Merényletek

   

MERÉNYLETEK

Makedónia
Róma
Wallenstein
Párizs
Orsini
Lincoln
II. Sándor cár
Guiteau
Erzsébet császárné
McKinley és...
Szarajevó 1919
Jean Jaures
Raszputyin
Kurt Eisner
Walter Rathenau
Rudolf Formis

Vissza a nyitó menüre...




Rudolf Formis

 

A főpincér elnyűtt, kialvatlan volt, rohant egész úton. Mikor a csendőrőrs ajtaján bekopogott, csak a levegőt kapkodta.

- A szállóban egy hulla fekszik ! - kiáltotta oda a csendőr őrmesternek minden bevezetés nélkül, majd hozzátette, - Alighanem Edit Karlsbach lesz. Nekem éjjel nem volt szabad elhagynom a szobámat, egyikük megfenyegetett, hogy lőni fog, ha reggelnél előbb kijövök… Hát a főnök úr most azonnal ideküldött… Átkozott jeges út. Látja, már fél tíz…

- Mi a neve ?

- Karel Flieger, főpincér vagyok a Záhori-szállóból.

- Mondja el szép sorjában, mi, hol és hogyan történt ! Ne hadarjon itt összevissza.

Ám sokkal többet a csendőr már nem tudott meg. Flieger főpincér még annyit árult el, hogy a Záhori-szállóban tegnap éjjel lövöldöztek, tehát több mint tizenkét óra telt el az óta, a halott nő a folyosón fekszik, a németek nyilván megléptek az éjjel, de őrá előbb ráijesztettek, hogy lepuffantják, ha virradat előtt kidugja az orrát a vackából.

A csendőr őrmester felvette a kagylót, s délelőtt fél tizenegyre összejöttek a Záhori-szállóban a kladnói felderítő osztag Vít őrnagya, Karhan törzskapitány Piribramból, a cimi és a slapyi csendőrök, s nemsokára utánuk befutottak a prágaiak is. Az első csendőr kibiztosított pisztollyal benyomult, a szálló első emeleti folyosójára, és egy férfi holttestébe botlott.

- Uramisten, hiszen ez a mi Formis mérnök urunk ! - kiáltotta a főpincér, amikor felhívták.

Már az első kihallgatások után nyilvánvaló volt, hogy a gyilkosság gyanúja a hotel egyedüli három vendégére hárul, akik az éjjel eltűntek, a kis termetű, karcsú, temperamentumos, sötét hajú és kerek képű Hans Müllerre, a nála magasabb, szikár, kiborotvált és fáradt vagy kialvatlan tekintetű Gerd Schubertre, s a csinos, szőke, őzikeszemű Edit Karlsbach tornatanárnőre. Valószínűleg az ablakon át távoztak, s egyikük meg lehetett sebesülve, a havon ugyanis vérnyomok vezettek egészen addig a helyig, ahol egy személyautó gumiabroncsának nyoma kezdődött. Amikor röviddel azután megállapították a halott Formis mérnök kilétét, a nyomozók politikai gyilkosság lehetőségét kezdték latolgatni. Egy német mordkommando átjött cseh területre, hogy a számukra kényelmetlen Formist elnémítsa.

Mikor Hitler a "hosszú kések éjszakáján" legyilkoltatta barátait, és fegyvertársait, köztük Gregor Strassert is, Strasser bátyjának, Ottónak sikerült biztonságba, csehszlovák területre jutnia. Innen indít harcot a barna diktátor ellen. Prágában ellenállási csoportot alakit, amelyet később Fekete Front néven emlegetnek, s kiadja a Die deutsche Revolution című lapot. De más, modernebb eszközökkel is felveszi a küzdelmet. Csaknem ugyanazon a hullámhosszon, amelyen a berlini Königswusterhausen állomás, egy titkos adó működik, s esti és éjjeli német nyelvű adásaiban lerántja a leplet a náci szándékokról, kipellengérezve Hitler világuralmi politikáját. A rádióadót Rudolf Formis mérnök kezeli.

Formis 1894-ben született, s miután elvégezte tanulmányait, a gyengeáramú technikára specializálta magát. A háború alatt a császári hadsereg tisztjeként szolgált, s már ekkor foglalkozott rádiótelegráfiával, több, találmány fűződött a nevéhez. Később Törökországban teljesített szolgálatot, de a háború után, mikor Hitler hatalomra került, fokozatosan szembefordult a rendszerrel, holott kezdetben talán még a nemzetiszocialista pártba is belépett.

