Rudolf
Formis
A
főpincér elnyűtt, kialvatlan volt, rohant egész úton.
Mikor a csendőrőrs ajtaján bekopogott, csak a levegőt
kapkodta.
-
A szállóban egy hulla fekszik ! - kiáltotta oda a csendőr
őrmesternek minden bevezetés nélkül, majd hozzátette,
- Alighanem Edit Karlsbach lesz. Nekem éjjel nem volt
szabad elhagynom a szobámat, egyikük megfenyegetett,
hogy lőni fog, ha reggelnél előbb kijövök… Hát a főnök
úr most azonnal ideküldött… Átkozott jeges út. Látja,
már fél tíz…
-
Mi a neve ?
-
Karel Flieger, főpincér vagyok a Záhori-szállóból.
-
Mondja el szép sorjában, mi, hol és hogyan történt !
Ne hadarjon itt összevissza.
Ám
sokkal többet a csendőr már nem tudott meg. Flieger
főpincér még annyit árult el, hogy a Záhori-szállóban
tegnap éjjel lövöldöztek, tehát több mint tizenkét óra
telt el az óta, a halott nő a folyosón fekszik, a németek
nyilván megléptek az éjjel, de őrá előbb ráijesztettek,
hogy lepuffantják, ha virradat előtt kidugja az orrát
a vackából.
A
csendőr őrmester felvette a kagylót, s délelőtt fél
tizenegyre összejöttek a Záhori-szállóban a kladnói
felderítő osztag Vít őrnagya, Karhan törzskapitány Piribramból,
a cimi és a slapyi csendőrök, s nemsokára utánuk befutottak
a prágaiak is. Az első csendőr kibiztosított pisztollyal
benyomult, a szálló első emeleti folyosójára, és egy
férfi holttestébe botlott.
-
Uramisten, hiszen ez a mi Formis mérnök urunk ! - kiáltotta
a főpincér, amikor felhívták.
Már
az első kihallgatások után nyilvánvaló volt, hogy a
gyilkosság gyanúja a hotel egyedüli három vendégére
hárul, akik az éjjel eltűntek, a kis termetű, karcsú,
temperamentumos, sötét hajú és kerek képű Hans Müllerre,
a nála magasabb, szikár, kiborotvált és fáradt vagy
kialvatlan tekintetű Gerd Schubertre, s a csinos, szőke,
őzikeszemű Edit Karlsbach tornatanárnőre. Valószínűleg
az ablakon át távoztak, s egyikük meg lehetett sebesülve,
a havon ugyanis vérnyomok vezettek egészen addig a helyig,
ahol egy személyautó gumiabroncsának nyoma kezdődött.
Amikor röviddel azután megállapították a halott Formis
mérnök kilétét, a nyomozók politikai gyilkosság lehetőségét
kezdték latolgatni. Egy német mordkommando átjött cseh
területre, hogy a számukra kényelmetlen Formist elnémítsa.
Mikor
Hitler a "hosszú kések éjszakáján" legyilkoltatta barátait,
és fegyvertársait, köztük Gregor Strassert is, Strasser
bátyjának, Ottónak sikerült biztonságba, csehszlovák
területre jutnia. Innen indít harcot a barna diktátor
ellen. Prágában ellenállási csoportot alakit, amelyet
később Fekete Front néven emlegetnek, s kiadja a Die
deutsche Revolution című lapot. De más, modernebb eszközökkel
is felveszi a küzdelmet. Csaknem ugyanazon a hullámhosszon,
amelyen a berlini Königswusterhausen állomás, egy titkos
adó működik, s esti és éjjeli német nyelvű adásaiban
lerántja a leplet a náci szándékokról, kipellengérezve
Hitler világuralmi politikáját. A rádióadót Rudolf Formis
mérnök kezeli.
Formis
1894-ben született, s miután elvégezte tanulmányait,
a gyengeáramú technikára specializálta magát. A háború
alatt a császári hadsereg tisztjeként szolgált, s már
ekkor foglalkozott rádiótelegráfiával, több, találmány
fűződött a nevéhez. Később Törökországban teljesített
szolgálatot, de a háború után, mikor Hitler hatalomra
került, fokozatosan szembefordult a rendszerrel, holott
kezdetben talán még a nemzetiszocialista pártba is belépett.
