Flick

 

Anderl Heckmair, a hírneves hegyi vezető, aki elsőként mászta meg az Eiger északi falát, verejtékezve figyelte két védencét, amint - természetesen kötélbiztosítással - lefelé haladtak az Andok szikláin. A két fiatalember ugyanis olyan név viselője volt, hogy egy esetlegén szerencsétlenség szinte beláthatatlan bonyodalmakat okozott volna a nyugatnémet gazdasági életben. Friedrich Flick, az 1971-ben, nyolcvankilenc esztendős korában meghalt pénzmágnás két unokája kúszott lefelé a meredek sziklákon. Ők ketten, Gert-Rudolf és Friedrich-Christian (akiket a felső tízezer világában Muck és Mick becenéven ismertek) az egyik legnagyobb nyugatnémet családi vagyon örökősei voltak.

A két hegymászó egyre magasabbra tört, egy esztendővel a 6000 méteres perui hegycsúcsok megostromlása után a Himalájának akartak nekivágni. Csak a kedvezőtlen időjárás tartotta őket vissza. Nem kis kockázatvállalás ez, ha egy olyan családi konszernről van szó, amelynek évi forgalma akkor meghaladta a hatmilliárd márkát, s, ahol a nagyapa Nyugat-Németország leggazdagabb emberének számított, személyes vagyonát halála pillanatában ötmilliárd márkára becsülték.

Muck és Mick egy olyan család történetét élték és verekedték tovább, amelyre egészen mostanáig a nagyapa, Friedrich Flick alakja vet árnyékot.

A kezdet

Az öreg "ragadozó" halála után a nagy nyugatnémet gazdasági képes lapok az ő fényképét hozták címoldalukon. De voltak másutt is képei. Így például a buchenwaldi koncentrációs tábor múzeumában is lóg a falon egy Flick fotográfia, egy cipő és gyermekszandál halom felett.

Ennek a képnek az aláírása: "Friedrich Flick háborús bűnös, rabszolgamunkások foglalkoztatója."

Friedrich Flick karrierje, a század első éveiben kezdődött, amikor a kölni kereskedelmi főiskola elvégzése után ócskavas nagykereskedést alapított. Gyorsan, de nem látványosan gazdagodott. Szorgalmasan építgette kapcsolatait, és az első világháború alatt az akkori idők egyik nagy fémipari vállalatának, a Charlottenhüttének lett a vezérigazgatója.

Ekkor kezdett részvényekkel foglalkozni, s ekkor ébredt rá, hogy voltaképpen ez az, amihez érzéke és tehetsége van. Borisz Lanyin szovjet közgazdász a Flick konszernről írt tanulmányában, az ő alakjával példázza Leninnek azt a mondását, hogy: "A haszon java a pénzügyi manőverezés »zsenijeinek« zsebébe vándorol." Flick egész életében hű maradt ehhez a módszerhez. Voltképpen sohasem gyártott semmit. Ő "csak" a pénzügyi kontrollt szerezte meg vállalatok tucatjai felett, s ezeket, fonta össze pénzügyileg egyetlen, hatalmas családi holdingtársasággá.

Az első nagy felvásárlás

Pénzügyi manipulációinak első nagy rohamát, amely voltaképpen megalapozta a Flick vagyont, az első világháborút követő nagy német pénzügyi összeomlás és a galoppozó infláció időszakában hajtotta végre. Ekkor elképesztően olcsó áron vásárolta fel bányák és fémipari üzemek egész sorát. Ezek azután később, a német gazdaságot stabilizáló és "felpumpáló" amerikai kölcsönök, majd a háborús készülődés időszakában szinte ontották a profitot.