Később Stuttgartban a Délnémet Rádió műszaki igazgatója lett, s állítólag Hitler egyik beszéde közben megszakította a kábelvezetéket. A führer beszédét nem közvetítették, Formist pedig elvitték a Gestapóra, és tíz napon át kínozták, hogy valljon. Mivel a lakásán egy pisztolyt és egy apjától rámaradt tiszti kardot találtak, tiltott fegyverviselésért gyűjtőtáborba került. Sikerült megszöknie, s minden okmány nélkül átlépnie a csehszlovák határt. Még 1934 tavaszán, anyagi eszközök híján, megpróbált Bulgárián át Törökországba jutni, ahol Kemál Atatürk szolgálatában iskolatársai voltak. Már bolgár területen volt, amikor elfogták, vissza kellett térnie Prágába.

A Röhm-féle állítólagos összeesküvés véres elfojtása után Hitler ellenfelei Prágába menekültek. Formis számos barátjával került össze, s tagja lesz Strasser Fekete Frontjának. Mint rádiótechnikai szakember, fontos megbízást kap Strassertől. Jól működő, titkos adóállomást kell szerkesztenie, amelynek rendszeres adásai jól hallhatók Hitler Harmadik Birodalmának területén.

Formis visszamegy német területre, hogy beszerezze a szükséges alkatrészeket, bár jól tudja, hogy egy ilyen kirándulás az életébe kerülhet. Az alkatrészekkel szeptember végén Zelezná Rudánál újra átlépi a csehszlovák határt, és mint politikai emigráns hivatalosan menedékjogot kér. Azután napi öt koronáért albérleti szobát bérel Schmidtnénéi az egykori Havlícek téren, gyakran utazik vidékre, különben remeteéletet él. Minden arra vall, hogy sokáig állástalan lesz.

A Záhori-szálló szép fekvésű, és tizenhét szobája van, a Prágai Árumintavásárok Kereskedelmi Társasága elnökének, Bártának a tulajdona, bérlője Jan Gráf. A Prágától nem messze fekvő turistahotelbe szerelmespárok és vakációzó nyári vendégek járnak. Gráf bérlőnek van egy lánya, Hana, akire boldogult férje, Brodsky, egy üzletet hagyott a prágai Zitná utcában. Amikor 1934-ben egy alkalommal meglátogatta szüleit, megismerkedett Otto Strasser mérnökkel, aki rövid szabadságát a Záhorí-szállóban töltötte. Később együtt élnek Brodská lakásában a Zitná utca 44. szám alatt, majd a Dejvická út 38. számú házában. S mivel Hitler ellenfelének azonnal megtetszett a Slapy melletti magányos kis szálló kedvező fekvése, később elvitte oda Formis mérnököt, és megalkudott Gráffal két szoba árában, nyíltan megmondva, hogy rádióadásra rendezkednének be. Engedélyük ? Természetesen van !

Rudolf Formis november 25-én érkezett meg a szállodába, kicsomagolta a ládáit, s hozzáfogott az adó összeszereléséhez. Alig egy hét múlva meg volt az első próbaadás, s december elejétől az adó már rendszeresen sugározta műsorát. Esti és éjszakai adásai bizonyára nagyon jól hallhatók lehettek a Harmadik Birodalom tetemes részében, mert már december 19-én jelentkezett Krofta csehszlovák miniszternél a prágai német nagykövet, dr. Koch, elpanaszolta, hogy Csehszlovákia területéről ellenséges adó sugároz műsort. A német technikusok bemérték a fekvését, valahol Prága körzetében működik, nyolcvan kilométerre a fővárostól.

A Gestapo és a náci titkosszolgálat bizonyára minden hatalmában levő eszközzel igyekezett kinyomozni és elhallgattatni az állomást, amelynek adásai során hanglemezről még a halott Gregor Strasser is megszólalt.

Később kitudódott, hogy az adó helyét és kezelőjének kilétét Strasser egy Fekete Frontbeli, volt munkatársa árulta el. Luise nevű szeretője miatt visszament Németországba, s elárulta a szervezetet, de ennek ellenére gyűjtőtáborban végezte. A rettegett Heydrich pedig hozzálátott, hogy a Fekete Front adóállomását és annak rádiósát, Formist elnémítsa.