Később
Stuttgartban a Délnémet Rádió műszaki igazgatója lett,
s állítólag Hitler egyik beszéde közben megszakította
a kábelvezetéket. A führer beszédét nem közvetítették,
Formist pedig elvitték a Gestapóra, és tíz napon át
kínozták, hogy valljon. Mivel a lakásán egy pisztolyt
és egy apjától rámaradt tiszti kardot találtak, tiltott
fegyverviselésért gyűjtőtáborba került. Sikerült megszöknie,
s minden okmány nélkül átlépnie a csehszlovák határt.
Még 1934 tavaszán, anyagi eszközök híján, megpróbált
Bulgárián át Törökországba jutni, ahol Kemál Atatürk
szolgálatában iskolatársai voltak. Már bolgár területen
volt, amikor elfogták, vissza kellett térnie Prágába.
A
Röhm-féle állítólagos összeesküvés véres elfojtása után
Hitler ellenfelei Prágába menekültek. Formis számos
barátjával került össze, s tagja lesz Strasser Fekete
Frontjának. Mint rádiótechnikai szakember, fontos megbízást
kap Strassertől. Jól működő, titkos adóállomást kell
szerkesztenie, amelynek rendszeres adásai jól hallhatók
Hitler Harmadik Birodalmának területén.
Formis
visszamegy német területre, hogy beszerezze a szükséges
alkatrészeket, bár jól tudja, hogy egy ilyen kirándulás
az életébe kerülhet. Az alkatrészekkel szeptember végén
Zelezná Rudánál újra átlépi a csehszlovák határt, és
mint politikai emigráns hivatalosan menedékjogot kér.
Azután napi öt koronáért albérleti szobát bérel Schmidtnénéi
az egykori Havlícek téren, gyakran utazik vidékre, különben
remeteéletet él. Minden arra vall, hogy sokáig állástalan
lesz.
A
Záhori-szálló szép fekvésű, és tizenhét szobája van,
a Prágai Árumintavásárok Kereskedelmi Társasága elnökének,
Bártának a tulajdona, bérlője Jan Gráf. A Prágától nem
messze fekvő turistahotelbe szerelmespárok és vakációzó
nyári vendégek járnak. Gráf bérlőnek van egy lánya,
Hana, akire boldogult férje, Brodsky, egy üzletet hagyott
a prágai Zitná utcában. Amikor 1934-ben egy alkalommal
meglátogatta szüleit, megismerkedett Otto Strasser mérnökkel,
aki rövid szabadságát a Záhorí-szállóban töltötte. Később
együtt élnek Brodská lakásában a Zitná utca 44. szám
alatt, majd a Dejvická út 38. számú házában. S mivel
Hitler ellenfelének azonnal megtetszett a Slapy melletti
magányos kis szálló kedvező fekvése, később elvitte
oda Formis mérnököt, és megalkudott Gráffal két szoba
árában, nyíltan megmondva, hogy rádióadásra rendezkednének
be. Engedélyük ? Természetesen van !
Rudolf
Formis november 25-én érkezett meg a szállodába, kicsomagolta
a ládáit, s hozzáfogott az adó összeszereléséhez. Alig
egy hét múlva meg volt az első próbaadás, s december
elejétől az adó már rendszeresen sugározta műsorát.
Esti és éjszakai adásai bizonyára nagyon jól hallhatók
lehettek a Harmadik Birodalom tetemes részében, mert
már december 19-én jelentkezett Krofta csehszlovák miniszternél
a prágai német nagykövet, dr. Koch, elpanaszolta, hogy
Csehszlovákia területéről ellenséges adó sugároz műsort.
A német technikusok bemérték a fekvését, valahol Prága
körzetében működik, nyolcvan kilométerre a fővárostól.
A
Gestapo és a náci titkosszolgálat bizonyára minden hatalmában
levő eszközzel igyekezett kinyomozni és elhallgattatni
az állomást, amelynek adásai során hanglemezről még
a halott Gregor Strasser is megszólalt.
Később
kitudódott, hogy az adó helyét és kezelőjének kilétét
Strasser egy Fekete Frontbeli, volt munkatársa árulta
el. Luise nevű szeretője miatt visszament Németországba,
s elárulta a szervezetet, de ennek ellenére gyűjtőtáborban
végezte. A rettegett Heydrich pedig hozzálátott, hogy
a Fekete Front adóállomását és annak rádiósát, Formist
elnémítsa.