A nácik

1933-ban, amikor Hitler uralomra jutott, Flick ötvenéves volt, és nevét a Kruppokkal együtt emlegették. Már egy évvel korábban, 1932-ben százezer márkát fizetett a nácik hatalomra jutását pénzelő úgynevezett Himmler alapba. Ő is aláírta azt a levelet, amelyben német iparmágnások egész sora arra kérte fel Hindenburgot, hogy Hitlert emelje a kancellári székbe. A hatalomátvétel után az SA és az SS egyik nagy mecénása volt. (Dokumentumok bizonyítják, hogy a Flick érdekeltségekhez tartozó Riesa Fémipari Kombinát egymaga évi 40 ezer márkát fizetett az SS pénztárába). Nyomban a háború kirobbantása után Flicket Göring javaslatára a "Wehrwirtschaftsführer" - a hadigazdálkodás vezetője - címmel tüntették ki.

Utóbb a nürnbergi perben fel is olvasták azt a levelet, amelyet Flick 1940 novemberében Göringnek írt. Ebben "erkölcsi jogát" hangoztatta arra, hogy mint a hitlerista rezsim régi támogatója, elsőbbséget kapjon a megszállt Franciaország területén található acélgyárak átvételére. Később ugyanilyen "erkölcsi jogon" nyomult be Flick a megszállt Szovjet-Ukrajnába, és kapott gyárai számára több mint 40 ezer rabszolgamunkást !

A háború után

Egy pillanatig úgy látszott, hogy a Flick birodalom összeomlik. A bányákra és kohóművekre épített, 1937-ben létrehozott nagy csúcströszt, a Friedrich Flick Verwaltungsgesellschaft (címe: Düsseldorf, Friedrichstrasse 62-68.) vagyonának 75 százaléka a szovjet megszállási övezet, a későbbi Német Demokratikus Köztársaság területére esett. Magát a főnököt pedig 1947-ben egy amerikai katonai bíróság háborús bűnösként hétesztendei börtönre ítélte…

Csakhogy Flick a börtönben is gazdagodott! Igaz, vagyonának jó részét elvesztette, a nyugati övezetekben található érdekeltségei azonban tovább ontották a pénzt. S amikor a frissen létesült nyugatnémet állam kormányának meg Washingtonnak közös elhatározásából hét esztendő helyett már három év múlva (?!), 1950-ben szabadon bocsátották…, a megmaradt vagyon elég volt ahhoz, hogy a német tőke egyik legnagyobb "pénzügyi varázslója" újra a csúcsra emelkedjék.

Szabadulása után

Flick jóformán kiszabadulása pillanatában felismerte, hogy a nagy csúcströsztön belül fokozatosan csökkentenie kell a szén és az acél szerepét. Ehelyett az új konjunktúra szempontjából élen járó iparágak,(autógyártás, vegyipar és műanyagok, finommechanika) irányában tájékozódott. Legfontosabb hadművelete az volt, amikor az ötvenes évek elejétől kezdte felvásárolni a Mercedes kocsikat is gyártó Daimler-Benz konszern részvénytöbbségét. Az ötvenes évtized végére már szilárddá vált Flick ellenőrzése a konszern felett, és ez lett az újjászervezett birodalom alapja. A Daimler-Benz csoport üzleti forgalma (több mint 30 vállalat tartozott ide, beleértve egy sor külföldi érdekeltséget is) az egész Flick birodalom összforgalmának körülbelül a felét tette ki.

A vagyon többi oszlopa közül a következőket kell megemlíteni: A második helyen a Buderus csoport üzemei (41 vállalat, acélgyártás, mozdonyok és tankok). Nagyságrendben a harmadik a Dynamit-Nobel csoport (14 vállalat, vegyipar, műanyagok, robbanószerek, lőszer). Negyedik a Feldmühle-csoport (25 vállalat, papír- és nyomdaipar, építőipar és ingatlanügynökségek, hajózás). Végül ötödik helyen a Máximilianshütte (14 üzem, köztük az ócskavas feldolgozás is, amellyel Friedrich Flick valamikor "útinak indult").

A nagy nyugatnémet monopóliumok sorában a Flick ház harmadik lett az I. G. Farben- és a Thyssen konszern után. De első helyen állott, mint egyetlen tőkés parancsnoksága alatt álló családi vagyon, és Friedrich Flick 1960-tól kezdve Nyugat-Németország leggazdagabb emberének számított.

