Iszlám

Iszlám

2002.10.16.-án bõvült. Mint a Vendégkönyvben láthattad Bolek Zoltán a Magyar Iszlám Közösség Elnöke felhívta a figyelmemet arra, hogy az általam használt forrás több pontatlanságot tartalmaz, és felajánlotta a hibák kijavítását. Az általa küldött anyagot olvashatod, ha

ide kattintasz !

Szülõföldje az Arab-félsziget, a mai Szaúd-Arábia. Itt, a Vörös-tenger partjához közeli kereskedõ városban, Mekkában született (570 körül) a Próféta, az Iszlám megalapítója, Mohamed.

Születésének az idején a félsziget nomád, beduin törzsei "pogányok" voltak. Sok istent, megszemélyesített természeti erõt, fétist, bálványt imádtak. Az erõs vagyoni differenciálódás, a törzsi, nemzetiségi keretek fellazulása, és külsõ hatások (fõként a zsidó és keresztény vallás), kedvezõ feltételeket teremtett új vallási mozgalom kibontakozásához.

A hagyomány szerint Mohamed, prófétaként valamikor 610 körül lépett a nyilvánosság elé. Az általa elõadott, kezdetben még kiforratlan tanítás lényege, az egyetlen istenben (ar-Rahman) a Könyörületesben, ill. késõbb Allahban való hit.

Mohamed sokat merített a zsidó, és keresztény vallásból, és saját tevékenységét az Egyistenhitének megtisztításában, és helyreállításában jelölte meg.

Élesen elutasította az õsi vallási hagyományt, a nemzetiségi társadalmat, s az elsõ idõkben hevesen kikelt a gazdagság ellen. A Próféta helyzete, hagyományellenessége, és radikális szociális felfogása miatt hamarosan tarthatatlanná vált Mekkában, ezért kevés hívével együtt átköltözött a szomszédos városba, Medinába. Az esemény hagyományosan elfogadott idõpontja 622. július 16. - a muszlim idõszámítás kezdete, egyben az Iszlám önálló vallásként való megszületésének a napja.

Mekkával ellentétben, az új vallás Medinában, és a félsziget nomád törzsei között gyors sikereket ért el. Híveinek száma gyorsan növekedett, és amikor 630.-ban diadalmasan visszatért Mekkába, immár az egész félszigetre kiterjedõ, vallási alapon szervezett birodalom urának tekinthette magát.

Ez az új keletû uralma azonban nem volt hosszú életû, mert 2 évvel késõbb, 632.-ben a Próféta meghalt. Az Iszlám hitfelfogásának részletes kidolgozását, a Próféta még Medinában készítette el. Felfogása szerint az igaz hitûek egyetlen nagycsaládot, közösséget alkotnak (umma), amelyben - Isten elõtt - minden muszlim egyenlõ. Allah, aki Prófétáján keresztül törvényt ad híveinek, az egyetlen isten, a Világmindenség ura, és teremtõje. Az õ ítélõszéke elé kerülnek az elhaltak, hogy hitüknek, és tetteiknek megfelelõen a pokolra, vagy a hét mennyország gyönyöreire találhassanak. A világ végén Allah, megváltót (Mahdi) küld, és elkövetkezik az utolsó ítélet.

Mohamed tanításai szerint Allah örök, mindenható, és láthatatlan. Õ a fény és az értelem, az égben lakik, trónusán ülve kezében sorstáblát, és írónádat tart. Õ alkotta az elsõ embert, Ádámot, s a teremtés pillanatában létrehozta valamennyi ember lelkét is. E lelkek trónusa körül várják, hogy emberi testbe költözzenek.

Mohamed tanításában az emberiség õstörténete a bibliaival azonos. Így a bibliai hagyományt követi a Próféta tanítása Ábrahám, Mózes, és József történetének feldolgozásában. A zsidó és keresztény hagyományokra támaszkodik Mohamed, a próféták szerepének meghatározásakor is. Allah 313 prófétát küldött, hogy tolmácsolják szavait az embereknek. Ezek sorában van Ábrahám, Mózes, József, és Jézus is, de az õ tolmácsolásukban (szerintük) Allah üzenetének eredeti értelme elhomályosult. Maga Mohamed az utolsó próféta, a Próféták Pecsétje, akinek szavaiban Isten akarata teljességre jut.

