"Pót" szerek

 

Ha áttekintjük az eddigieket, látjuk, nincs egyetlen olyan szer sem, amelyiknek élvezete ne járna veszélyekkel. Ezek csaknem egyforma mértékben jelentkeznek a "valódi" kábítószerek és a "pótszerek" esetében.

A pótszerek egy részét a társadalom eltűri, más részét elutasítja. Az előbbiek közé tartoznak az ismert élvezeti szerek (az alkohol, a kávé, a tea és a nikotin), valamint egyes nálunk ismeretlen növények.

A másik csoportba tartoznak azok a gyógyszerek, amelyeket nem betegség gyógyítása végett fogyasztanak, hanem azért, hogy a szer mellékhatásai (izgatottság, az alkohol hatásának fokozása, részegítő hatás stb.) érvényesüljenek.

Ősidők óta használ az ember természetes élénkítő szereket, részben kellemes ízük, illatuk miatt, másrészt hogy gond és veszély nélkül elűzze fáradtságérzetét, mind a fizikait, mind a szellemit.

Ezeknek az évszázadok óta ismert növényeknek, mint a maté, a tea, a kávé, az elkészítése, elfogyasztása szinte szertartás volt, s bizonyos fokig ma is az. Gondoljunk csak a szertartásos japán vagy angol teafőzésre a törökös kávé készítésére vagy arra a számtalan fajta kávéfőző készülékre, amit mi magunk is használunk, s természetesen csak az a "jó kávé", amit megszokott módon, megszokott kávénkból főzünk…

Valamennyi említett növény közös hatása, hogy javítják az agyi keringést, így csökkentik a szellemi fáradtságot, de (kisebb fokban) a testit is. Javul a kombinációs készség, a beszédképesség, az általános közérzet. Fokozzák a gyomorsav elválasztást, így megkönnyítik az emésztést.

A KÁVÉ

A kávé Abesszínia Kaffa nevű tartományából került át a 13-14. században Arábiába. A mekkai zarándokok vitték tovább az egész mohamedán világba.

Arábiában és Perzsiában már a 14-15. században elterjedt, s nemcsak élvezeti cikként, hanem gyógyszerként is alkalmazták. Behatolt a mecsetekbe és a magánházakba. A kávé nagy üstökben főtt a mecset egyik sarkában, a hivők körülülték, s merítettek az isteni nedűből.

Európába a kávé, a török hódoltság idején került. A 17-18. században már nemcsak a kávéfogyasztás volt általános, hanem a kávéházak is.

A kávé hatóanyaga, a koffein, ingerli a központi idegrendszert, csökkenti az álmosságot, szellemileg frissít, javítja a közérzetet. Ezek a hatások természetesen az elkészítési módtól is függenek. Pl. míg a törökös kávéban, a kifőzött kávé koffeintartalmának csak kb. az 50 %-a kerül be, addig az eszpresszó vagy filterkávéba a teljes mennyiség…

Nehogy azt gondoljuk azonban, hogy kávét büntetlenül ihatunk literszám ! A lefekvés előtt fogyasztott kávé álmatlanságot okoz, amit nemegyszer az altatókra való rászokás követ, annak minden veszélyével. A rendszeresen sok kávé fogyasztása kellemetlen tüneteket is okozhat. Ilyen a szédülés, a kézremegés, az izgatottság, esetleg a szív rendellenes működése.

A TEA

A tea (majdnem biztosan) Asszám-ból került Kínába, és onnan terjedt el szélesebb körben, így Európában is. Kezdetben a teát gyógyszerként használták. A betegeknek rizsbe, tejbe kellett a tealeveleket belefőzniük, és úgy meginni. Frissítő, melegítő és izzasztó hatása miatt a tea különösen a lázas betegségekben szenvedőknek hozott és hoz ma is enyhülést. Hatásában, tulajdonságaiban mindenben megegyezik a kávéval, de annál sokkal finomabb...

A tea különleges fajtája a Parana folyó völgyében termő Yerba maté növény főzete, a maté tea. Az azon a vidéken térítő jezsuiták elhozták Európába ugyan, de mind a mai napig csak őshazájukra, illetve Dél-Amerika egyes területeire korlátozódik használata. Maga a növény külső megjelenésében erősen eltér a teától, a cserje 6-14 méterre megnövő, a nyírfához hasonló fa. Sajátossága, hogy sehol máshol nem termeszthető, annyira hozzászokott a vidék klímájához. A leveleket, kisebb ágakat összetörik, tűzön pörkölik, teljesen megszárítják, majd szellős helyen, több hónapig tárolják. Így oxidálódik, ezáltal kapja meg a kívánt ízt, illatot. Ettől kezdve elkészítési módja megegyezik a tea hagyományos elkészítésével. Koffeintartalma, s így hatása is ahhoz hasonló.