Alfred Helmut Naujocks különleges mesterséget tanult ki, kiváló képesítésű hivatásos gyilkos volt. A náci történelemben nem egy jelentős szerepet játszott el, és valamennyit példátlan gaztettként tartja számon a történelem. 1934 első napjaiban Heydrich, a Sicherheitsdienst főnöke, magához hivatta Naujocksot, és kényes feladattal bízta meg, a titkosszolgálat és a mérőkészülékek megállapították, hogy a 49,06 méteren, tehát a berlini Königswusterhausen adóval csaknem azonos hullámhosszon működő, németül beszélő adóállomás a Prága melletti Záhori-szállóból sugároz. Mindenki, aki Németország keleti felében Berlint akarja beállítani, a Fekete Front adásaiba ütközik. Fölösleges hangsúlyozni, hogy ezek az adások messzemenően ellenséges beállítottságúak, rágalmazzák a vezért s az élen járó pártfunkcionáriusokat. Közelebbi tájékoztatást az SD bűnügyi osztályának tanácsosa, Huber ad.

Áttanulmányozták a környék részletes térképét, Huber kioktatta Naujocksot, hogy a titkos adó csak aránylag hosszú antennával működhet, annak alapján könnyen megtalálhatja, átadta neki Formis mérnök fényképét, s aprólékosan megbeszélte vele a tervet. Jobb lesz, ha nem egyedül megy, víkendhotelbe általában kettesben szokás járni. Naujocks, tehát partnernő után nézett. A neve Edit Karlsbach volt.

Két-három bőrönd, úti gramofon, egy kosár elemózsia, a sötétkék Mercedes tetején két pár síléc, benne sportöltözetben Naujocks és Edit Karlsbach. A kocsi átkígyózik a behavazott berlini utcákon, Naujocks a drezdai országút felé irányítja. Nem először robog arrafelé. Heydrich egyszer már elküldte Prágába, Hitler ellenfelét és versenytársát, dr. Otto Strassert kellett volna megölnie. Akkor dolgavégezetlenül tért vissza, és kegyvesztett lett. Most lehetőséget kapott rá, hogy kiköszörülje a csorbát.

Minden okmányán a Hans Müller név áll, a papírok szerint a Mercedes is Mülleré volt. Még mielőtt a csehszlovák határra értek, Naujocks állítólag figyelmeztette Editet, hogy a vámőrök előtt ne mutasson csodálkozást, ha Müller néven lép fel, később majd mindent megmagyaráz. Továbbá, jobb lesz, ha újdonsült házasoknak adják ki magukat, kitérnek így a bonyodalmak elől a cseh szállodákban. Hogy Editet Karlsbachnak hívják, nem pedig Müllernek ? Csak pár nappal ezelőtt volt az esküvőjük, nem íratta még át az okmányait.

Naujocks később igyekezett meggyőzni a vizsgálóbírót, hogy Edit Karlsbach csakugyan nem tudott az ő küldetéséről. Legalábbis kezdetben nem. Sízni mennek egypár napra, csak ennyit mondott neki. Elég valószínűtlen állítás. Éppúgy, mint az, hogy Edit nem volt a szeretője, csupán a szeretőjének, Tányának a barátnője. Elvégre több napos, költséges kirándulásra vitte magával, és közös szállodai szobában háltak. Nehezen hihető, hogy a leány egy kézlegyintéssel napirendre tért volna az új név és a Hans Müller névre szóló okmánygarnitúra felett, még akkor is, ha biztosan tudta, hogy Naujocks a rendőrségnek dolgozik. És még valami, Naujocks mindig szűkében volt a pénznek, de most, hogy Müllerré változott, egyszeriben nemcsak a drága Mercedes lett az övé, amint azt a papírok igazolták, hanem a zsebe is tele lett pénzzel, sőt a kocsiajtó kárpitja mögé is pénzt rejtett, és csupa olyan holmit viselt, amit partnernője azelőtt sohasem láthatott rajta. Edit Karlsbach nem volt együgyű lány, Naujocksnak ezért meg kellett neki valahogy magyaráznia a változást.