Alfred
Helmut Naujocks különleges mesterséget tanult ki, kiváló
képesítésű hivatásos gyilkos volt. A náci történelemben
nem egy jelentős szerepet játszott el, és valamennyit
példátlan gaztettként tartja számon a történelem. 1934
első napjaiban Heydrich, a Sicherheitsdienst főnöke,
magához hivatta Naujocksot, és kényes feladattal bízta
meg, a titkosszolgálat és a mérőkészülékek megállapították,
hogy a 49,06 méteren, tehát a berlini Königswusterhausen
adóval csaknem azonos hullámhosszon működő, németül
beszélő adóállomás a Prága melletti Záhori-szállóból
sugároz. Mindenki, aki Németország keleti felében Berlint
akarja beállítani, a Fekete Front adásaiba ütközik.
Fölösleges hangsúlyozni, hogy ezek az adások messzemenően
ellenséges beállítottságúak, rágalmazzák a vezért s
az élen járó pártfunkcionáriusokat. Közelebbi tájékoztatást
az SD bűnügyi osztályának tanácsosa, Huber ad.
Áttanulmányozták
a környék részletes térképét, Huber kioktatta Naujocksot,
hogy a titkos adó csak aránylag hosszú antennával működhet,
annak alapján könnyen megtalálhatja, átadta neki Formis
mérnök fényképét, s aprólékosan megbeszélte vele a tervet.
Jobb lesz, ha nem egyedül megy, víkendhotelbe általában
kettesben szokás járni. Naujocks, tehát partnernő után
nézett. A neve Edit Karlsbach volt.
Két-három
bőrönd, úti gramofon, egy kosár elemózsia, a sötétkék
Mercedes tetején két pár síléc, benne sportöltözetben
Naujocks és Edit Karlsbach. A kocsi átkígyózik a behavazott
berlini utcákon, Naujocks a drezdai országút felé irányítja.
Nem először robog arrafelé. Heydrich egyszer már elküldte
Prágába, Hitler ellenfelét és versenytársát, dr. Otto
Strassert kellett volna megölnie. Akkor dolgavégezetlenül
tért vissza, és kegyvesztett lett. Most lehetőséget
kapott rá, hogy kiköszörülje a csorbát.
Minden
okmányán a Hans Müller név áll, a papírok szerint a
Mercedes is Mülleré volt. Még mielőtt a csehszlovák
határra értek, Naujocks állítólag figyelmeztette Editet,
hogy a vámőrök előtt ne mutasson csodálkozást, ha Müller
néven lép fel, később majd mindent megmagyaráz. Továbbá,
jobb lesz, ha újdonsült házasoknak adják ki magukat,
kitérnek így a bonyodalmak elől a cseh szállodákban.
Hogy Editet Karlsbachnak hívják, nem pedig Müllernek
? Csak pár nappal ezelőtt volt az esküvőjük, nem íratta
még át az okmányait.
Naujocks
később igyekezett meggyőzni a vizsgálóbírót, hogy Edit
Karlsbach csakugyan nem tudott az ő küldetéséről. Legalábbis
kezdetben nem. Sízni mennek egypár napra, csak ennyit
mondott neki. Elég valószínűtlen állítás. Éppúgy, mint
az, hogy Edit nem volt a szeretője, csupán a szeretőjének,
Tányának a barátnője. Elvégre több napos, költséges
kirándulásra vitte magával, és közös szállodai szobában
háltak. Nehezen hihető, hogy a leány egy kézlegyintéssel
napirendre tért volna az új név és a Hans Müller névre
szóló okmánygarnitúra felett, még akkor is, ha biztosan
tudta, hogy Naujocks a rendőrségnek dolgozik. És még
valami, Naujocks mindig szűkében volt a pénznek, de
most, hogy Müllerré változott, egyszeriben nemcsak a
drága Mercedes lett az övé, amint azt a papírok igazolták,
hanem a zsebe is tele lett pénzzel, sőt a kocsiajtó
kárpitja mögé is pénzt rejtett, és csupa olyan holmit
viselt, amit partnernője azelőtt sohasem láthatott rajta.
Edit Karlsbach nem volt együgyű lány, Naujocksnak ezért
meg kellett neki valahogy magyaráznia a változást.
