Vizsgálat

 

Érdekes kérdés, vajon kik és hogyan határozzák meg, hogy melyik szer minősüljön kábítószernek ? Szakértői vizsgálat alapján javasolja a Egészségügyi Világszervezet megfelelő bizottsága, hogy a kérdéses szer felkerüljön-e a kábítószerlistára vagy nem, majd az ENSZ Kábítószer Bizottsága dönt erről. Az erre a listára felvett gyógyszerek nemzetközi forgalmazását államközi egyezményekbe foglalják, s minden egyes országban (ha kisebb-nagyobb eltéréssel is) szigorú előírások szabályozzák rendelhetőségüket és gyógyszertári forgalmazásukat.

Általában minden olyan gyógyszerrel, amelyiknek kémiai szerkezete vagy a gyógyszertani vizsgálatok során megismert hatásmechanizmusa alapján feltételezhető, hogy gyógyszerrel szemben hozzászokás vagy megszokás alakulhat ki, az Egészségügyi Világszervezet által kijelölt néhány intézetben (az egész világon csak néhány ilyen intézet van) igen alapos, célzott vizsgálatok történnek. Először állatkísérletekben (laboratóriumi állatokon, majd majmokon), végül önkéntes embereken végzett vizsgálatok alapján állapítják meg, hogy az adott szer okoz-e hozzászokást, megszokást.

Minden egyes új gyógyszer bevezetését évekig tartó, nagyon gondosan ellenőrzött vizsgálatok egész sora előzi meg. Ezek során meggyőződnek az új szer hatékonyságáról és ártalmatlanságáról. Előfordulhat azonban, hogy csak éveken át tartó, széles körű alkalmazása során vetődik fel olyan gyanú, hogy az új gyógyszerrel szemben kifejlődhet megszokás, hozzászokás, noha ilyen gyanú sem a gyógyszer kémiai szerkezete vagy hatásmechanizmusa alapján nem volt várható. Ekkor az adott gyógyszer forgalmazási engedélyét az ország egészségügyi hatóságai felfüggesztik. Ezután elvégzik ezzel a szerrel is a szükséges vizsgálatokat, amelyek alapján eldöntik, hogy vajon korlátozás nélkül tartható-e gyógyszertári forgalomban a kérdéses gyógyszer.

Az egyik kijelölt intézet Amerikában, Lexingtonban van. Az itt alkalmazott és mindenütt használt módszer (de talán azért is, mert itt foglalkoztak először önkénteseken ilyen irányú vizsgálatokkal) Lexington-tesztnek nevezik.

A megszokás kialakulásának állatkísérletes vizsgálat rendkívül egyszerű, azt vizsgálják, hogy egy bizonyos adaggal kiváltott hatás (fájdalomcsillapítás, altatás nyugtatás) eléréséhez kell-e emelni vagy sem a vizsgál gyógyszer adagját, ha azt az állat hosszú időn át, rendszeresen kapja.

A testi függőség kialakulásának vizsgálatára alkalmazott egyik állatkísérlet során patkányoknak vagy más állatoknak három héten át, egyre emelkedő adagban adnak) pl. morfiumot. Ezután hirtelen beszüntetik a morfiun adását, s figyelik, hogyan reagálnak erre az állatok. Milyen tünetek, elváltozások jelentkeznek az állatokon (pl. sikoltozás, hasmenés, bélgörcsök, szemtünetek nyugtalanság), amelyek visszafejlődnek, megszűnnek, akkor, ha az állatnak újból adják a kérdéses gyógyszert (a mi esetünkben a morfiumot).

A testi függőség jelei, tünetei gyógyszerként, állatfajonként és természetesen a kezelés időtartamától függően is változnak. Így pl. kutyán a morfiummal szemben kifejlődő testi függőség nagyfokú izgalmi állapot kialakulásában nyilvánul meg. Majmokon (még mindig a morfiumnál maradva) az elvonási tünetek köze ugyanolyanok, mint az embernél, kezdetben ásítozás könnyezés, izzadás, nyugtalanság. Ezt követően (ha az állat nem kapja meg a szokott adagját) izomremegés, a belső szervek görcse, zavartság, végül pedig légszomj és a keringés összeomlása következik be.