Minden nehézség nélkül átlépték a csehszlovák határt, estére beértek Prágába, és "Müller házaspár" -ként lakosztályt béreltek a Wilson Szállodában. Az újdonsült fiatal férj szemrebbenés nélkül fizette ki érte a százhúsz koronát. Mindjárt másnap elindultak a Moldva mentén, és Stechovicében szálltak meg a Gőzhajóhoz címzett kis családi fogadóban. Kumprechtné asszony, a bérlő felesége a kettesszámú szobát nyitotta ki nekik.

A "Müller házaspár" további ténykedéséről szóló hírek részleteikben eltérnek egymástól. Egyesek szerint sítúrára indultak, nyilván gyalogosan, mert a Záhorí-szállót télen nem lehetett kocsival megközelíteni. (Akkoriban inkább Prága közvetlen környékén síztek, Senohraby például a téli sportok egyik leglátványosabb központja volt.)

Naujocks ebből az alkalomból, először messzebbről vette szemügyre a Záhori-szállót. Megpillantotta a hegyoldalból a kéményig vezetett hosszú (csaknem ötvenméteres) antennát s az egyik első emeleti ablakba futó vezetéket, megállapította magában, hogy Hubernek erős oldala a pontos tájékoztatás, az után elindult a szeretőjével a hotel felé, hogy beüljenek a jó melegbe tízóraizni.

A helyiség üres volt, mindössze a kályha melletti asztalnál ült egy körülbelül negyvenéves, hallgatag férfi papucsban és meleg, barna házikabátban. Meghallva, hogy az érkezők németül beszélnek, fel akart állni, hogy elmenjen, bizalmatlan volt az ismeretlen németek iránt. Naujocks azonban megszólította, beszédbe elegyedtek, és Formis odaült hozzájuk. Úgy látszik rokonszenvesnek találta a két ifjú szerelmest, ő valóságos remeteként élt itt, januárban a Záhori-szállóban ritka madár volt a vendég.

Formis megtudta, hogy Müller úr kereskedő, hogy nászutasok, Stéchovicében laknak, és sítalpon vetődtek ide. Mikor elbúcsúztak, szinte barátok voltak már kölcsönösen megígérték egymásnak, hogy hamarosan ismét találkoznak, sőt Naujocks hangosan fontolgatni kezdte, hogy néhány napra esetleg átköltözhetne a feleségével a Záhoriba, ha úgyis üres a hotel.

Aznap este Naujocks és a szeretője ünnepien kicsípte magát stechovicei szállásán. Sokfogásos vacsorát rendeltek, nem hiányzott a konyak és a pezsgő sem, elővették a gramofont, és reggelig táncoltak, a szakácsnő később emlegette is, mit művelt a fiatal német asszony, az asztalon ugrált még spárgát is csinált. Azt pedig nem tud akárki.

Naujocks örült, hogy felfedezte Formist, és sikerült a bizalmába férkőznie, hát meg akarta ünnepelni a sikert. Edit valóban hivatásos táncosnő módjára táncolt, elvégre a torna és a mozgásművészet tanárnője volt.

Következő délelőtt újból megálltak a Záhori-szállóban, Formist azonban nem találták otthon. Nem sejthették, hogy Prágába ment, bejelenteni a Fekete Front irodájában a két gyanús német látogatását. Amikor este visszatért egy bizonyos rendőrszakember kíséretében, akinek Naujocksot közelebbről szemügyre kellett volna vennie, az "új házasok" már ismét Stechovicében voltak.

Hanem távozásuk előtt Naujocks még körülnézett az első emeleten. Pokorná, a kis fiatal szobalány éppen akkor takarította Formis szobáját. Naujocks megpróbált szóba elegyedni vele, de nem sokra ment, mert a lány nem tudott németül, ő meg csehül nem beszélt egy kukkot sem. De végül mégis sikerült elcsalnia onnan, és szappanlenyomatot venni Formis szobájának kulcsáról.

Este a stechovicei fogadóban azt mondta Edit Karlsbachnak, hogy Formisban veszedelmes ellenséget ismert fel, akit a berlini Gestapo köröz, megrögzött politikai bűnözőt, minden valószínűsén szerint a Fekete Front nevű, titkos adó rádiósát. Mint hithű nemzetiszocialistának, s az SS tagjának azonnal vissza kell térnie Berlinbe, hogy erről jelentést tegyen. Nem ül kocsiba, az túl soká tartana, másnap kora reggel Prágába megy, s onnan repülőgéppel utazik tovább. Estére már újra itt lesz.