Minden
nehézség nélkül átlépték a csehszlovák határt, estére
beértek Prágába, és "Müller házaspár" -ként lakosztályt
béreltek a Wilson Szállodában. Az újdonsült fiatal férj
szemrebbenés nélkül fizette ki érte a százhúsz koronát.
Mindjárt másnap elindultak a Moldva mentén, és Stechovicében
szálltak meg a Gőzhajóhoz címzett kis családi fogadóban.
Kumprechtné asszony, a bérlő felesége a kettesszámú
szobát nyitotta ki nekik.
A
"Müller házaspár" további ténykedéséről szóló hírek
részleteikben eltérnek egymástól. Egyesek szerint sítúrára
indultak, nyilván gyalogosan, mert a Záhorí-szállót
télen nem lehetett kocsival megközelíteni. (Akkoriban
inkább Prága közvetlen környékén síztek, Senohraby például
a téli sportok egyik leglátványosabb központja volt.)
Naujocks
ebből az alkalomból, először messzebbről vette szemügyre
a Záhori-szállót. Megpillantotta a hegyoldalból a kéményig
vezetett hosszú (csaknem ötvenméteres) antennát s az
egyik első emeleti ablakba futó vezetéket, megállapította
magában, hogy Hubernek erős oldala a pontos tájékoztatás,
az után elindult a szeretőjével a hotel felé, hogy beüljenek
a jó melegbe tízóraizni.
A
helyiség üres volt, mindössze a kályha melletti asztalnál
ült egy körülbelül negyvenéves, hallgatag férfi papucsban
és meleg, barna házikabátban. Meghallva, hogy az érkezők
németül beszélnek, fel akart állni, hogy elmenjen, bizalmatlan
volt az ismeretlen németek iránt. Naujocks azonban megszólította,
beszédbe elegyedtek, és Formis odaült hozzájuk. Úgy
látszik rokonszenvesnek találta a két ifjú szerelmest,
ő valóságos remeteként élt itt, januárban a Záhori-szállóban
ritka madár volt a vendég.
Formis
megtudta, hogy Müller úr kereskedő, hogy nászutasok,
Stéchovicében laknak, és sítalpon vetődtek ide. Mikor
elbúcsúztak, szinte barátok voltak már kölcsönösen megígérték
egymásnak, hogy hamarosan ismét találkoznak, sőt Naujocks
hangosan fontolgatni kezdte, hogy néhány napra esetleg
átköltözhetne a feleségével a Záhoriba, ha úgyis üres
a hotel.
Aznap
este Naujocks és a szeretője ünnepien kicsípte magát
stechovicei szállásán. Sokfogásos vacsorát rendeltek,
nem hiányzott a konyak és a pezsgő sem, elővették a
gramofont, és reggelig táncoltak, a szakácsnő később
emlegette is, mit művelt a fiatal német asszony, az
asztalon ugrált még spárgát is csinált. Azt pedig nem
tud akárki.
Naujocks
örült, hogy felfedezte Formist, és sikerült a bizalmába
férkőznie, hát meg akarta ünnepelni a sikert. Edit valóban
hivatásos táncosnő módjára táncolt, elvégre a torna
és a mozgásművészet tanárnője volt.
Következő
délelőtt újból megálltak a Záhori-szállóban, Formist
azonban nem találták otthon. Nem sejthették, hogy Prágába
ment, bejelenteni a Fekete Front irodájában a két gyanús
német látogatását. Amikor este visszatért egy bizonyos
rendőrszakember kíséretében, akinek Naujocksot közelebbről
szemügyre kellett volna vennie, az "új házasok" már
ismét Stechovicében voltak.
Hanem
távozásuk előtt Naujocks még körülnézett az első emeleten.
Pokorná, a kis fiatal szobalány éppen akkor takarította
Formis szobáját. Naujocks megpróbált szóba elegyedni
vele, de nem sokra ment, mert a lány nem tudott németül,
ő meg csehül nem beszélt egy kukkot sem. De végül mégis
sikerült elcsalnia onnan, és szappanlenyomatot venni
Formis szobájának kulcsáról.
