Ararát
Az
Ararát égbe törő, hatalmas ormát a XIX. századig senki
nem próbálta meghódítani, a szerzetesek hite szerint
Isten nem engedi, hogy bárki feljusson a "szent csúcsra",
ahol állítólag még mindig ott hevernek Noé bárkájának
maradványai…

Az
Ararát vakító orma, amelyet szikrázó örök hó borít,
úgy tör az ég felé, mint valami ragyogó, ezüst csőrű
madár. Az itt élők "a fájdalom hegyé"-nek, törökül Agri
Daginak hívják a csúcsot, amely fenségesen emelkedik
az Aras folyó völgyének szürke, zord síkja fölé. Az
Ararát mégsem megtévesztően szelíd lejtőinek és ragyogó,
fehér süvegének köszönheti hírét, hanem a vele kapcsolatos
bibliai asszociációknak. Ez az a hegy, amely az özönvíz
visszahúzódó áradatából először felbukkant, és ahol
Noé biztonságban kiköthette bárkáját.
Az
Ararátnak valójában két csúcsa van, egymástól 11 km
távolságban, köztük csipkézett gerinccel, a Nagy-Ararát,
amely S 165 m-ével Törökország legmagasabb pontja, és
a Kis-Ararát, amely 3925 m-re emelkedik a tenger szintje
fölé. Mindkettő vulkáni eredetű, bazalt, illetve andezites
láva és hamurétegekből áll, noha már egyik csúcson sincs
nyoma kráternek. De a lejtőkön még mindig nagy számban
vannak kisebb kúpok és repedések, ami általában a vulkáni
tevékenységgel hozható kapcsolatba.
Az
Ararát magasabban és alacsonyabban fekvő lejtői egyaránt
kopárak. Noha 4400 m felett örök hó található, mégis
kevés a víz, és a fás növényzetet mindössze néhány nyírfa
alkotja, amely itt meg tud élni. Lejjebb, 1500 és 3500
m között már dúsabb a növényzet, és a kurd pásztorok
kövér legelőkön terelgetik birkáikat. Más állat nemigen
található errefelé, bár a múlt század elején még kétségtelenül
nagyobb számban éltek itt más állatfajok. James Morier
angol diplomata medvékről, kisebb tigrisekről, hiúzokról
és oroszlánokról számolt be. A középkorban talán vadmacska
és kígyó is élt még a hegyen, ez táplálhatta a sárkányokról
szóló történeteket. Ám a helybeliek kis hóférgekről
szóló színes meséjét, mely szerint ezek a lények olyan
hidegek, hogy egy nagy tál sörbetet is le lehet velük
hűteni, nem sikerült alátámasztani…
A
legendák, amelyek az Ararát lejtőin kószáló fantasztikus
állatokról szólnak, nyilván megerősítették a hiedelmet,
miszerint a csúcsot nem lehet megközelíteni. A rémisztő
titokzatosságok meg a hegymászás kockázatai, lavinaveszély,
sűrű köd, sziklaomlások vagy az időjárás hirtelen, szeszélyes
változásai, miatt az Ararát meghódítására csak 1829-ben
került sor, amikor egy 37 éves német professzor, Johann
Jacob von Parrot harmadik próbálkozásra feljutott a
csúcsra. Teljesítményének emlékére fakeresztet állított
fel a hegytetőn. Aztán jöttek mások is, például 1876-ban
James Bryce brit politikus és tudós. Amikor a hegy ormáról
lepillantott a síkságra, azokra a vidékekre, amelyek
felett évszázadokon át cárok, sahok és szultánok uralkodtak,
megcsapta a történelem szele, és így kiáltott fel, "Ha
valóban ez az a hely, ahol először vetette meg a lábát
az ember a lakatlan földön, könnyen elképzelhetjük,
hogy az emberek innen, ezekről a szent magasságokról
indultak el mindenfelé, hogy benépesítsék a Földet...
Csakis egy ilyen fenséges hely lehet a világ közepe…"
Az
Ararát misztikus tisztelete a bibliai történeten alapul,
Istent felháborította az emberek gonoszsága, és özönvizet
bocsátott rájuk. Mindenkit eltörölt a föld színéről,
csak az erényes Noét és családját kímélte meg, s minden
állatból kettőt-kettőt, egy hímet és egy nőstényt. Mindahányan
egy bárkában húzódtak meg, "A bárka pedig a hetedik
hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett
az Ararát hegyén" (lMóz 8,4). Amikor a vízözön visszahúzódott,
valamennyien elhagyták a bárkát.
A
Biblia nem írja, hogy az ősi Ararát földjének melyik
hegyén feneklett meg Noé bárkája.

A
kereszténység születését megelőzően már a mai Törökország
keleti felében élő örmények és perzsák hagyománya egyértelműen
az Agri Dagit jelöli meg a partraszállás helyeként.
Az örmények szerint legelőször ők népesítették be a
földet az özönvíz után, a perzsák pedig az emberiség
bölcsőjének nevezik az Ararát körüli vidéket.
Már
az i. e. V században lejegyezték, hogy látták a bárka
maradványait a hegyen, a kaldeus (babilóniai) papok
állítólag lekaparták a roncsokról az elszenesedett réteget.
A középkori utazók szintén olyan mesékkel álltak elő,
hogy a hegyen vannak a bárka maradványai. Maga Bryce
is talált valamit, ami esetleg a bárkából maradhatott,
"a lávatömbök között egy körülbelül 4 láb hosszú és
5 hüvelyk széles fadarabot, amelyet minden kétséget
kizáróan emberi kéz alkotott…"
1916-ban
egy orosz pilóta átrepült az Ararát felett és azt jelentette,
hogy egy nagy hajó roncsait látja. A II. Miklós cár
által a helyszínre küldött expedíció feljegyzéseinek
és fényképeinek a bolsevik forradalom idején nyoma veszett…
A
talált faanyagok tudományos vizsgálata - így a radiokarbon
kormeghatározás - azt mutatta ki, hogy egyetlen olyan
darab sincs köztük, amelyik Noé idejéből származna.
Az egyik elmélet szerint a fadarabok annak a több száz
éves kolostornak, egykori zarándokhelynek a maradványai,
amelyet az 1840-es földrengés és lavina pusztított el.
Egyelőre semmilyen perdöntő tárgyi bizonyítéka sincs
annak, hogy Noé bárkája ott volna. Ám az Ararát továbbra
is, és mindennek ellenére megigézi azokat, akik saját
szemükkel láthatják ragyogó szépségét. James Morier
1818-ban lejegyzett szavai szerint, "Az egész hegy tökéletes
... minden része harmóniában van egymással…"