Edit Karlsbach állítólag nem akarta elengedni, rettegés fogta el, vele akart menni. Naujocks végül is rábeszélte, hogy maradjon Stechovicében. Reggel Prágába ment, az utazási irodában megváltotta a repülőjegyet, a délelőtti géppel elrepült Berlinbe. A Prinz Albrecht-Strasse 8-ban, a Sicherheitsdienst főhadiszállásán jelentkezett Huber tanácsosnál, jelentést tett a nyomozás eredményéről, s a laboratóriumban leadta a filmet, Formist ugyanis mindjárt az első délelőtt lefényképezte, ahogy Gráf bérlő kis unokáját szánkóztatja a hotel előtt. Utána elhozta a kinagyított felvételt, s Huber ráismert Formisra.

Naujocks és Huber kidolgozzák az akció tervét, a Gestapo műhelyben ezalatt elkészítik a lenyomat alapján Formis szobájának a kulcsát. Naujocks Hubertól tapasztalt segítőtársat kér, leginkább egy régi barát ját, Goetschöt szeretné. Huber telefonál, megállapítja, hogy Goetsch nincs Berlinben, de megígéri Naujocksnak, hogy a legközelebbi repülőgéppel már küldi is Prágába, holnap vagy holnapután a Wilson Szállodában találkozhatnak. Goetsch fedőneve ezúttal Schubert lesz.

Naujocks Berlinben pontos utasításokat kapott, továbbá egy 7.65-ös kaliberű Walter ismétlőpisztolyt, egy kis palack étert Formis elkábítására, valamint sósavat az adó megsemmisítésére. Este már ismét Prágában volt, beült a Mercedesébe, és sietve Stechovicébe hajtott, ahol Edit Karlsbach már türelmetlenül várta.

Naujocks Werner Goetschsel valószínűleg január 19-én találkozott a prágai Wilson Szállodában. Edit Karlsbach vele ment a találkozóra Naujocks mint barátját, Gerd Schubertet mutatta be neki Goetschöt, megmagyarázta a váratlan találkozást. Formis mérnök a Harmadik Birodalom ellensége, szobájában titkos rádióadót rejteget, azt pedig neki és Schubertnek meg kell semmisítenie. Ezután lementek a bárba, és reggeli mulattak.

Huszadikán felkerekedtek Stechovicébe, hogy gyalogosan megszemléljék a terepet, felmentek az Elba fölötti dombra, és onnan felülről figyelték a völgyet meg a Záhori-szállót. Nyilván itt állapodtak meg a végleges tervben. Szerdán, január huszonharmadikán este Naujocks a kék Mercedesen (rendszáma IP 48 259) a még el nem készült országúton a Záhori-szálló közelébe hajtott. Az útépítők lakókocsija mellett leparkoltak, Goetsch a kocsiban maradt, Naujocks és Edit Karlsbach pedig elindultak a szállóba. Síruhában, hátizsákkal mind a ketten, többi csomagjuk a kocsiban maradt.

1935. január huszonharmadikán Formis mérnök a szokott műsorát sugározta, mint bármelyik más napon. A prágai lehallgató-szolgálat technikusának jegyzeteiben ez olvasható a délelőtt tizenegy órai adásról,

"Jelzés: a Carmen opera indulója: Fel, torreádor, öld meg a bikát… majd Formis jelentkezése: Achtung, Achtung, hier spricht der Sender ader Schwarzen Front !… és kommentár a náci gyűjtőtáborokról. Este a titkos adó húsz óráig működik, azután már csak idegen jelzések hallatszottak."

Naujocks és társnője csakhamar beértek a hotelbe, és a 4-es számú szobában szálltak meg. Nyolc óra után a vacsoránál találkoztak Formisszal. Odaült az asztalukhoz, de meglehetősen hallgatagnak látszott, Naujocks megrémült, hogy sejt valamit. Edit Karlsbach később beszélgetni kezdett a társtalan mérnökkel, és hamarosan jókedvre hangolta.

