta a motort, a lomha jármű meg sem moccant. Egy órán keresztül kísérletezett, hogy valahogy indulásra bírja, végül feladta a dolgot, és elballagott segítségért a közeli csónakkikötőbe.

A fedélzetet átvizsgálva úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van. A főmotor tökéletesen működött, a hajóoldali motor úgyszintén; a propeller mérete megfelelő volt, és forgott, mint a parancsolat.

A kikötőmunkások közül valaki beugrott a vízbe, hogy alulról is ellenőrizze a hajótestet.

Szegény a röhögéstől majdnem belefulladt a vízbe, mert a hajó a víz alatt szilárdan hozzá volt erősítve a trélerhez…

Forrás: Deseret News Online, Associated Press


/Ausztrália, 1998. október 11./

Tragikusan végződött a hancúrozás a népszerű Darwin- parton, egy huszonöt éves nő megfulladt, miközben az orális szex örömeinek hódolt partnerével.

Az eset hátterét az Északi Terület Legfelsőbb Bíróságának vizsgálata kiderítette.

A hölgy a harmincnégy éves Payne úrral játszadozott, számos pozíciót kipróbálva a Pee Wee kemping strandjának vizében, mielőtt vállalkozott volna a fellációra.

Michael Carey ügyész a bíróság előtt elmondta, hogy míg a hölgy tette a dolgát, “Mr. Payne olyan izgalomba jött, hogy kezét a nő fejére tette, és lenyomta a víz alá."

Payne váltig állította, hogy csak akkor fogott gyanút, ami kor érezte, hogy partnere abbahagyja addigi ténykedését. Kíváncsi volt, hogy mi történhetett, így elengedte a hölgy fejét.

- A vádlott elmondta, hogy partnere meg sem próbált felállni, nem rúgkapált és nem hadonászott. Payne meg van győződve róla, hogy valóban nem követet el semmit, amikor abbahagyta péniszének szopogatását, azonnal elengedte - tájékoztatta a hatóságot Carey vizsgálóbíró. Azt is elmondta, hogy amikor Payne észrevette, hogy a nő meghalt, “teljesen kiborult", gyorsan magára kapkodta a ruháit, és elhajtott.

Payne, (aki a tragikus esemény után két napig börtönben volt), elismerte bűnösségét gondatlan veszélyeztetés miatt.

Védője, Ms. Cox arról számolt be Sir William Kearney bírónak, hogy védencének még mindig “rémálmai vannak" az eset miatt.

- Folyton maga előtt látja Õt, amikor megpróbál elaludni - meséli Ms. Cox.

Azt is elmondta, hogy egy pszichiáter szerint Payne mélységesen szégyelli magát az incidens miatt. A tavalyi év során húsz alkalommal kezelték a férfit idegösszeomlással.

Ms. Cox elmondása szerint mielőtt Payne és a nő bementek volna a tengerbe, tizenegy palack sört ittak meg, a boncolás kiderítette, hogy a nő vérének alkoholkoncentrációja elérte a 0,27 ezreléket, ami hatszorosa az Ausztráliában megengedett határértéknek.

- A nő valószínűleg elvesztette az eszméletét a víz alatt. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért nem küzdött az életéért - vélte Ms. Cox.

Ügyvédje szerint bár Payne-nek korábban is voltak problémái az alkohol miatt, munkaadói és barátai csendes, félénk, jó természetű és megfontolt embernek ismerték. Ms. Cox szerint az ügy olyannyira különleges eset, hogy Kearney bírónak felesleges lett volna túlzottan szigorú büntetést kiszabnia, csak azért, hogy elrettentő példát statuáljon.

Kearney bíró négy és fél évre ítélte Payne-t. - "Ebben a kényes ügyben igen gondosan kellett mérlegelnem" - mondta a bíró.

Forrás: AAP Darwin Australia, World Weekly News


/Wisconsin, 1999. április 1./

Wisconsin-ban, (ahol a tél zord, a kocsmákban viszont jó meleg van), régóta él az a népszokás, hogy egy öreg autóval felhajtanak a befagyott tó jegére, aztán fogadásokat kötnek arra, hogy a roncs alatt mikor fog beroskadni az olvadó jégpáncél.

A tavaszi olvadás már javában megkezdődött, a fogadási szezon is kezdetét vette, mikor a hetvenöt éves Clinton elhatározta, hogy egy 861-es International márkájú traktor segítségével fogja tesztelni a jég állapotát

Clinton ötvennyolc éven át dolgozott farmerként,épp az idő tájt ment nyugdíjba. Lehet, hogy úgy akart meghalni, ahogy élt, traktorháton, de az is előfordulhat, hogy a kipufogógáz vette el az eszét, az igazságot valószínűleg sohasem fogjuk megtudni.

Minden úgy ment, mint a karikacsapás.

Sikerült kihajtania a traktort a jégre, nem messze a csónakháztól. Felállt a traktor vezetőfülkéjének lépcsőjére és belekezdett, hogy lefesse a csónakházat.

A jég, (amely a kilencméteres mélység fölött feszült), egy ideig bírta, végül feladta.

Ember és traktor együtt süllyedtek a tó fenekére és Clinton fel sem jött egészen másnap reggelig, akkor is egy búvárcsapat segített neki…

Az újságban a következő címmel jelent meg az esetről szóló hír: “A jég első áldozata".

A cím meglehetősen mulatságosan hangzik, ha tekintetbe vesszük, hogy a tó és a jég milyen csekély mértékben hibáztatható ennek a drámának a bekövetkezése miatt…

Forrás: Ladysmith (Wisconsin) News

 

PENÉSZÍRTÁS

... és a Fáraó Átka probléma megoldása

Ilyen volt, ilyen lett...

  

HUMOR

A Veszprémben, 1989-ben végzettek Honlapja

Egyetemi sztorik...

  

VENDÉGKÖNYV

Írj bele...
  

E-mail

Küldhetsz e-mailt is...
  

TÜKÖROLDALAK

Hogy akkor is meg tudd nézni, ha a szerver bármiért nem elérhetõ... ezért javaslom a "bookmark"-ot...
Érdekes Történetek
Egyetemi sztorik
Penészirtás, és a...