A morfium veszélyes voltára utalnak azok az értékes kísérletek, amelyeket nem élő állattal, hanem az állatok boncolása után kivett és megfelelő kísérletes elrendezéssel életben tartott szervdarabokon, és szövetkultúrákon végeztek. Ha patkányban morfiummal szemben függőséget alakítottak ki, akkor az állatból kivett béldarabon is mutatkoztak a jellemző görcsök, ha a béldarabot olyan folyadékba helyezték, amely nem tartalmazott morfiumot. Szövetkultúrákban pedig, amelyek tápanyagához rendszeresen adtak morfiumot, a sejtek elpusztultak, ha megszüntették a morfium adagolását !

Ezeken a drámai jeleken túlmenően az állatok egész életvitelében, szokásaiban is változás állott be a rendszeres morfiumadás során, illetőleg annak elvonása után. Így pl. mennyiségében is, időritmusában is nagymértékben megváltozott a kialakult táplálék, és folyadékfelvétel. Mondanunk sem kell, hogy nem az állat javára. A túlélő állatoknál csak kb. 40-50 nappal az elvonás után rendeződött a táplálékfelvétel rendje…

Bonyolult technikai berendezéseket igénylő, nagyon érdekes (?) kísérletekben vizsgálják állatokon a pszichés (függőségi) kialakulását. Bizonyítottnak látszik, hogy ilyen állapot akkor jön létre, ha a kérdéses gyógyszer a központi idegrendszer egyik sajátos működési rendszerét, az úgynevezett "jutalmazó központot" hozza izgalmi állapotba. Patkány, illetve majom gyomrába vagy egyik visszerébe állandó katétert kötnek be. Hosszú, rugalmas, hajlékony cső segítségével a katétert összekapcsolják a ketrec falára erősített, a vizsgálandó anyaggal telt, és egy adagolópumpával ellátott tartállyal. A ketrecben elhelyezett emelőkar segítségével (ha arra rálép az állat) a pumpa egy adag gyógyszert fecskendez be az állatba. Az egész elrendezés olyan, hogy az állatnak szabad mozgása van a ketrecben.

Az ellenőrzésnek különböző módjai vannak, így mérhetik, hányszor nyomja le az állat egy nagyobb időegység (pl. 12 vagy 24 óra) alatt az emelőt, mérhetik az elhasznált oldat mennyiségét, kombinálhatják a kettőt stb.

Az ilyen vizsgálatokból nemcsak a lelki függőség kialakulására kapnak megbízható, nagy vonalakban az emberre is érvényes adatokat a kutatók, hanem arra vonatkozólag is, hogy a szenvedély milyen gyorsan alakul ki és milyen mértékű. Így pl. majmoknál ez kokainra szemben olyan fokú, hogy az állat mindaddig pumpálja magába a kokaint, amíg csak el nem veszti az eszmélettét. Ha magához tér, azonnal folytatja, s ha csak ki nem ürítik a tartályt, úgy az állat a gyógyszer túladagolásával szabályosan öngyilkosságot követ el…

Más kísérletekkel a kábítószernek a magatartásra, megtanult cselekmények gyakorlására kifejtett hatása vizsgálják. Az egyik ilyen módszer, hogy olyan majmot, amelyiknél már kialakult, pl. a morfiummal szemben a testi függőség, megtanítanak arra, hogy csak akkor jut ivóvízhez és táplálékhoz, ha az emelőt lenyomja. Ezt a tevékenységet regisztrálják. Amikor az emelő használatában szabályos ritmikusság alakult ki, akkor következik a kísérlet második része. Hangjelzés után az állat nem élelmet kap, az emelő megnyomására, hanem olyan gyógyszert, amelyik csakhamar felfüggeszti a morfium hatását. Így perceken belül kialakulnak a számára kellemetlen, kínzó elvonási tünetek, nyálfolyás, hányinger, hányás. Az állat ezt hamar megtanulja, s természetesen azonnal elengedi az emelőt.

Az orvostudományban, a kísérletes kutatómunkában a Pavlov által bevezetett feltételes reflexek kialakításával végezhető vizsgálatok értéke ebben a kísérletben is fényesen beigazolódott.