Konyakot rendeltek, és odatelepedtek a kályha mellé. Naujocks úgy fél kilenc tájban fejfájásra hivatkozott, és a szobájába vonult. A leány egyedül maradt az ebédlőben Formisszal.

Fél tízkor Flieger főpincér megkérdezte a vendégeket, óhajtanak-e még inni valamit, s minthogy nem kívántak semmit, bezárta a ház ajtaját, a kulcsot szegre akasztotta a konyhában, és pihenni tért. Közben Naujocks a szobájában az ágy lábához hurkolt egy erős kötelet, amelyet előzőleg Stechovicében vásárolt, s a szabad végét kidobta az ablakon, hogy Werner Goetsch felmászhasson rajta a szobába. Naujocks a lámpa többszöri eloltásával és felgyújtásával adott jelt neki.

Naujocks kijelentése szerint úgy tervezték, hogy éterrel elkábítják Formist, megkötözik, és lebocsátják a szálloda ablakából, azután sósavval és foszforral elnémítják a titkos adót. Naujocks feladata volt, hogy a csináltatott kulccsal kinyissa Formis szobáját, és a sötétben várjon, míg a mérnök belép. Goetschnek ezalatt a 4-es számú szobában kellett kibiztosított pisztollyal lesben állnia, hogy majd segítsen Naujocksnak az elkábult Formis leeresztésében.

Tíz óra tájban Naujocks lépéseket hallott a lépcső felől. Felkészült a támadásra. Mikor azonban, saját vallomása szerint, ki akarta nyitni a pótkulccsal Formis szobáját, megállapította, hogy a kulcs belülről a zárban van. Lenyomta a kilincset, az ajtó nyitva volt. Belépett. A sarokban egy széken megpillantotta Formis mérnököt. Némán ült, és pisztolyt szegezett a belépőre.

Naujocks nekiront, Formis lő, és előbb a kezén, majd a lábán megsebzi. Goetsch a szomszéd szobában hallja a lövéseket, berohan Formis szobájába, és már az ajtóból tüzel. Naujocksnak is sikerült kitépnie Formis kezéből a pisztolyt. Rálő. Formis mozdulatlanul a földön hever. A mellettük levő szobában Edit Karlsbach elájult rémületében.

Naujocks visszanyeri lélekjelenlétét. Fogja a sósavat meg az éteres üveget, amelyet a zsebében tartott készenlétben Formis elkábítására, és rohan a szomszéd helyiségbe, hogy elpusztítsa a rádióadót. Leöntötte a készüléket, s az ajtóból égő gyufát dobott rá.

Felkapták csomagjaikat, elsőnek Goetsch mászott ki az ablakon, utána lebocsátották kötélen Edit Karlsbachot, majd leereszkedett a sérült Naujocks is. Futva mentek a kocsihoz, az ájult lányt félig vitték, félig vonszolták a havon. Aztán elrobogtak Prága felé.

A gyilkosság vizsgálata közben azonban a nyomozók más változatra jutottak. Edit Karlsbach valószínűleg együtt hagyta el az ebédlőt Formisszak és meghívta a szobájába, ahol Naujocks már kibiztosított pisztollyal várt. Ott aztán Goetschsel agyonlőtték a mérnököt, s a halottat becipelték a saját szobájába, a 6-osba. A felrohanó Flieger főpincért pisztollyal megfenyegették, és visszaparancsolták földszinti szobájába. Végül leöntötték és meggyújtották a rádióadót, s az ablakon meg a kerítésen át elhagyták a szállodát, mint azt a detektívek másnap a vérnyomok alapján megállapították.

Flieger főpincér vallomása szerint Formis csakugyan Edit Karlsbachhal ment fel, a szobájából hallotta a lépcsőn távolodó férfi és női lépteket. Aztán bejött hozzá Cesková szakácsnő, (akinek az este megígérte, hogy megnyírja a haját és kiborotválja a tarkóját), később pedig még a vékonyka Véra Pokorná is. Ő aszpirinért jött, mert fájt a feje. Körülbelül 22.15-kor női sikoltást hallottak mind a hárman, azután lövéseket.