Felesége halála

A családi életben éppen olyan könyörtelen volt, mint a harácsolásban. Már több mint nyolcvanesztendős volt, amikor 1966-ban egy napon délután három órakor eltemette a feleségét. Öt órakor azonban már az íróasztalánál ült, és tőzsdei utasításokat adott…

A Flick birodalom krónikásai máig vitatkoznak azon, hogy ez a könyörtelenség, a Flick házban uralkodó gyűlölködés szelleme váltotta-e ki azokat a belső hatalmi harcokat, amelyek hosszú évekig rázták a Flick konszern épületét.

Az életrajzírók, még nem jutottak megállapodásra, a tények azonban önmagukért beszélnek.

Az első csata 1962-ben

Flicknek három fia volt. Az egyik elesett a keleti fronton. A másik kettő közül az idősebbik, Otto Ernst volt a makacsabb és erősebb akaratú. A fiatalabb, Friedrich-Karl simulékonyabb volt. Ő alávetette magát. a vén zsarnok akaratának. 1962-ben az idősebbik fiú pert indított az öregűr ellen. A per során figyelemre méltó dolgok derültek ki. Mindenekelőtt az, hogy mint ezt más milliárdosok is megteték, az öreg Flick kijátszotta az adóhivatalt. Hogy megtakarítsa az örökösödési adót, a csúcströszt, a holding társaság alaptőkéjének 45-45 százalékát két fiának "adományozta". Az ajándékozó levélben azonban volt egy cikkely, amely szerint magának tartja fenn a döntési jogot az összes pénzügyi és gazdasági kérdésben, sőt azt a jogot is, hogy kedve szerint módosítsa a holding társaság alapszabályait !

Otto-Ernst, ez ellen az "atyai diktatúra" ellen lázadt, és úgy követelte a maga részét a vagyonból, mintha azt az öregúr valóságban (és nem csak az adóhivatal átejtésére) elajándékozta volna. A nyugatnémet bíróság persze nem szállt szembe Friédrich Flickkel. A "tékozló fiú" elvesztette a pert és vele a hatalmat, néhány millió márka végkielégítéssel távozott, s a pénzt Kanadában, az Egyesült Államokban, Franciaországban és Olaszországban szerényebb földbirtokok vásárlásába fektette.

A családi diktátor ekkor újabb ajándéklevelet készített, amelyben a pervesztő Otto-Ernst három sarjadékára: a két hegymászóra és Dagmar nevű húgukra íratta ama bizonyos 45 százalékot. Így került "Mick és Muck" a hatalmi harc középpontjába.

A küzdelemnek már az első szakasza hozott néhány érdekességet, a nyugatnémet bíróságok, eltekintve attól a jellegzetességtől, hogy egyetlen szót sem ejtettek a milliárdos adócsalásról, azzal, hogy Friedrich Flicknek adtak igazat, szemrebbenés nélkül elismerték az ajándékozás látszatjellegét !

Volt néhány családi érdekesség is. Attól a pillanattól kezdve, hogy a végkielégítést kifizette, Flick nem beszélt többé a fiával. S ami ennél is jellegzetesebb, Mick, Muck és Dagmar a 45 százalék birtokában szótlanul végignézték, amint nagyapjuk kisemmizi szülőapjukat…

A per után a Die Zeit tudósítójának úgy nyilatkoztak, hogy "kitűnő kapcsolatban vagyunk nagyapával, és elismerjük tekintélyét". Amikor az öreg Flick meghalt, a nagy nyugatnémet lapok lepedőnyi gyászjelentésekkel voltak tele. De még a családi gyászjelentés sem említette Otto-Ernst nevét. Ottti-Ernst viszont bosszúból nem ment el az apja temetésére…

A síron túlról…

Ezek után, már csak az hiányzott, hogy Friedrich Flick a sírból is visszanyúljon, és ugyanolyan halálon túli szenvedéllyel próbálja a vagyon sorsát irányítani, mint amilyennel összeharácsolta.