Ezek és az ezekhez hasonló állatkísérletek eléggé időigényesek. Ezért a kutatók kidolgoztak egy gyorsabb (igaz, csak majmokon használható) vizsgálóeljárást. Meghatározzák a vizsgálandó anyag halálos adagját és azt az adagot, amelynek a hatására az állat farka függőleges tartást vesz fel, mert a majmok az ópiumszármazékok hatására felemelik a farkukat. Minél nagyobb a két adag közötti különbség, annál nagyobb valószínűséggel alakul ki függőség a vizsgált anyaggal szemben…

Az állatkísérletekből természetesen egyértelműen és véglegesen nem lehet arra következtetni, elsősorban az időtényező vonatkozásában, hogy az eredmény azonos lesz az embernél is. Hiszen a többi között az embernek saját akarata, ítélőképessége van, hatnak rá környezeti, társadalmi hatások, s ezek mind az ellen dolgoznak, hogy a kábítószerek rabjává váljon. Mivel azonban a kábítószerek jelentős része, megfelelő feltételek között és megfelelő adagban gyógyszer is lehet, elkerülhetetlen, hogy ne történjenek emberen is vizsgálatok.

Itt is több módszert használnak. Az egyik a kérdőíves. Ennél az adott gyógyszer hatására bekövetkezett, pszichés változásokat vizsgálják. Olyan kérdéseket tesznek fel, amelyekre az adott válaszok jellemzők a kábítószerek fő hatástani csoportjához tartozó szerekkel visszaélőkön végzett megfigyelések eredményeivel A válaszokat pontrendszer segítségével értékelik.

A kutatók régi törekvése, hogy olyan anyagokat találjanak, amelyeknek fájdalomcsillapító hatása erősebb de euforizáló hatása gyengébb, mint a morfiumé. Ezért mind gyakrabban fordul elő, hogy a vizsgált új anyag káros hatása lényegesen gyengébb, mint a morfiumé ugyanakkor fájdalomcsillapító hatása jó. Ezt azonban pontosan kell ismerni, hiszen ez dönti el, hogy az adott anyagból lesz-e gyógyszer, s ha igen, hogyan kell rendelhetőségét szabályozni, adagolását előírni. Ezért az elvonási tünetek mértékének a regisztrálására is kidolgoztak egy pontrendszerrel könnyen, és jól értékelhető kérdőívet.

Az emberen történő vizsgálatok ma előírt menete, négy lépcsőben történik:

1. Az eufóriás hatás vizsgálata: morfinistáknak emelkedő adagban, morfium helyett az új gyógyszer adják. Ha az első, viszonylag kis adagoknál nem jelentkezik eufória, akkor mindaddig emelik az adagot, amíg, ezt veszély nélkül tehetik, vagyis amíg nem jelentkeznek mellékhatások, pl. a légzés vagy a keringés változása, központi idegrendszeri tünetek stb.)

2. Az elvonási tünetekre kifejtett hatást úgy nézik, hogy (előzetes beleegyezésük után) súlyos morfinistáktól hirtelen elvonják a morfiumot. Azután kezdik adagolni a vizsgálandó szert, és a skála segítségével folyamatosan vizsgálják, változnak-e az elvonási tünetek.

3. Morfinista betegnél meghatározzák azt a minimális morfiumadagot, amelynek adásakor még nem jelentkeznek elvonási tünetek. Ezt az után megpróbálják az új szerrel is elérni úgy, hogy azzal helyettesítik a morfiumot.

4. Nagyon megbízható, de mind a beteget, mind a kutatókat nagyon igénybe vevő, időrabló vizsgálat a következő. Olyan morfinistáknál, akik már legalább három hónapja vagy még régebben nem szednek morfiumot, elkezdik rendszeresen adagolni (a várható terápiás mennyiségben) az új gyógyszert 3-7 hónapon át. Pontosan figyelik, kialakulnak-e a megszokásra, függőségre utaló jelek, természetesen abban a pillanatban leállítják a gyógyszer adását, ha igen.

Látjuk tehát, hogy milyen gondos, alapos, minden részletre kiterjedő vizsgálatok eredménye alapján döntenek arról, hogy egy új gyógyszer kábítószernek minősüljön-e vagy nem. A tudomány ma még nem tud határozott, egyértelmű magyarázatot adni arra, hogyan alakul ki a függőség. A kutatások folynak azonban, hiszen ha erre a mechanizmusra fény derül, akkor egyszerűbb, könnyebb lesz az elvonókúrák végzése is. Egyelőre azonban csak feltevések, jóllehet már kísérletes vizsgálatokkal alátámasztott feltevések vannak.