Este
a stechovicei fogadóban azt mondta Edit Karlsbachnak,
hogy Formisban veszedelmes ellenséget ismert fel, akit
a berlini Gestapo köröz, megrögzött politikai bűnözőt,
minden valószínűsén szerint a Fekete Front nevű, titkos
adó rádiósát. Mint hithű nemzetiszocialistának, s az
SS tagjának azonnal vissza kell térnie Berlinbe, hogy
erről jelentést tegyen. Nem ül kocsiba, az túl soká
tartana, másnap kora reggel Prágába megy, s onnan repülőgéppel
utazik tovább. Estére már újra itt lesz.
Edit
Karlsbach állítólag nem akarta elengedni, rettegés fogta
el, vele akart menni. Naujocks végül is rábeszélte,
hogy maradjon Stechovicében. Reggel Prágába ment, az
utazási irodában megváltotta a repülőjegyet, a délelőtti
géppel elrepült Berlinbe. A Prinz Albrecht-Strasse 8-ban,
a Sicherheitsdienst főhadiszállásán jelentkezett Huber
tanácsosnál, jelentést tett a nyomozás eredményéről,
s a laboratóriumban leadta a filmet, Formist ugyanis
mindjárt az első délelőtt lefényképezte, ahogy Gráf
bérlő kis unokáját szánkóztatja a hotel előtt. Utána
elhozta a kinagyított felvételt, s Huber ráismert Formisra.
Naujocks
és Huber kidolgozzák az akció tervét, a Gestapo műhelyben
ezalatt elkészítik a lenyomat alapján Formis szobájának
a kulcsát. Naujocks Hubertól tapasztalt segítőtársat
kér, leginkább egy régi barát ját, Goetschöt szeretné.
Huber telefonál, megállapítja, hogy Goetsch nincs Berlinben,
de megígéri Naujocksnak, hogy a legközelebbi repülőgéppel
már küldi is Prágába, holnap vagy holnapután a Wilson
Szállodában találkozhatnak. Goetsch fedőneve ezúttal
Schubert lesz.
Naujocks
Berlinben pontos utasításokat kapott, továbbá egy 7.65-ös
kaliberű Walter ismétlőpisztolyt, egy kis palack étert
Formis elkábítására, valamint sósavat az adó megsemmisítésére.
Este már ismét Prágában volt, beült a Mercedesébe, és
sietve Stechovicébe hajtott, ahol Edit Karlsbach már
türelmetlenül várta.
Naujocks
Werner Goetschsel valószínűleg január 19-én találkozott
a prágai Wilson Szállodában. Edit Karlsbach vele ment
a találkozóra Naujocks mint barátját, Gerd Schubertet
mutatta be neki Goetschöt, megmagyarázta a váratlan
találkozást. Formis mérnök a Harmadik Birodalom ellensége,
szobájában titkos rádióadót rejteget, azt pedig neki
és Schubertnek meg kell semmisítenie. Ezután lementek
a bárba, és reggeli mulattak.
Huszadikán
felkerekedtek Stechovicébe, hogy gyalogosan megszemléljék
a terepet, felmentek az Elba fölötti dombra, és onnan
felülről figyelték a völgyet meg a Záhori-szállót. Nyilván
itt állapodtak meg a végleges tervben. Szerdán, január
huszonharmadikán este Naujocks a kék Mercedesen (rendszáma
IP 48 259) a még el nem készült országúton a Záhori-szálló
közelébe hajtott. Az útépítők lakókocsija mellett leparkoltak,
Goetsch a kocsiban maradt, Naujocks és Edit Karlsbach
pedig elindultak a szállóba. Síruhában, hátizsákkal
mind a ketten, többi csomagjuk a kocsiban maradt.
1935.
január huszonharmadikán Formis mérnök a szokott műsorát
sugározta, mint bármelyik más napon. A prágai lehallgató-szolgálat
technikusának jegyzeteiben ez olvasható a délelőtt tizenegy
órai adásról,
"Jelzés:
a Carmen opera indulója: Fel, torreádor, öld meg a bikát…
majd Formis jelentkezése: Achtung, Achtung, hier spricht
der Sender ader Schwarzen Front !… és kommentár a náci
gyűjtőtáborokról. Este a titkos adó húsz óráig működik,
azután már csak idegen jelzések hallatszottak."
Naujocks
és társnője csakhamar beértek a hotelbe, és a 4-es számú
szobában szálltak meg. Nyolc óra után a vacsoránál találkoztak
Formisszal. Odaült az asztalukhoz, de meglehetősen hallgatagnak
látszott, Naujocks megrémült, hogy sejt valamit. Edit
Karlsbach később beszélgetni kezdett a társtalan mérnökkel,
és hamarosan jókedvre hangolta.
