Taoizmus és Univerzalizmus

 

Az ősi Kína vallásosságának az alapja az ősök és szellemek kultusza, az ehhez kapcsolódó mágikus és animisztikus szertartások. A világot benépesítő jó és rossz démonok hitéből bontakozott ki a Kínai panteon, élén az Égi Császárral (Sangti). A Kínai mitológia kozmológiája ugyanakkor az isteneket is alárendelte az egyetemes összhang világában munkálkodó, két metafizikai princípiumának (Jin és Jang).

E két elv, elem működésének fő mozgatója a személytelen Örök Törvény (Tao). Mindezen elemek teoretikus rendszerré való kidolgozása, sok szent könyvnek számító filozófiai és költői munkában jelent meg. Kibontakozott a Császár Kultusz. Helyet kapott e rendszerben a csillagászat, az időszámítás tudománya csakúgy, mint a császár által, személyesen, a birodalom javára, és nevében végzett tevékenység kultusza is.

A kibontakozó Kínai Univerzalizmus keretében, ám önálló vallásként született meg az i.e. hatodik században a Taoizmus. Mestere a legendás bölcs, Lao-ce volt. A tan legfontosabb összefoglalása pedig a "Tao tö king" (Könyv a Világtörvényről és hatásáról) című munkában maradt az utókorra.

A gondolatrendszer középpontjában a Tao, a Világtörvény áll, ami minden létező ős oka. Az ember feladata, hogy szemlélődő módon törekedjen a Tao befogadására, megértésére. Ez eredendő passzivitást követel, Lao-ce szerint a helyes cselekvés, a "nem cselekvés".

E gondolatból bontakozik ki a Taoizmus egész mértékletességre, józanságra és lemondásra épülő etikai rendszere. Későbbi fejlődése során Lao-ce mozgalma kettévált. A Taoizmus, részben filozófiai-etikai doktrínaként élt tovább, ugyanakkor azonban kialakult a népszerű-vallásos Taoizmus, amely a Kínai Népi Vallásosság fontos, és igen népszerű formájává vált.

Mágikus varázslatok, és bonyolult szertartások egész rendszerét alakította ki, és szerzetesek, remeték egész tömegeit juttatta megélhetéshez.

A Taoista istenvilág élén, a "három tiszta" áll. Sang ti, Égisten, a hagyományos mitológia főalakja, továbbá az Őskezdet, azaz a megszemélyesített Tao, és az istenné vált bölcs, Lao-ce.

Gazdag túlvilághit, színpompás templomi kultusz jellemezte a "népi Taoizmust", amely az ősi Univerzalizmussal, a Konfuciánus elvekkel, Buddhistahatásokkal keveredve, évezredeken át Kína vallásának fontos eleme maradt.

Ugyanakkor nincs "tiszta" Taoizmus, s e hit követői nem hoztak létre szervezett egyházat.