Gyakran találkozhatunk azzal a szemlélettel, amely egyenlőséget tesz alkoholfogyasztás és a kábítószer élvezet közé. Ez a szemlélet nemcsak helytelen, de káros is, mivel a kettő sem elterjedtségében, sem hatásaiban, sem veszélyességében nem mérhető össze.

Köztudott, hogy hazánk az egy főre jutó alkoholfogyasztás tekintetében a világranglista igen előkelő helyén áll. Szerencsére a kábítószerek elterjedtsége sokkal kisebb szintű, bár erőteljesen növekvő tendenciát mutat.

Ha e kétfajta mámorkeltés hatásmechanizmusát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az alkohol és a kábítószer egy bizonyos stádiumig ugyanabba az irányba hat. Az agysejtek átmenetileg működésképtelen állapotba kerülnek, az ember megszabadul a kritikai ébrenléttől és ezáltal, minden könnyűnek és vidámnak tűnik. A kábítószerek hatása azonban túlnő ezen a szinten. Nem áll meg a kritikai központ kikapcsolásánál, hanem "virtustáncra" készteti az agyat.

Az ópiumtartalmú kábítószerek pl. meggátolnak mindenfajta fizikai cselekedetet. Másodlagos hatásai pedig annyira bódítók, hogy a legagresszívabb embert is visszatartják az erőszakos cselekvésektől, s az eleinte ernyedt semmittevés lesz úrrá rajta. A szellemi konfliktusok megoldottnak tűnnek, fásultság vesz erőt az emberen. Hogy az ópiummámor mennyire különbözik az alkoholmámortól, azt dr. J. D. Richard igen találóan fogalmazta meg: "Az alkoholista részeg lesz, hazamegy és megveri a feleségét. Aki ópiumtartalmú kábítószert fogyaszt, jól érzi magát, hazamegy, és a felesége ver meg őt."

A kokain hatása már egészen más. Egy bizonyos adagig serkenti a szellemet és a testet, fokozza a magabiztosságot és a bátorságot. Sőt a maximális stimuláló pontján túl szorongásos, paranoid állapot alakul ki Ebben a félelmi állapotban már gyakoriak az erőszakos cselekedetek.

Ha az alkoholt a hasissal hasonlítjuk össze, megint csak különbözőséget állapíthatunk meg. Míg az alkohol gyorsan csökkenti a mozgások magas szintű koordinációjáért felelős kisagyi idegműködést, és ezáltal a részeg ember nem képes tudatos, összerendezett mozgásra, addig a marihuána nem vált ki ilyen gyors romlást a mozgáskoordinációban. Ezzel szemben a szer hatására a fogyasztója a mámoros állapotban sokkal könnyebben fogadja be az idegen befolyást, tehát irányíthatóvá válik.

Érdekes jelenséggel találkozunk, ha a hasis hatásait vizsgáljuk. Mindannyiunk által jól ismert jelenség a részeg ember másnapossága. Ez nem más, mint a szervezet intelme. Az alkoholmámorban megbénított agysejtek, amikor újra akcióképessé válnak, szinte óvják a szervezetet az esemény megismétlődésétől. A hasis esetében ez az intelem előre elhangzik. A gyorsan felszívódó szer még a bódult állapot kialakulása előtt igen gyakran figyelmezteti a szervezetet. A védekező reakciók, az émelygés, szédülés, fájdalmak, nemegyszer már a tulajdonképpeni hasismámor előtt jelentkeznek a kábítószer-élvezőn.

Az alkoholizmus és a drogélvezet összehasonlításában figyelembe kell venni azt a jelentős különbséget, hogy az alkoholfüggőség (köznapi nevén, a megrögzött alkoholizmus) kialakulásához hosszú idő szükséges. Ezen az úton még időben meg lehet állni, és vissza lehet fordulni. A drogfüggőségnél sokkal tragikusabb a helyzet. Egyes fajtáknál (pl. a heroinnál) már néhány alkalom is elegendő a végzetes függőség kialakulásához !!!

Végül még megemlíthetjük, hogy míg az alkoholfogyasztást és még az alkoholizmust is bizonyos fokig a társadalom elfogadja, addig a drogélvezetet, felismerve mérhetetlen veszélyeit, minden civilizált társadalom elítéli és tiltja.