Konyakot
rendeltek, és odatelepedtek a kályha mellé. Naujocks
úgy fél kilenc tájban fejfájásra hivatkozott, és a szobájába
vonult. A leány egyedül maradt az ebédlőben Formisszal.
Fél
tízkor Flieger főpincér megkérdezte a vendégeket, óhajtanak-e
még inni valamit, s minthogy nem kívántak semmit, bezárta
a ház ajtaját, a kulcsot szegre akasztotta a konyhában,
és pihenni tért. Közben Naujocks a szobájában az ágy
lábához hurkolt egy erős kötelet, amelyet előzőleg Stechovicében
vásárolt, s a szabad végét kidobta az ablakon, hogy
Werner Goetsch felmászhasson rajta a szobába. Naujocks
a lámpa többszöri eloltásával és felgyújtásával adott
jelt neki.
Naujocks
kijelentése szerint úgy tervezték, hogy éterrel elkábítják
Formist, megkötözik, és lebocsátják a szálloda ablakából,
azután sósavval és foszforral elnémítják a titkos adót.
Naujocks feladata volt, hogy a csináltatott kulccsal
kinyissa Formis szobáját, és a sötétben várjon, míg
a mérnök belép. Goetschnek ezalatt a 4-es számú szobában
kellett kibiztosított pisztollyal lesben állnia, hogy
majd segítsen Naujocksnak az elkábult Formis leeresztésében.
Tíz
óra tájban Naujocks lépéseket hallott a lépcső felől.
Felkészült a támadásra. Mikor azonban, saját vallomása
szerint, ki akarta nyitni a pótkulccsal Formis szobáját,
megállapította, hogy a kulcs belülről a zárban van.
Lenyomta a kilincset, az ajtó nyitva volt. Belépett.
A sarokban egy széken megpillantotta Formis mérnököt.
Némán ült, és pisztolyt szegezett a belépőre.
Naujocks
nekiront, Formis lő, és előbb a kezén, majd a lábán
megsebzi. Goetsch a szomszéd szobában hallja a lövéseket,
berohan Formis szobájába, és már az ajtóból tüzel. Naujocksnak
is sikerült kitépnie Formis kezéből a pisztolyt. Rálő.
Formis mozdulatlanul a földön hever. A mellettük levő
szobában Edit Karlsbach elájult rémületében.
Naujocks
visszanyeri lélekjelenlétét. Fogja a sósavat meg az
éteres üveget, amelyet a zsebében tartott készenlétben
Formis elkábítására, és rohan a szomszéd helyiségbe,
hogy elpusztítsa a rádióadót. Leöntötte a készüléket,
s az ajtóból égő gyufát dobott rá.
Felkapták
csomagjaikat, elsőnek Goetsch mászott ki az ablakon,
utána lebocsátották kötélen Edit Karlsbachot, majd leereszkedett
a sérült Naujocks is. Futva mentek a kocsihoz, az ájult
lányt félig vitték, félig vonszolták a havon. Aztán
elrobogtak Prága felé.
A
gyilkosság vizsgálata közben azonban a nyomozók más
változatra jutottak. Edit Karlsbach valószínűleg együtt
hagyta el az ebédlőt Formisszak és meghívta a szobájába,
ahol Naujocks már kibiztosított pisztollyal várt. Ott
aztán Goetschsel agyonlőtték a mérnököt, s a halottat
becipelték a saját szobájába, a 6-osba. A felrohanó
Flieger főpincért pisztollyal megfenyegették, és visszaparancsolták
földszinti szobájába. Végül leöntötték és meggyújtották
a rádióadót, s az ablakon meg a kerítésen át elhagyták
a szállodát, mint azt a detektívek másnap a vérnyomok
alapján megállapították.
Flieger
főpincér vallomása szerint Formis csakugyan Edit Karlsbachhal
ment fel, a szobájából hallotta a lépcsőn távolodó férfi
és női lépteket. Aztán bejött hozzá Cesková szakácsnő,
(akinek az este megígérte, hogy megnyírja a haját és
kiborotválja a tarkóját), később pedig még a vékonyka
Véra Pokorná is. Ő aszpirinért jött, mert fájt a feje.