A főpincér a télikabátját kapta a pizsamára, és felfutott az első emeletre. A folyosón égett a villany, a 6-os szoba nyitott ajtaja előtt egy ismeretlen férfi állt. Flieger még sohasem látta a szállodában. Továbbment, s megpillantotta Müllert, a földön egy mozdulatlan test feküdt. Azt hitte, Edit Karlsbach. Akkor vette őt észre az az ismeretlen, ráfogta mind a két pisztolyt, rárivallt, hogy azonnal menjen a szobájába, és ki ne dugja onnan az orrát holnap reggelig, különben az életével fizet. A szálloda körül van kerítve.

A megrémült főpincér visszamegy a kamrájába, aztán mégis kinyitja az ablakot, ki akar ugrani, hogy segítséget hívjon, de ráeszmél, hogy a sötétből lelőhetik hát leül az ágyára a két remegő fehérnép mellé. Flieger, Pokorná és Cesková így ülnek hármasban egész reggelig.

Nyolc óra körül a főpincér végre nekibátorodik, és jelenti Gráf bérlőnek, mi történt az éjjel. A szakértők megerősítették, hogy a nagyothalló Gráfnak a lakásában nem kellett hallania a lövöldözést, s hogy ezek szerint a gyilkosságról valóban nem tudott.

A bűnügyi rendőrség nekilátott a nyomozásnak. A helyszínen megállapították, hogy Naujocksnak nem sikerült megsemmisítenie a rádióadót. Az a készülék, amelyet Formis szobájában leöntött éterrel, és meggyújtott, csak egy meglehetősen szokatlan formájú rádió volt. Strasser Fekete Frontjának rádióadója a második emeleti berendezetlen és lakatlan manzárdhelyiségben volt elrejtve. De ott sem találták volna meg. Formis mérnök, a nagyszerű rádiótechnikus a szó szoros értelmében beszerelte egy szalmazsákba. Az ott állt elfeledett ócskaságként, nem messze az ablaktól a falnak támasztva. Ilyen feltűnésmentes és egyszerű volt a Fekete Front nagy teljesítményű titkos rádióadójának a berendezése.

A merénylők beértek Prágába. Edit Karlsbachot kitették az állomáson, egyikük jegyet vett neki Berlinbe, és a vonathoz kísérte, amely húsz-harminc perc múlva indult. Aztán robogtak tovább a német határ felé. Teplice-Sanovban (ma Teplice Lázne) kifogyott a benzinjük. Felkeltették tehát egy városszéli benzinkút tulajdonosát, és tankoltak. 1935. január 24-én, megérkeztek a határra, Cinovecbe. Egész úton a sebesült Naujocks vezetett, mivel Goetsch nem értett az autóhoz. A motort még a sorompó előtt leállította, a vámhivatal ugyanis az autók számára éjjel zárva volt. Csak a legszükségesebb holmit vitték magukkal, s gyalog átmentek a német oldalra. Ott már biztonságban voltak.

A német vámházban érvényes papírokkal igazoltáll magukat. Naujocks azt mondta, hogy sízés közben megsérült, a vámőrök mentőkocsit hívtak, amely aztán kórházba szállította. Nyomban orvosi kezelést kapott, az orvos kijelentette, hogy csupán könnyű felületi sérülést szenvedett, bekötözte a sebet és elbocsátotta Naujocksot.

Eközben a csehszlovák oldalon egy vámár felfedezte a lebocsátott sorompó előtt veszteglő elhagyott kocsit, és észrevételét jelentette feljebbvalóinak. Nem számított ez különleges eseménynek. A határátkelőhelyen éjféltől reggelig nem volt szolgálat, az elkésett autósok ott hagyták kocsijukat a sorompó előtt, megszálltak a közeli vendéglőben, kialudták magukat, s reggel eljöttek az autóért. Naujocks és Goetsch más megoldást talált. Már hét órakor beállított a vámhivatalba egy helybeli lakos, akit a vámőrök látásból ismertek, és átadott nekik egy cédulát,

"Szíveskedjenek IP 48 259 jelzésű autónkat ezen írás felmutatójának kiadni."

Az illető előzőleg Naujockstól csinos összeget vágott zsebre. Begyújtotta a motort és elhajtott. Naujocks és Goetsch nyolc körül már kocsijában ült, és indult Berlin felé. Ott aztán nyomtalanul eltűntek. A csehszlovák detektívek nyomozása a határsorompónál elakadt. Amikor később a müncheni diktátum értelmében a csehszlovák határvidék német megszállás alá került, a csehszlovák rendőrség bűnügyi osztálya kénytelen volt Formis mérnök meggyilkolásának megoldatlan esetét ad acta tenni.