A NIKOTIN

Az oly sok betegséget okozó dohányról csak annyit, hogy a 16. Században, Európában a dohányt még orvosságnak tekintették, s köszvény, reuma és fogfájás csillapítására ajánlották… A dohányzás feloldódást, jó hangulatot keltő hatását az emberek korán felismerték, de széles körben csak évszázadok múlva terjedt el a nikotin élvezete. Amíg a visszaélések száma (szomszéd megmérgezése…) meg nem növekedett, növényvédő szerként is használták, bogarak, élősködők elpusztítására.

Tény, hogy a nikotinnak (kis adagban) valóban van bizonyos élénkítő, gyomorsavtermelést serkentő hatása. Ezzel együtt senkinek nem ajánljuk, hogy rászokjon a dohányzásra. A dohányosok pedig vegyék figyelembe, hogy napi 15 cigarettánál többet büntetlenül, még egészséges ember sem szívhat el hosszú idő keresztül. Erre a megállapításra jutottak azok a WHO vizsgálatok, amelyeket sok ezer emberen, több országban végeztek. A terhes és a szoptatós anyák, valamint beteg emberek pedig egyáltalán nem dohányozhatnak.

A krónikus alkoholistával szemben a mértéktelenül, (vagy az orvosi tilalom ellenére is) dohányzó ember "csak" saját egészségét teszi tönkre, hiszen a súlyos, sokszor amputációval végződő érszűkülettől a gyomorfekélyen át a tüdőrákig a megbetegedések egész sorát okozhatja, súlyosbíthatja a nikotin.

Itt kell megemlíteni az ún. "passzív dohányosok" helyzetét is. Nyilvánvaló, hogy az aktív dohányos sokkal több kockázatnak van kitéve, mint a passzív dohányos, aki maga nem dohányzik, de kénytelen dohányzó embertársainak jóvoltából dohányfüstös levegőt szívni. S ha az elszenvedett ártalom kevésbé éri és károsítja is őket, legalább kisgyermekeket, terheseket, asztmás betegeket és idült hörghurutban szenvedőket ne kényszerítsenek az aktív dohányosok a cigarettafüst beszívására. (Ezzel kapcsolatban érdekes törvény született nálunk is, amiről, /mint a hírekből kiderült/, a megalkotóik úgy vélik, hogy rájuk nem vonatkozik az általuk megszavazott dohányzási korlátozás…)

AZ ALKOHOL

Talán kevesen ismerik azt az egyiptomi legendát, amely szerint az emberiség fennmaradásában fontos szerepe volt a sörnek…

Történt egyszer, valamikor régen, hogy Ré, a tündöklő Napisten megtudta, hogy ellene, aki a semmiből teremtette a világmindenséget, az emberek gonosz terveket szőnek. Gyűlést tartott a többi istenekkel, s elhatározták, hogy elpusztítják az embereket. A kegyetlen Hathor istennőt küldték le a földre, hogy végrehajtsa az istenek akaratát.

Hathor valóban nagy pusztítást vitt véghez, míg végül is Ré megkönyörült az utolsó halálraítélteken. Azon a reggelen, amikor Hathor be akarta fejezni a pusztítás munkáját, sörrel árasztotta el a földet. Az istennőnek annyira ízlett az ital, annyit ivott belőle, hogy részegségében nem ismerte fel az embereket. Így maradt meg (szerencsére) az ember a földön…

A sör tehát nem tartozik a közelmúlt vívmány közé. Az emberek évezredekkel ezelőtt megtanulták, miként lehet a gabonamagvak, vagy a gumós növények keményítőjét cukorrá hasítani, majd élesztővel alkoholt erjeszteni. Az i. e. 1550-ből származó Ebers-papirusz tanúsága szerint az akkori emberek már több sör fajtát ismertek, és pontos előírások szabták meg azok orvosi használatát. Az északi germán népek árpából és búzából főzték mézzel és áfonyával ízesített söritalukat, amit métnek neveztek. A szkíták a vadméhek mézéből erjesztettek édes ízű szeszes italt.