Körülbelül 22.15-kor női sikoltást hallottak mind a
hárman, azután lövéseket.
A
főpincér a télikabátját kapta a pizsamára, és felfutott
az első emeletre. A folyosón égett a villany, a 6-os
szoba nyitott ajtaja előtt egy ismeretlen férfi állt.
Flieger még sohasem látta a szállodában. Továbbment,
s megpillantotta Müllert, a földön egy mozdulatlan test
feküdt. Azt hitte, Edit Karlsbach. Akkor vette őt észre
az az ismeretlen, ráfogta mind a két pisztolyt, rárivallt,
hogy azonnal menjen a szobájába, és ki ne dugja onnan
az orrát holnap reggelig, különben az életével fizet.
A szálloda körül van kerítve.
A
megrémült főpincér visszamegy a kamrájába, aztán mégis
kinyitja az ablakot, ki akar ugrani, hogy segítséget
hívjon, de ráeszmél, hogy a sötétből lelőhetik hát leül
az ágyára a két remegő fehérnép mellé. Flieger, Pokorná
és Cesková így ülnek hármasban egész reggelig.
Nyolc
óra körül a főpincér végre nekibátorodik, és jelenti
Gráf bérlőnek, mi történt az éjjel. A szakértők megerősítették,
hogy a nagyothalló Gráfnak a lakásában nem kellett hallania
a lövöldözést, s hogy ezek szerint a gyilkosságról valóban
nem tudott.
A
bűnügyi rendőrség nekilátott a nyomozásnak. A helyszínen
megállapították, hogy Naujocksnak nem sikerült megsemmisítenie
a rádióadót. Az a készülék, amelyet Formis szobájában
leöntött éterrel, és meggyújtott, csak egy meglehetősen
szokatlan formájú rádió volt. Strasser Fekete Frontjának
rádióadója a második emeleti berendezetlen és lakatlan
manzárdhelyiségben volt elrejtve. De ott sem találták
volna meg. Formis mérnök, a nagyszerű rádiótechnikus
a szó szoros értelmében beszerelte egy szalmazsákba.
Az ott állt elfeledett ócskaságként, nem messze az ablaktól
a falnak támasztva. Ilyen feltűnésmentes és egyszerű
volt a Fekete Front nagy teljesítményű titkos rádióadójának
a berendezése.
A
merénylők beértek Prágába. Edit Karlsbachot kitették
az állomáson, egyikük jegyet vett neki Berlinbe, és
a vonathoz kísérte, amely húsz-harminc perc múlva indult.
Aztán robogtak tovább a német határ felé. Teplice-Sanovban
(ma Teplice Lázne) kifogyott a benzinjük. Felkeltették
tehát egy városszéli benzinkút tulajdonosát, és tankoltak.
1935. január 24-én, megérkeztek a határra, Cinovecbe.
Egész úton a sebesült Naujocks vezetett, mivel Goetsch
nem értett az autóhoz. A motort még a sorompó előtt
leállította, a vámhivatal ugyanis az autók számára éjjel
zárva volt. Csak a legszükségesebb holmit vitték magukkal,
s gyalog átmentek a német oldalra. Ott már biztonságban
voltak.
A
német vámházban érvényes papírokkal igazoltáll magukat.
Naujocks azt mondta, hogy sízés közben megsérült, a
vámőrök mentőkocsit hívtak, amely aztán kórházba szállította.
Nyomban orvosi kezelést kapott, az orvos kijelentette,
hogy csupán könnyű felületi sérülést szenvedett, bekötözte
a sebet és elbocsátotta Naujocksot.
Eközben
a csehszlovák oldalon egy vámár felfedezte a lebocsátott
sorompó előtt veszteglő elhagyott kocsit, és észrevételét
jelentette feljebbvalóinak. Nem számított ez különleges
eseménynek. A határátkelőhelyen éjféltől reggelig nem
volt szolgálat, az elkésett autósok ott hagyták kocsijukat
a sorompó előtt, megszálltak a közeli vendéglőben, kialudták
magukat, s reggel eljöttek az autóért. Naujocks és Goetsch
más megoldást talált. Már hét órakor beállított a vámhivatalba
egy helybeli lakos, akit a vámőrök látásból ismertek,
és átadott nekik egy cédulát,
"Szíveskedjenek
IP 48 259 jelzésű autónkat ezen írás felmutatójának
kiadni."
