Elszúrták...

   

ELSZÚRTÁK

Média
Vegyes
Szex

Vissza a nyitó menüre...
 




Média

 

Sam Phillips egy szerény memphisi lemezkiadó, a Sun Records tulajdonosa volt 1955-ben, mivel kevés volt a pénze, eladta az RCA Recordsnak exkluzív szerződését, melyet egy tekintélyes pajesszal rendelkező fiatalemberrel kötött.

Ez a fiatalember, egyszer csak úgy besétált a stúdióba, hogy "próbaképp" egy lemezt készítsen, ajándékba szánta a mamájának. Az RCA nem éppen megvetendő, 35.000 dollárt fizetett Mr. Phillipsnek.

Ő még akkor nem sejthette, hogy amikor a csekket zsebre vágja, megrövidíti magát több mint egymilliárd lemez (a Föld minden negyedik lakójára jut egy !!!) jogdíjával...

A pajeszos fiatalember Elvis Presley volt...


Lord Beaverbrook az ötvenes évek elején ezekkel a szavakkal utasította el az ITV-ben felajánlott részesedést, "Mi főleg és elsősorban újságírók vagyunk".

Úgy hitte, így megőrzi a Beaverbrook ház újságbirodalom jellegét, de amilyen "szerencsés" ember, pont e befektetésnek köszönhetően a Beaverbrook-korszak 1978-ban végét ért.

Szíve csücskét, imádott Daily Expressét, az éves kétmillió fontnyi veszteséggel el kellett adnia egy társaságnak.

Így utasítsunk el...


Fred Astaire első bemutatkozása az MGM-nél.

A döntés gyors volt és határozott, "Ennek a fickónak hatalmasak a fülei, és rossz a profilja. Sohasem jut be."


A San Francisco Examiner szerkesztője 1889-ben, miután Rudyard Kipling egy cikkét elfogadta, több írását nem volt hajlandó közölni.

Érveléséből következtetethetünk szakmai kiválóságára, "Mr. Kipling - mondta - maga egyszerűen nem tud angolul."


Charles Laughton visszautasította a Híd a Kwai folyón című filmben a zaklatott ezredes szerepét azzal, hogy nem érti.

Sir Alec Guinness sem volt oda érte különösebben. Háromszor is visszamondta, később pedig forgatás közben abba akarta hagyni.

A végén mégiscsak Laughton fogalmazta meg a lényeget. Látta Guinnesst a filmben, és megjegyezte, "Most már értem a szerepet." És elátkozta magát...


Louis B. Mayer - szerencséjére - kikerült egy monumentálisan rossz döntést.

Visszautasította azt a nevetséges ötletet, hogy Judy Garland játssza Dorothy szerepét az Óz, a csodák csodájában.

Azt mondta, "Judy túl öreg Dorathynak." Shirley Temple-nek szánta a szerepet, de mindenki - és talán Shirley - szerencséjére, Judy győzedelmeskedett.


Az Élet apával (Life with Father) hét és fél évig volt a Broadway műsorán 1939 novemberétől fogva, s ezzel a kor legtöbbet játszott darabja lett, 3.224 előadással.

Mégis, nem kisebb kiválóság, mint Robert Benchley, nemcsak elolvasta, hanem mindjárt el is utasította a forgatókönyvet, és egy leendő támogatót ekként figyelmeztetett, "Ha a szimatom azt súgná, hogy még a postás is ezt fütyülné az utcán... Egy centet se adjon bele."


1956-ban húsz pénzember alapozta meg hírnevét kollektív hitetlenkedéssel, egy új musicallel kapcsolatban, amit egy Shakespeare darab alapján, Leonard Bernstein, Stephen Sondheim, Arthur Laurents és Jerrome Robbins írt.

Vélekedésüknek köszönhető, hogy az impresszárió, Cheryl Crawford úgy döntött, ez nem neki való buli.

A darab a Rómeó és Júlia volt, a musical a West Side Story.


A könyvkiadás történetének legnépszerűbb kiadványa, a Guinness rekordok könyve szerkesztője és társszerzője, Norris McWhirter őszinte csodálattal emleget a mai napig egy kis híján meghozott rossz döntést.

Mikor az Arthur Guinness and Company médiaszakértői (meg hirdetési szakemberei, nevezetesen S. H. Benson) tudomást szereztek a legek könyvéről, további információkat kértek, majd "szállították" professzionális ítéletüket a tervről, "Amatőr szellemű, pontatlan, és soha nem lesz sikéres".

Ez nagyjából negyvennégy millió példánnyal ezelőtt történt...


Nem minden sajtóorgánum nyert a Watergate ügyön.

1974.-ben Charles Thierot, a San Francisco Chronicle tulajdonosa elutasította egy cikksorozat egyidejű közlési jogát, mely sorozatot a Washington Post épp akkor hozott, és egy magyarázat nélküli betörésről szólt.

"A nyugati partot nem fogja érdekelni a sztori" - mondta, és nagyvonalúan megengedte, hogy riválisa, az Examiner kaparintsa meg a jogokat, mindössze 500 dollárért…

1972.-ben egy fiatal rendező George Lucas tervbe vett egy filmet, aminek American Graffiti lett a címe.

A költségvetés minimális volt 700.000 dollár.

A United Artists a támogatás mellett döntött, aztán visszalépett, amikor a forgatókönyv elkészült.

Az American International Pictures sem segített, mondván, hogy kereskedelmi szempontból elfogadhatatlan.

Az Universal is elutasította, ám az utolsó pillanatban meggondolta magát.

Az American Graffiti minden idők legnyereségesebb filmjei közé tartozik.

A Graffitin felbuzdúlva, Lucas úgy határozott, hogy következzen egy Sci-fi, amit kísérletképpen "Csillagok Háborúja" néven emlegettek.

Bár első filmje sikeres volt, Lucas terve úgy tűnt befuccsol, mert senkinek, még az Universalnak sem tetszett.

Pár hónappal később a langyos Twentieth Century Fox hajlandó volt némi pénzt kockáztatni, de az anyagiak nagy részét Lucasnak kellett előteremtenie.

Mire a film elkészült, Lucasnak egy vasa sem maradt, ennek ellenére a Fox volt az, aki gyakorlatilag birtokolta a filmet, és a folytatások jogát.

Az 1977. májusi bemutató után, négy hónap alatt 134 millió dollárt hozott a Csillagok Háborúja. Az első év nyeresége meghaladta a 300 milliót. A bemutatást követő évben a folytatás, a Birodalom Visszavág, további 200 milliót termelt…

Mindezek ellenére nem a Fox kereste a legtöbbet a filmeken, mivel az addig szokatlan "filmet kísérő termékek forgalmazási joga" Lucas birtokában maradt a szerződésük értelmében. A Fox nem gondolta, hogy azokon is lehet pénzt keresni…

PENÉSZÍRTÁS

... és a Fáraó Átka probléma megoldása

Ilyen volt, ilyen lett...

  

HUMOR

A Veszprémben, 1989-ben végzettek Honlapja

Egyetemi sztorik...

  

VENDÉGKÖNYV

Írj bele...
  

E-mail

Küldhetsz e-mailt is...
  

TÜKÖROLDALAK

Hogy akkor is meg tudd nézni, ha a szerver bármiért nem elérhetõ... ezért javaslom a "bookmark"-ot...
Érdekes Történetek
Egyetemi sztorik
Penészirtás, és a...