A meggyilkoltat eltemették a slapyi temetőben, őrizetbe vették és kihallgatták Flieger főpincért, majd bíróság elé állították a szálló bérlőjét, Gráfot, valamint a Fekete Front vezérét, Strassert és helyettesét, Adamot rádió-adóállomás engedély nélküli üzemeltetésének vádjával. Doktor Otto Strassert öthónapnyi fegyházra ítélték, de kegyelmi kérvényt nyújtott be Benes elnöknek. Doktor Adam a büntetését leülte vizsgálati fogságban, így aztán szabadon engedték, és ki akarták toloncolni Németországba. Kérésére, hogy ne küldjék a biztos halálba, a csehszlovák hatóságok engedélyezték, hogy Ausztriába költözzön. Gráf szállodás megúszta figyelmeztető büntetéssel, négy hónapot kapott feltételesen, mert tudott az adóról, és nem jelentette a csendőröknek.

Edit Karlsbach járt a legrosszabbul. Sokáig gyógykezeltette magát Berlinben egy Müller nevű ideggyógyásszal, nem bírt szabadulni bűntudattól. Később Svájcba költözött, és ott férjhez ment.

Alfred Helmut Naujocks érdemekre tett szert a gyilkossággal. Első útja Heydrichhez vezetett a Prinz Albrecht-Strasséba. Jelentést tett a feladat teljesítéséről, és dicséretet kapott. Heydrich ott helyben obersturmführerré, Goetschöt pedig untersturmführerré léptette elő. Később is többször kitüntette kegyeivel Naujocksot, aki Formis mérnök meggyilkolásával kiváló minősítésű gengszteri képesítést szerzett. Az ilyeneknek Heydrich mindig is jó hasznát vette.

Teljes tíz évig senki sem tudta, ki volt a valóságban az a Hans Müller, aki csinos feleségével síkirándulásra érkezett a Záhori-szállóba. Kitört a háború, a nyomozást abba kellett hagyni. De 1945-ben mégiscsak napvilágra került az igazság, legalábbis részben.

Az Ardennekben heves tűzharc közepette két amerikai katona lapult egy bombakráter mélyén, fedezéket keresve a repeszdarabok elől. Váratlanul egy harmadik férfi ugrott melléjük a gödörbe. Német tüzéregyenruhát viselt. Mikor kifújta magát annyira, hogy megszólalhatott, egy szívességre kérte az amerikai katonákat,

- Uraim, ha szabad kérnem önöket - mondotta -, tekintsenek e pillanattól fogva foglyuknak.

Kívánságát szívesen teljesítették. Miután átadták a parancsnokságon, a német fogoly, Al Graziam amerikai tiszt elé került. Ki kellett hallgatni. Bemutatta okmányait, de amikor az amerikai tiszt beléjük tekintett, a fogoly váratlan kijelentéssel lepte meg.

- Ha megengedi, kapitány - mondta a német tüzér -, szeretnék valamit bevallani önnek. Nem vagyok Alfred Herber, ahogy az irataimban áll. A nevem Alfred, Helmut Naujocks, a berlini Sicherheitsdienstnél szolgáltam, és kész vagyok felelni az ön kérdéseire. Azt hiszem, a vallomásom érdekelhetné az önök hírszerző tisztjeit.

Naujocks számos vallomást tett. Vallomásai néha valószerűen, néha elképesztően hangzottak. Néhány általa közölt adat valódiságát még sikerült bebizonyítani, a legtöbbet azonban már nem. Készséggel elmondta a Záhori-szállóban történteket is. Vajon igazat beszélt-e ?

PENÉSZÍRTÁS

... és a Fáraó Átka probléma megoldása

Ilyen volt, ilyen lett...

  

HUMOR

A Veszprémben, 1989-ben végzettek Honlapja

Egyetemi sztorik...

  

VENDÉGKÖNYV

Írj bele...
  

E-mail

Küldhetsz e-mailt is...
  

TÜKÖROLDALAK

Hogy akkor is meg tudd nézni, ha a szerver bármiért nem elérhetõ... ezért javaslom a "bookmark"-ot...
Érdekes Történetek
Egyetemi sztorik
Penészirtás, és a...