Távközlés
1971
januárjában dr. Milton Obote, Uganda akkori vezetője,
Szingapúrban tartózkodott a Nemzetközösség Miniszterelnökeinek
Találkozóján.
Ott
ötlötte ki, hogy megszabadul Uganda egyik katonai vezetőjétől,
Idi Amin tábornoktól.
Dr.
Obote a tettek embere volt, döntésének azonnali kivitelezéséhez
látott. Megkérte-a szálloda telefonközpontját, kösse
őt össze a kampalai vezérkari főnökkel.
Az
ugandai központos (aki Idi Aminnal egy törzsből származott)
úgy vélte, földijét bizonyára érdekelni fogják a miniszterelnök
hírei, így a hívást bekapcsolta Aminhoz is, aki ahelyett,
hogy, belenyugodott volna az elbocsátásba, azonnal akcióba
lépett…
Nem
kell külön mondani, a táviratoknak is lehetnek ugyanilyen
végzetes következményei. Például, a II. világháború
végén a Szövetségesek kiadták a "potsdami táviratot",
követelve, hogy a Japán Császárság hadserege azonnal
tegye le a fegyvert.
A
Japán kormány azonnal válaszolt egy közlemény formájában,
miszerint egyelőre nem fűz megjegyzéseket az ultimátumhoz,
arra vár, hogy a császár és a kormány megtárgyalja a
dolgot.
Sajnos
a japán kormány hivatalos hírszolgálata, buzgón igyekezvén
a közlemény angol nyelvű kiadásával, sebtében döntött,
és az "egyelőre nem fűz hozzá megjegyzést", úgy fordította,
hogy "szándékosan nem vesz róla tudomást".
Több
történész és politológus egybehangzó véleménye szerint,
ha az ultimátumot nem utasították volna ilyen egyértelműen
vissza, Truman elnök, talán soha nem hagyja jóvá a Hirosima
és Nagaszaki elleni atomtámadást…