Az alkohol egyébként a legrégibb és világszerte legelterjedtebb élvezeti szer. Elterjedéséhez hozzájárult az is, hogy (a mohamedán világot kivéve) nemcsak, hogy majd minden országban szabadon árulják, de legalább olyan reklámmal, mint a régi alkimisták "örök életet" adó elixírjeit.

A tömény szesz bepárlása, a desztillálás sem korunk találmánya. A bepárlást valószínűleg az arabok használták először jelentékeny szesztartalmú italok, elsősorban borpárlat készítésére. Európában a 15. századba honosodott meg a pálinkafőzés. Az ekkori időből származik az alkoholnak ma is használatos gyógyszertári elnevezése, a "spiritus vini", ami szó szerint a bor lelkét jelenti. Hívták ekkoriban a pálinkát "Aqua vitae"-nek, az élet vizének is. Ezt a nevet a pestisjárványok idején kapta, mert az emberek úgy vélték, hogy a tömény szesz védelmet nyújt a járványokkal szemben. (Bár ez a szemlélet régen megdőlt, sok helyütt még ma is dívik az ún. "kalapkúra", ami nem más, mint részegség alkalmazása a nátha és általában a hűléses betegségek gyógyítására :-))) A pálinka, de mindenekelőtt a burgonyából és a gabonafélékből nyert egyéb tömény alkoholos italok a 18-19. században a gyors ipari fejlődés gyümölcseként indultak el hódító és egyben romboló útjukra. A pálinkák fő képviselői a borból nyert konyak, a pálmaborból nyert arak, a kubai melaszból nyert rum, és még ki tudja, hányfajta közismert képviselője van ma is forgalomban.

Alig van vegyület, amelyik olyan szociális jelentőségű volna az egész földkerekségen, mint éppen alkohol. Az emberiség régen kinőtte az ősember misztikus babonáit, amelyek az alkohollal voltak kapcsolatosak. Mint élvezeti cikk azonban a különböző alkohol fajták örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, elterjedtségnek. Mind közegészségügyi, mind szociális szempontból fontos, hogy a civilizált környezetben élő és éppen ezért alkoholt szükségképpen fogyasztó ember ismerje az alkoholnak, mint pszichofarmakon-nak, tehát a lelki működésre ható szernek legfontosabb hatásait.

Az alkoholt ugyanis a központi idegrendszerre kifejtett hatása miatt joggal sorolhatjuk a pszichofarmako nok csoportjába. Az alkoholnak a központi idegrendszerre kifejtett hatását tudományos alapossággal elsőnek Krepelin vizsgálta 1892-1893-ban. Az ő kísérletei vetették meg azon ismeretek alapját, amelyek kimutatták a fogyasztott alkoholmennyiség, a vér alkoholtartalma és egyes szellemi műveletek elvégzéséhez szükséges idő összefüggését.

A számoló készség mérhetően romlik. Az asszociáció, tehát a gondolattársítás sekélyessé válik. Ez abban nyilvánul meg, hogy a logikus, tehát értelmes összefüggések helyett, inkább hangzásilag hasonló fogalmak bukkannak fel az alkohol hatása alatt levő ember agyában. Az ittas ember gátlásai oldódnak, önfegyelme és lelkiismereti kontrollja elvész, ezért nem ismeri fel a fenyegető veszélyt, fokozódik a bátorsága, de romlik szellemi és fizikai cselekvőképessége.

Az alkohol ma már az esetek jelentős részében sajnos nem tisztán élvezeti szer, sokkal inkább pótszer. Erről már sok részletes könyv jelent meg. Itt csak a teljesség kedvéért írunk róla röviden. Természetesen, nem a kulturált fogyasztásról, a vacsora utáni, közbeni borfogyasztásról lesz szó…

Elöljáróban csak annyit, hogy az idült alkoholista nemcsak önmagát, de előbb-utóbb családja, környezete életét is tönkreteszi, tehát az alkoholnak a társadalmi veszélye is jelentős.

Egészségeseknél addig elfogadható az alkohol fogyasztása, míg az egyéni és a társadalmi korlátok érintetlenek maradnak. Ilyenkor lehet a jó hangulat, a társasági kapcsolatok kialakulásának az eszköze, segítheti esetleg kisebb gátlások leküzdését is. Bizonyos esetekben (kis mennyiségek fogyasztása mellett) érvényesülhet étvágygerjesztő, erősítő, értágító hatása is.

