Irodalmi
kritika
Kevés
olyan dolog van a világon, amelyben annyit tévedtek
volna, mint a könyvkiadás.
Vegyük
például az irodalmi Nobel díjat.
Mikor
azt először oda ítélték, 1901-ben, több más nagy író
mellett Henrik Ibsen, Henry James, Émile Zola és
Joseph Conrad még mind életben voltak.
A
bizottság az első irodalmi Nobel díjat a francia regényírónak,
René Sully Prudhomme-nak ítélte, azzal a rájuk
sajátosan jellemző perverzitással, amit az utódok tiszteletben
tartottak.
Rá
egy évre, 1902-ben, a tetemes pénzzel járó díjat a bizottság
mélyreható mérlegélést követően Theodor Mommsen-nek
ítélte, 1903-ban, komoly tudományos latolgatás után,
Björnstjerne Björnson-nak, 1904-ben, Frederic
Mistral költőnek, akinek múlhatatlan érdeme, hogy
provence-i dialektusban írt, 1905-ben Henryk Sienkiewiczet
választották, azután Giosue Carduccit találták
a legmegfelelőbbnek. 1907-ben, hosszas gondolkodás után
Rudyard Kipling-nek ítélték az az évi díjat.
A következő évben Rudolf Eucken kapta, időt álló
irodalmi munkásságának elismeréséül. 1909-ben a Svéd
Akadémia az első svéd költőnőt, Selma Ottiliana Lovisa
Lagerlöf-öt választotta, nemzeti elfogulatlanságtól
mentesen, az 1910-es díj pedig a németlírikus költőhöz,
bölcs, hozzáértő döntéssel Paul von Heyse-hez
vándorolt. (Mistral, Sienkiewicz és Kipling "véletlenül"
talált…) Még ebben az évben, november 10-én elhunyt
Lev Tolsztoj, a Háború és béke, valamint az Anna
Karenina írója.
Újra
jelölték Nobel-díjra, amit nagyon is megérdemelt, és
tíz alkalommal nem kapott meg…
1900-ban
Beatrix Potter, egy londoni vénkisasszony, (aki mérges
gombákat ábrázoló vízfestmények pingálásával töltötte
idejét), írt és illusztrált is egy gyerekkönyvet, amit
Peter Rabbit (Nyúl Péter) címen emlegetett.
Hat
kiadónak küldte el a kéziratot az illusztrációkkal együtt,
mind a hatan visszautasították.
Miss
Potter, független gondolkodású és szellemű hölgy lévén,
állhatatosan kitartott.
1901
végén, magánúton kinyomtatta a könyvet, és barátoknak,
rokonoknak adogatta el.
Az
egyik kiadó, Frederick Warne, aki korábban elutasította,
meglátott egy példányt, és úgy gondolta, üsse kő, végső
soron lehet, hogy van benne némi remény.
Mindenesetre
nem ragadtatta el magát.
"A
Warne foglalkozna a könyvvel", közölte leereszkedő gesztussal
a szerzővel, de csak, azzal a feltétellel, hogy a hölgy
viseli az anyagi kockázatot.
Három
év elteltével az eladott példányok száma elérte a 75.000-et.
Warne-ben felsejlett döntési hibájának nagysága…
Potter
kisasszony lényegesen szerencsésebb volt, min más írássál
foglalkozó hölgy.
Egyikük
1836-ban, levélben megkereste az elismert kritikust
és irodalmárt, Robert Southey-t, mellékelve néhányat
munkái közül kikérte a véleményét, vajon tanácsos lenne-e
betevő falatját írással megkeresni.
Három
hónap múlva jött a válasz:
"Az
irodalom nem való egy hölgy kenyérkeresetének, és nem
is kellene, hogy az legyen. Minél jobban törődik valódi
kötelességeivel, annál kevesebb ideje fog erre maradni,
még ha csak kiegészítésnek vagy pihentetőnek csinálja
is. E kötelességeire még nem kérték fel, de ha ez megtörténik,
kévéssé fog a hímévre vágyakozni."
Charlotte
Brontre kisasszonyt annyira elkedvetlenítette ez
a negatív vélemény, hogy tíz éven át nem is vett tollat
a kezébe…
Különböző
kiadók vélekedtek úgy, hogy az alább felsorolt könyvek
nem rendelkeznek kereskedelmi értékkel vagy irodalmi
érdemekkel:
M*A*S*H
- tizenhat kiadó küldte vissza.
Lorna
Doone - tizennyolc kiadó küldte vissza.
Silent
Spring - öt kiadó küldte vissza.
Jonathan
Livingston Seagull - tizennyolc küdó küldte vissza.
Kon-Tiki
- húsz kiadó küldte vissza (Heyerdahl).
The
Peter Principle (A Peter-elv) - tizenhat
kiadó küldte vissza.
1970
februárjában, Frederick Forsyth, aki nemrégiben
hagyta ott a BBC hírosztályát, bemutatta a W. H. Allen
kiadónak krimije kéziratát.
Nyolc
héttél később azok visszaküldték, kiadását kerek-perec
megtagadva, mondván "az olvasókat nem érdekli".
A
Cassells, a Collins, a Michael Joseph meg a Hutchinson
sem tartott rá igényt.
Aztán
a Hutchinson meggondolta magát, és belement a kiadásba.
Mostanáig
a The Day of the Jackal (A Sakál napja) nyolcmillió
példányban kelt el…
Néhanapján
azért a kiadók is azonnal jól döntenek.
Például
1938. Június 1-jén került piacra az Action Comics
első száma, amelyben a világ megismerhette Superman
figuráját.
A
figurát Joe Shuster és Jerry Siegel találta
ki, akik arra gondolva, jobb ma egy veréb, mint holnap
egy túzok, eladták a figurával járó jogaikat a kiadónak
130 dollárért, fejenként 65 jutott…
