Az
Óriás Útja
Észak-Írország
egy távoli partfoka a világon talán a leglátványosabban
szemlélteti, mi történik, ha a vulkáni kráterből kiömlő
lávafolyam fokozatosan hűl le, több tízezer hatszögletű
bazalthasáb áll egymás mellett méhsejtszerűen… Egyik
magasabb, másik alacsonyabb, s e páratlan lépcsősor
egészen a tengerig vezet…

A
legenda szerint egykor az ír óriás, Finn MacCool
utat épített magának tengerparti, antrimi otthonától
az atlanti vizeken át esküdt ellensége, a skót Finn
Gall, Hebridákon fekvő erődjéig. Százával szedte össze
a hosszú kőcölöpöket, sorjában leverte őket a tengerfenékbe,
aztán hazatért, hogy kipihenje magát, mielőtt támadásra
indul Finn Gall ellen. De a ravasz skót óriás megelőzte,
maga ment át szigetéről, Staffáról Írországba. MacCool
feleségének azonban sikerült elhitetnie vele, hogy az
alvó óriás csak a kisfia. Finn Gall megrettent, (mekkora
lehet akkor az apa…?) Ezért aztán ijedtében elmenekült.
Amikor kiért a tengerre, felszaggatta maga mögött az
utat, hogy senki se járhasson többé rajta…
Bár
ma már ismerjük a Giant's Causeway (Óriás útja) kialakulásának
tudományos magyarázatát, érthető, hogy létrejöttét legenda
övezi. Csupán méretei is azt sugallják, hogy emberfeletti
kéz műve. A magasból valóban olybá tűnik, mintha a tengerpart
mentén 280 m hosszan kikövezett út húzódna, amely észak
felé 150 m-re benyúlik az Atlanti-óceánba.

A
hasábok általában 6 m magasak, ám helyenként ennek több
mint kétszeresét is elérik. Szerkezete is lenyűgöző,
mintegy 40 ezer bazaltoszlopból áll, amelyek mind szabályos
sokszög alapúak, többségükben hatszögletűek. Olyan pontosan
illeszkednek egymáshoz, hogy egy pengét is nehéz lenne
közéjük csúsztatni…

Staffa
szigetét pedig, MacCool útjának túlsó végén, 120 km-rel
odébb, 40 m magas, meredek sziklafal öleli körül, amely
ugyanolyan függőleges bazaltoszlopokból áll, mint maga
az Óriás útja.

Fingal
barlangja, amelyet Sir Joseph Banks angol természettudós
nevezett el Fínn Gallról, körülbelül 60 m mélyen nyúlik
a sziget belsejébe. A barlang padozatát, falait és mennyezetét
is fekete bazaltoszlopok alkotják. A Giant's Causeway
oszlopai három természetes képződményt formálnak, amelyeket
Nagy, Középső, illetve Kis útnak (Little Causeway) hívnak.
Ezeknek egy-egy alakzata képzelet szülte nevet is kapott,
ilyen a Varázsszék, a Legyező, a Kéményfejek, illetve
találó nevével az Óriás orgonája, amely 22 m magasan,
orgonasípok módjára tornyosul a talaj fölé.
Az
Óriás útját Derry egyik püspöke fedezte fel 1692-ben,
és bár néhányan eljöttek ide az 1700-as évek folyamán,
a század végéig tényegében nem foglalkoztak vele.
Ekkor egy sor pontos rajz és festmény készült róla,
amelyet Frederick Hervey, Derry püspöke rendelt meg
a Dublin Társaságtól, illetve a Brit Királyi Társaságtól,
és amely azonnal felkeltette a tudományos élet és az
egész világ érdeklődését e furcsa sziklacsoport iránt.
A XIX. század közepe táján William Thackeray angol regényíró
is ellátogatott ide, aki azt írta ezekről a sziklákról,
hogy olyanok, mintha "egy réges-régi, mesebeli királykisasszonyt
őrizne ott időtlen idők óta a sárkány"…
De
hagyjuk a legendákat. Az Óriás útjának keletkezéséről
különböző elméletek láttak napvilágot. Volt olyan vélemény,
hogy megkövesedett bambuszerdő, mások a tengervízből
kicsapódó ásványokkal magyarázták. Ma már a geológusok
egyetértenek abban, hogy ezek az alakzatok vulkáni eredetűek.
Mintegy 50 millió évvel ezelőtt az Ír-sziget és a mai
Skócia nyugati partvidékének jelentős része aktív vulkáni
terület volt. Az újra és újra meghasadó földkéreg nyílásain
át a láva több mint 180 m vastagságban ömlött szét a
vidéken, majd kihűlt és megszilárdult. Az ismétlődő
vulkáni kitörések nyomán minden alkalommal újabb lávafolyam
borította be a régit. Amikor az olvadt láva már sík,
megszilárdult bazaltréteget terít be, igen lassan és
egyenletesen hűl ki, illetve húzódik össze. A láva vegyi
összetétele miatt a hűlő rétegben keletkező nyomás egyenlő
erővel hat a középpont körül, és szabályos, általában
hatszögű alakban húzza szét a lávát. Ha egy ilyen minta
akár csak egy ponton kialakul, a hatszög az egész rétegben,
mindenütt ismétlődni fog. Ahogy a hűlés eléri magát
a bazalttakarót, kialakul a hatszög alapú oszlopok egész
sora.
Legelőször
a legfelső réteg hűlt ki, amelyben a kőzet összehúzódott,
majd szabályos hasábokra repedt szét, akárcsak a kiszáradt
folyómeder iszapja. Ahogy a láva tovább hűlt és zsugorodott,
a felszíni hasadások egyre mélyebbre hatoltak a lávatömegben,
úgyhogy a kőzet függőleges hasábokra töredezett. Az
évezredek során a tenger ereje egyre pusztította a kemény
bazaltoszlopokat, s ezért nem egyforma magasak. Színük
is eltérő, attól függően, milyen gyors volt a kihűlés.
Ahogy hőmérséklete csökkent, a kőzet oxidálódott, és
ezáltal a színe vörösből előbb barnára, majd szürkére
változott, végül fekete lett.
Az
Óriás útja művészek és írók nemzedékeit ihlette meg,
a legékesszólóbbak talán a múlt század eleji romantikusok
voltak. Egyik kiemelkedő képviselőjük megfogalmazása
szerint "a Természet oltára és temploma ... olyan aránnyal,
pompával és merészséggel megalkotva, melyre csak a Természet
képes". Ám a legtalálóbb megállapítás mégis a felfedezőtől
és természetkutatótól, Sir Joseph Bankstől származik:
"Mik emellett a székesegyházak és paloták, amelyeket
az ember épített…? Makettek, játékszerek csupán…"