Egészen más a helyzet a krónikus alkoholistáknál. Az alkoholos befolyásoltság (e szép kifejezés mögött a kevésbé szép részegség szó rejtőzik) állapotában elvész az önkontroll, megszűnnek azok a gátlások, amelyek a normális életvitelhez szükségesek. Ha pedig ez az állapot túl gyakran ismétlődik, előbb-utóbb kialakulnak az alkoholos elmebetegségek is.

Ne menjünk bele annak tárgyalásába, hogy kikből, miféle emberekből lesznek az alkoholisták. Annyi bizonyos, hogy a személyiség éppen olyan fontos tényező az alkoholizmus kialakulásában, mint minden más.

Az alkohol rabjának önámító, tragikus életfilozófiáját legszemléletesebben a kitűnő francia író, Saint-Exupery írta le, "A kis herceg" című könyvében…

"A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.

Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.

- Hát te mit csinálsz itt ? - kérdezte tőle.

- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.

- Miért iszol ? - kérdezte a kis herceg.

- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.

- Mit ? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.

- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos, és lehajtotta a fejét.

A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.

- Miért szégyelled magad ? - kérdezte.

- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt."

A már említett sörön kívül, a következő (aki szereti, annak első !!!) legfontosabb, alkoholtartalmú ital, a bor. A korábbi fogyasztói szokások jelentősen megváltoztak, és a bor (méltánytalanul) hátrább sorolódott… A rangját azért jelzi, hogy ajándékképpen bor elfogadott, míg ugyanezt sörről, már nehéz elképzelni… A régi borok gyűjtése egyébként jó befektetés lehet, ami szintén jelzi "értékesebb" voltát.

Érdekes megemlíteni azt is, hogy olyan gyógyszertárakban, (ahol díszként láthatóak régi orvosságos üvegek), lehet olyan címkét látni, ami a régen patikában árult, speciális Tokaji bor tárolására szolgáló üveget jelöli…

A bornak a keresztény vallásban is kiemelt helye van, gondolj csak az áldozásnál betöltött szerepére…

Az alkoholtilalomnak "köszönheti" USA a szervezett bűnözés megerősödését. Ezen tapasztalatokra alapozva, néhány országban az a nézet terjedt el, hogy az enyhébb kábítószerek legális, ellenőrzött formában való árusítása, ugyanakkor a kemény drogok erőteljes üldözése, (az alkoholhoz hasonlóan), "kifoghatja a szelet" a szervezett bűnözés "vitorlájából". Mivel a liberális könnyűdrog forgalmazás nem túl régi, nem lehet egyértelműen megállapítani azt, hogy CSAK ennek hatására, vagy egyéb (helyi társadalmi, kulturális) hatásoknak köszönhetően alakult ki az a statisztikai tény, hogy ezen országokban a legkisebb az egy főre jutó, drogosok száma…

A kábítószerek elleni küzdelem egyik sajátos szemlélete, az USA-ban alakult ki. Nevezetesen az, hogy a "forrás" ellen küzdenek, és a termelő országokban csapnak le azokra, akiknek a drog termelés az egyetlen megélhetési forrása. A "termelő" országok ezzel szemben azt gondolják, hogy az elosztást, és a fogyasztásra irányuló igényt kellene leküzdenie az USA-nak, a saját országában…

Felajánlották, hogy a lánc elején lévő, tehát még olcsó, kábítószert vásárolja fel tőlük az USA, és aztán azt csinálhat vele, amit akar (pl. megsemmisítheti), mert így a megélhetésük, szerény bevételük, megmaradna. Ezzel a felajánlott lehetőséggel az USA nem élt, továbbra is felégetik a megtalált, kábítószert termelő területeket. A termelő országok azt is mondják, hogy szerintük az alkohol, hasonlóan veszélyes, mint a kábítószer, és hasonló megfontolásokból szeretnék elérni azt, hogy az USA NE szállítson alkohol tartalmú italokat az országukba... "Természetesen…??!!" ez az ötletük sem talált kedvező fogadtatásra… az "erősebb kutya él nemi életet…"

Gondolom, ezzel az utolsó résszel már teljes az a kép, ami azokban alakult ki, akiket érdekelt a "kábítószerek világa"...