Az
illető előzőleg Naujockstól csinos összeget vágott zsebre.
Begyújtotta a motort és elhajtott. Naujocks és Goetsch
nyolc körül már kocsijában ült, és indult Berlin felé.
Ott aztán nyomtalanul eltűntek. A csehszlovák detektívek
nyomozása a határsorompónál elakadt. Amikor később a
müncheni diktátum értelmében a csehszlovák határvidék
német megszállás alá került, a csehszlovák rendőrség
bűnügyi osztálya kénytelen volt Formis mérnök meggyilkolásának
megoldatlan esetét ad acta tenni.
A
meggyilkoltat eltemették a slapyi temetőben, őrizetbe
vették és kihallgatták Flieger főpincért, majd bíróság
elé állították a szálló bérlőjét, Gráfot, valamint a
Fekete Front vezérét, Strassert és helyettesét, Adamot
rádió-adóállomás engedély nélküli üzemeltetésének vádjával.
Doktor Otto Strassert öthónapnyi fegyházra ítélték,
de kegyelmi kérvényt nyújtott be Benes elnöknek. Doktor
Adam a büntetését leülte vizsgálati fogságban, így aztán
szabadon engedték, és ki akarták toloncolni Németországba.
Kérésére, hogy ne küldjék a biztos halálba, a csehszlovák
hatóságok engedélyezték, hogy Ausztriába költözzön.
Gráf szállodás megúszta figyelmeztető büntetéssel, négy
hónapot kapott feltételesen, mert tudott az adóról,
és nem jelentette a csendőröknek.
Edit
Karlsbach járt a legrosszabbul. Sokáig gyógykezeltette
magát Berlinben egy Müller nevű ideggyógyásszal, nem
bírt szabadulni bűntudattól. Később Svájcba költözött,
és ott férjhez ment.
Alfred
Helmut Naujocks érdemekre tett szert a gyilkossággal.
Első útja Heydrichhez vezetett a Prinz Albrecht-Strasséba.
Jelentést tett a feladat teljesítéséről, és dicséretet
kapott. Heydrich ott helyben obersturmführerré, Goetschöt
pedig untersturmführerré léptette elő. Később is többször
kitüntette kegyeivel Naujocksot, aki Formis mérnök meggyilkolásával
kiváló minősítésű gengszteri képesítést szerzett. Az
ilyeneknek Heydrich mindig is jó hasznát vette.
Teljes
tíz évig senki sem tudta, ki volt a valóságban az a
Hans Müller, aki csinos feleségével síkirándulásra érkezett
a Záhori-szállóba. Kitört a háború, a nyomozást abba
kellett hagyni. De 1945-ben mégiscsak napvilágra került
az igazság, legalábbis részben.
Az
Ardennekben heves tűzharc közepette két amerikai katona
lapult egy bombakráter mélyén, fedezéket keresve a repeszdarabok
elől. Váratlanul egy harmadik férfi ugrott melléjük
a gödörbe. Német tüzéregyenruhát viselt. Mikor kifújta
magát annyira, hogy megszólalhatott, egy szívességre
kérte az amerikai katonákat,
-
Uraim, ha szabad kérnem önöket - mondotta -, tekintsenek
e pillanattól fogva foglyuknak.
Kívánságát
szívesen teljesítették. Miután átadták a parancsnokságon,
a német fogoly, Al Graziam amerikai tiszt elé került.
Ki kellett hallgatni. Bemutatta okmányait, de amikor
az amerikai tiszt beléjük tekintett, a fogoly váratlan
kijelentéssel lepte meg.
-
Ha megengedi, kapitány - mondta a német tüzér -, szeretnék
valamit bevallani önnek. Nem vagyok Alfred Herber, ahogy
az irataimban áll. A nevem Alfred, Helmut Naujocks,
a berlini Sicherheitsdienstnél szolgáltam, és kész vagyok
felelni az ön kérdéseire. Azt hiszem, a vallomásom érdekelhetné
az önök hírszerző tisztjeit.
Naujocks
számos vallomást tett. Vallomásai néha valószerűen,
néha elképesztően hangzottak. Néhány általa közölt adat
valódiságát még sikerült bebizonyítani, a legtöbbet
azonban már nem. Készséggel elmondta a Záhori-szállóban
történteket is. Vajon igazat beszélt-e ?