Az Iszlám tanítása szerint az igaz hívõnek öt alapelvet kell teljesítenie, ötféle kötelezettségnek kell eleget tennie. Ezek közül a legfontosabb az egyistenhit ("egy az Isten, és Mohamed az õ Prófétája"). A kötelezettségek közé tartozik, a napi ötszöri (Mekka felé leborulva) elmondott ima, melynek végrehajtási módját késõbb aprólékosan szabályozták. Ugyancsak alapvetõ elõírás, hogy évente - késõbb, már csak életük során egyszer - el kell zarándokolniuk a szent helyekre (Mekkába, és Medinába).

Mohamed megõrizte a mekkai Kába-kõ pogány idõkbõl származó tiszteletét, a szentélye körül lezajló évenkénti szertartások az Iszlám legnagyobb kultikus eseményei. A hívõknek adakozniuk is kell a szegények javára, és elõírás szerint, jövedelmük meghatározott részét a közösség rendelkezésére kell bocsátaniuk. Végül a Próféta böjtöt is elõírt hívei számára. Ramadan havában, a muszlim napfelkeltétõl, napnyugtáig nem ehet - ihat, s az élet minden területén önmérsékletet kell gyakorolnia.

Az Iszlám tiltja Isten, és az ember képi ábrázolását, a szeszesitalok fogyasztását. A sémi kultúra hagyományainak megfelelõen vannak étkezési tiltások is (ilyen, pl. a sertéshús fogyasztásának tilalma).

Mohamed vallása kizárólagos igénnyel lép fel, mint az egyedüli igaz hit. Ennek megfelelõen fontosnak tekinti a hit terjesztésének feladatát. Ezt a célt szolgálja a Szent Háború tanítása, a hit fegyveres terjesztésének prófétai útmutatása. A többisten hívõkkel szemben az Iszlám türelmetlenséget hirdet, a zsidókkal, keresztényekkel, és egyistenhívõkkel szemben azonban türelmet ajánl.

Mohamed életében csak élõszóban tanított. Tanainak feljegyzésébõl állították össze a 650.-es évekig az Iszlám Szent Könyvét, a Koránt, amely Allah (Mohamed általi) kinyilatkozásait tartalmazza. A 114 szúrából (fejezetbõl) álló gyûjtemény az Iszlám mitológiája, és etikája, a Próféta élettörténete és beszédeinek gyûjteménye. Szövege körül hamarosan értelmezõ, magyarázó irodalom alakult ki, ebbõl fejlõdött ki a vallásjoguk, és a teológiájuk.

A Korán azonban nem az egyedüli hitforrás. A Próféta életére és tevékenységére vonatkozó hagyomány (szunna) gyûjtése már a 650.-es években megkezdõdött.

Az elsõ évtizedektõl kezdve eltérõ nézetek alakultak ki egyes vallási elõírások értelmezésében. Ennek megfelelõen a késõbbi Iszlám négy nagy, és számos kisebb irányzata alakult ki, de ez a "tarkaság" nem kérdõjelezi meg az Iszlámnak, mint vallásnak az egységét. Ennek ellenére a mozgalomban már a 7. században szakadások is történtek. Ennek oka nem a hitelvi kérdés, hanem a Próféta utódlásának problémája volt. Azokból, akik a szûkebb családból akartak utódokat (kalifákat) az Iszlám élére, lettek a Síiták (ma az összes muszlimok 8-10 %-a). Az uralkodó irányzat pedig a Szunnita Iszlám lett, amely csupán a kalifák Mekka törzsébõl való származásához ragaszkodott.

Mohamed halála után néhány évvel megindult az arabok hódító háborúja. Hatalmuk alá került Szíria, Irak, Irán, Közép-Ázsia, és Észak-Afrika, majd az új hit megvetette a lábát Európában is. Közel 500 éven keresztül virágzott az arab kalifátus, amely létrehozta a maga gazdag tudományát, mûvészetét és kultúráját. Késõbb a törökök vették át a vezetõ szerepet az Iszlám világában, közben pedig Mohamed vallása elterjedt Indiában és Indonéziában is. Az utóbbi évszázadban vált lendületessé az Iszlám terjedése Fekete-Afrikában, s ma már kevés olyan térség van a világban, ahol nincs kisebb, nagyobb közösségük.

ide kattintasz !