Bármily különös, ez is megtörtént.

Két hónappal a pátriárka halála után kiderült, hogy Friedrich Flick a síron túlról kijátszotta egymás ellen kisebbik fiát és az idősebb, száműzött fiának gyermekeit. Sőt még arra is kísérletet tett, hogy a másvilágról új vezérigazgatót nevezzen ki a holding társaság élére…

Ezt a mesterművet úgy készítette elő, hogy egy időre, az ő utasítására "Mick és Muck" eltávozott a helyszínről. Az egyik unokát előbb a Rockefeller érdekeltségekhez tartozó amerikai Schroeder-bankházhoz küldte tanulmányútra, majd a chilei Allende kormány megbuktatására tett kísérlete nyomán hírhedtté vált ITT konszernhez. (Oda is a "hosszú lejáratú tervezési osztály"-ra, amely később a Chile elleni intervenció idején a konszern titkosszolgálati kapcsolatait irányította)

A másik unoka, aki addig a Deutsche Banknál tanonckodott, az öregúr utósítására, ugyancsak az óceánon túlra távozott, a Wall Streetre, az American-European Bank irodáiba.

A két unoka távollétét használta fel a nagyapa arra, hogy új záradékot készítsen végrendeletéhez. Ebben megerősítette kisebbik fiának, "Mick és Muck" nagybátyjának, Friedrich-Kannak vezető szerepét a konszernben, és felszólította, hogy hozza vissza vezérigazgatóként a Flick birodalom kormánykereke mellé a régi csúcsmenedzsert, Eberhard von Brauchitschot. (Brauchitsch alig két évvel korábban hagyta ott a céget, és ment a Springer konszernhez. Mégpedig azért, mert összeveszett Friedrich-Kanlal.) A végrendeletnek ebbe az új záradékába azt is belefoglalták, hogy arról az Amerikában tanonckodó két unokának csak a végrendelet felbontása után szabad tudomást szereznie…

A második "húzás"

A "temető hadművelet"-nek ez az első szakasza tehát azzal kecsegtette Friedrich-Karl Flicket, hogy a birodalom egyedüli uralkodója marad, feltéve, hogy vezérigazgatóként a nyakába veszi a papa végakaratának megfelelően azt a menedzsert, aki két évvel korábban miatta távozott a cégtől.

A hadművelet második része ezután következett. Az ekkor már súlyos bronchitisben szenvedő, s emiatt a Boden-tó menti kastélyában tanyázó konszerncsászár magához hívatta Amerikából két unokáját, és egy közjegyző jelenlétében megállapodást kötött velük. A megállapodás szerint a konszern tőkéjéből 3 százalékkal részesedő "Friedrich Flick alapítvány"-nak az üzleti politika kialakítása szempontjából fontos szavazati jogát a két unokára ruházta. Erről a második titkos megállapodásról viszont fiának, Friedrich-Kannak nem volt szabad tudnia! A titoktartást is okmányba foglalták…

Amikor az öregúr már eltávozott az égi vadászmezőkre, a végrendelet felbontásakor páratlan botrány tört ki. Egyfelől a fiú, Friedrich-Karl, másfelől a két unoka csak a közjegyző irodájában értesült a halott konszerncsászár kettős játékáról.

Nyomban megindult a nagy Flick per. A dinasztia krónikásai máig gondolkodnak azon, hogy mi volt ezzel a kettős csellel a nagy harácsoló célja. A legvalószínűbb kombináció az, hogy Friedrich Flick így akarta biztosítani az egyensúlyt fia és unokái között. Nyilvánvalóm sejtette ugyanis, hogy mihelyt lehunyja a szemét, azok egymás torkának fognak ugrani. Úgy gondolta, a Flick birodalom egységét a másvilágról meg lehet menteni.

