Oktatás
Igen
gyakran, azok, akik az ifjúság oktatásával foglalkoznak,
nem oly érzékenyek vagy előrelátók, mint azt magukról
állítják.
Például
1832. június 22-én az ifjú Giuseppe Verdi felvételét
kérte a milánói Császári és Királyi Konzervatóriumba.
Az
igazgató, Maestro Professor Francesco Basily elutasította
a fiút azzal, hogy "túlkoros - és biztos, hogy középszerűnek
bizonyulna"…
1854-ben
az Aix-i Líceum irodalomprofesszora olyan lépéshez folyamodott,
amilyenre még nem volt példa.
Egyik
diákjának fogalmazásból és francia nyelvből nullást
adott.
A
diákot Émile Zolának hívták…
1880.
július 12-én H. O. D. Davidson, egy Harrow-beli iskolaigazgató,
a következő meggyőződéses jellemzést adta egyik diákjáról:
"Feledékeny,
figyelmetlen, pontatlan, rendetlen minden téren… Ha
képtelen túllépni eme lomposságán, nem fog sikerrel
végezni a középiskolában."
A
fiú, (tette még hozzá), osztályának utolsója.
Szerencsére
Winston Churchill későn érőnek bizonyult…
Még
a legmagasztosabb tiszta géniusz sincs védve a profi
pedagógusoktól, ha a rosszabbjával kerül szembe.
Nézzük
például, mi történt 1898-ban, mikor az ifjú Albert
Einstein felvételét kérte a müncheni Technikai Főiskolára.
Fiatal
zseninket az intézetmagiszterei, döntésük biztos tudatában
elutasították, mondván, "nem látszik ígéretesnek".
A
legendák szerint megfosztatott az áhított tudományos
tanulmányoktól, és először postásként dolgozott, majd
Bernbe került a Svájci Találmányi Hivatalba felügyelőnek.
Mindenesetre
ez utóbbi munkája mellett sikerült annyit tanulnia fizikából,
és tellett annyi "ígéretlenségéből", hogy megalkothatta
a relativitás elméletét…
Befejezésképpen
egy gyöngyszem a tudósi vakságról.
1906-ban
Arizona állam Flagstaff-beli obszervatóriumából, óriási
lelkesedéssel fogadva, Percival Lowell csillagász
bejelentette, hogy megbizonyosodott a Schiaparelli felfedezte
Mars csatornák létezéséről.
Ezek,
mint azt később Mars as the Abode of Life (A Mars az
élet bölcsője) című könyvében kifejtette, vörösek voltak, és
titokzatosan mozogtak.
Mégis,
sikerült neki feltérképezni őket, és ennek alapján részletes
térképeket adtak ki, illetve tettek világszerte iskolai
atlaszokba.
Egy
szerény megjegyzés a korszakos felfedezéshez: Nincsenek
csatornák a Marson.
Szerencsétlenségére,
a nagy csillagász valójában, egy ritka szembetegségben
szenvedett, amit napjainkban Lowell - szindrómának
hívnak, melynek az a tünete, hogy a beteg saját szemének
erezetét látja.
Lowell
olyan elismert volt, hogy senki sem mert neki ellentmondani.
Még a legélesebb szeműek is szemet hunytak…