Bármilyen csodálatosnak tűnik, a "temető hadművelet" voltaképpen sikerült, bár nem teljesen úgy, ahogy az öreg ragadozó eredetileg elképzelte.

A Flick per kezdetén a részvénytöbbség - 54,5 százalék - Friedrich-Karl kezében volt. A konszern üzletpolitikáját azonban szavazattöbbséggel döntötték el. A szavazásban részt vett Friedrich-Karl, Mick és Muck, a két fiúunoka, Brauchitsch, a konszern élére állított szupermenedzser és az öregúr veje.

A per során azonban Friedrich-Karl és az üzletet voltaképpen nevében és helyette irányító Brauchitsch fokozatosan fölénybe került. Az unokákat egyébként is vonzotta az "édes élet", és nem törődtek annyira a konszernkombinációkkal, mint arról a sírban fekvő nagyapa valaha álmodozott. Így történt, hogy 1975-ben a három unoka, Mick, Muck és Dagmar eladták részesedésüket Friedrieh-Karinak.

A trösztalapító kisebbik fia így egyedüli birtokossá vált, és "Brauchitsch lett az ő prófétája".

Az átszervezés

Meg kell hagyni, a szupermenedzser rendkívül ügyesen manőverezett a következő évek trösztátalakításai során. Lényegében azt hajtotta végre, amire a Krupp nem volt képes, fokozatosan megszabadult a gazdaságilag kevésbé hatékony érdekeltségektől, és az eladásukból származó márka százmilliókat úgynevezett "modern iparágakba" fektette. Először a szénérdekeltségeket adták el, majd a konszern legnagyobb kohóművét, a Maximilianshüttét is áruba bocsátották. Ehelyett megszerezték az óriási hasznot hajtó nyugatnémet biztosítási üzlet jó részét. Egy második átalakítás során leadtak valamit, a Mercedes kocsikat is gyártó Daimler-Benz részvényekből, és csak tízszázaléknyit tartottak meg. Az eladási összegből elsősorban külföldi érdekeltségeket vásároltak, valamint jelentős részvényeket, néhány vezető nyugatnémet vállalatban.

Így alakult ki 1980-ra a Flick konszern új, korszerű arculata, amely súlyelosztásában már lényegesen eltér a trösztalapító által a második világháború után megalkotott (és akkor nagyón korszerűnek számító) szerkezettől.

Ebben az új konszernben nagyság szerint első helyre került a Buderus csoport, amely a legmodernebb villanymozdonyok és szerszámgépek mellett mindenekelőtt fegyvereket, elsősorban tankokat gyárt. A második helyet foglalja el a Dynamit-Nobel, amely a nyugatnémet vegyipar egyik óriása és a robbanóanyag gyártás központja. Harmadik helyre ugrott a papír- és vegyiparban vezető szerepet játszó Feldmühle csoport. Ehhez csatlakozott a frissen megszerzett biztosítási üzletág, a különböző nagy vállalatokban megszerzett részesedés, továbbá az Egyesült Államokban vásárolt két gépipari és vegyipari vállalat.

Mindent összevéve a Flíck konszern a 80-as évek hajnalán körülbelül 100 nagyvállalatból állt, több mint 100 ezer embert foglalkoztatott, és üzleti forgalma nyolcszor akkora volt, mint Springer "sajtócézár" birodalma. Ehhez járultak még a kisebbségi részvények, nem kevesebb, mint 200 nyugatnémet vállalatban. A Flick konszern ma a Siemenstől a Bayer- és a Hoechst-trösztig voltaképpen a nyugatnémet ipar csaknem valamennyi nagyhatalmának üzletpolitikáját befolyásolhatja.

Bizonyos értelemben Flick építménye tartósabbnak bizonyult a Krupp család várainál. A Krupp ház történetének legújabb cselekedetei már nem nevezhetők "családi krónikának". A Flick-birodalom viszont ma is az alapító fiának kezében van, ez Nyugat-Európa legnagyobb gazdasági hatalmának első számú családi vállalata.