Camelot
Camelotról,
az aranyvárosról szóló legendák, ahol béke és egyetértés
uralkodik, először a középkorban ragadták meg az emberek
képzeletét, amikor háborúk és járványok pusztítottak.
Sokan szerettek volna hinni az eszményi város létezésében,
nem csoda hát, hogy kutattak a hely után, amelyet Camelottal
lehetne azonosítani.
Az
Arthur-mondakör mitikus birodalma 8 évszázada tartja
bűvöletben az embereket. E birodalom szíve Camelot,
a soktornyú város, Arthur király udvarának székhelye,
ahol a lovagi eszmények és az önfeláldozó szerelem szabályai
szerint élt lovagjaival…
A
"Camelot" név a XII. századi francia költő, Chrétien
de Troyes-tól származik. Pártfogónője, Marie de Champagne,
Aquitániai Eleonóra leánya megbízásából s a trubadúr
líra ihletésére ő szőtte Arthur legendájába a lovagi
szerelem témáját, amely arról szól, hogy egy hölgy egy
lovag rajongásának célpontjává válhat, aki kész neki
szentelni életét. Ez önzetlen cselekedetekre indította
a lovagokat, a történetet pedig vonzóvá tette a hölgyek
számára.
Chrétien
Camelotja elbűvölő erdők és várak időtlen táján fekszik,
ahol mindennaposak a csodák és varázslatok. Innen indultak
küldetésükre a lovagok, hogy bajba jutott hölgyeket
mentsenek meg, valóságos és természetfeletti veszedelmekkel
szálljanak szembe, és végül hazatérjenek Camelotba.
Camelot a rendíthetetlenség jelképe lett egy kiszámíthatatlan
világban, a civilizációt szimbolizálta a barbársággal
szemben, a zűrzavar közepette a rendet, a dicsőséges
múltat és a ragyogó jövőt…
Camelot
története Arthurral kezdődik és végződik. Van némi bizonyíték
arra, hogy a legendás király létező személy volt, egy
V. századi brit hadvezér, aki a rómaiak távozása után
a szigetre benyomuló szászok felett aratott győzelmeket.
A szász hódítást követően a róla szóló regék a kelta
népköltészet részévé váltak, és nemzedékről nemzedékre
öröklődtek a kelta britek között, akiket az angolszászok
ősi földjükről a szász fennhatóságon kívül eső Walesbe
és Bretagne-ba szorítottak. Nem véletlen, hogy Camelotot
a kelták földjén kezdték keresni.
Elsőként
a XII. századi, kelta eredetű történetíró, Geoffrey
of Monmouth foglalta össze Arthur élettörténetét. Elbeszélésében
Arthur udvarát a dél-walesi Caerleonba helyezte, egy
római erődítmény, Isca falai közé. Akkortájt még láthatók
voltak itt egy valaha virágzó város maradványai. Caerleon
az Usk folyó partján fekszik, amelyen a királyok és
királynék Arthur aranycsúcsos palotákkal teli városába
utazhattak.
A
legendabeli Camelot legnagyobb valószínűség szerint
a somerseti South Cadbury várában "lehetett". Abban
az időben, amikor a feltevések szerint Arthur élt, itt
állt a legnagyobb ismert brit erőd, egy olyan király
főhadiszállása, aki páratlan sereget tudott csatasorba
állítani. Elsőként John Leland, régiségbúvár és utazó,
VIII. Henrik udvari krónikása "azonosította" 1532-ben
Cadburyt Camelottal.
Leland
állítását régészeti bizonyítékok is alátámasztják. Az
1960-as években a Leslie Alcock régész által vezetett
ásatások feltárták, hogy South Cadbury vaskori erődítményét
az V. század végén, amikor Arthur még igencsak aktív
lehetett, birtokba vették és megerősítették a kelta
britek. Az erődítményt az i. e. I. században építették,
i. sz. 83-ban a rómaiak bevették, és újjáépítését megelőzően
400 évig lakatlanul hagyták. Az V. századi faépítményeknek,
többek között egy négyszög alakú, 19 m hosszú teremnek
az erőd központjában csak nyoma maradt. Lehet, hogy
itt állott egykor a Kerek Asztal ?
Egy
másik nagy reményű "igénylő" Tintagel vára, Cornwall
északi partvidékén, Arthur feltételezett születési helye.
A XII-XIII. századbeli vár jóval későbbi annál, semhogy
Camelot lehessen. Bármi legyen is a kapcsolat Camelot
és Tintagel között, az állítólagos egyezés máig idevonzza
a turistákat…
Arthur
király történetének máig legismertebb változata Thomas
Malory 1485-ben megjelent Le Morte d'Arthur (Arthur
halála) című műve. Malory Winchesterrel azonosította
Camelotot, egyszerűen azért, mert 849-től 1066ig az
volt a szász királyi székhely. Egy másik hagyomány szerint
Arthur Britannia északi részén élt, egy Dalriada (ma
Argyll) nevű királyságban, utolsó ütközete, a camlani
csata helyszíne pedig Camboglanna volt, egy római erődítmény
Hadrianus fala mentén.
Arthur
királyról elsőként egy X. századi walesi költemény tesz
említést, de népszerűvé Geoffrey of Monmouth révén vált
a XIl. században. A legendát később különböző elemekkel
bővítették. Chrétien de Troyes a lovagi szerelemmel,
Robert de Borona Szent Grál kehellyel, és végül Thomas
Malory foglalta egységbe a történetet. Malory Arthurja
hősi hagyományok követője, aki túlerővel szemben küzd
a királyi cím megszerzéséért. Az ifjú, Merlin varázsló
neveltje, bebizonyítja, hogy ő a trón igazi örököse,
kihúzza a szikfából a kardot, amire senki más nem képes.
Amint megszilárdítja birodalmát, a Tó Hölgyétől megkapja
Excaliburt, a varázskardot. Aztán feleségül veszi Lady
Guennuerát, a hozomány részeként övé lesz a Kerek Asztal,
és megalakítja udvarát Camelotban.
A
lovagok hősiességét számos feladat teszi próbára, a
legnagyobb a Szent Grál keresése. Arthur bukását végül
valamennyi közül a legkiválóbb lovag, Sir Lancelot Lady
Guennuera iránti szerelme okozza. Az egyetértés megbomlik,
Mordred, a király unokaöccse kísérletet tesz a hatalom
megszerzésére. Arthur és Mordred a camlani csatában
csapnak össze, ahol mindketten elpusztulnak, és velük
együtt a cameloti királyság is…
A
Camelot fekvésével kapcsolatos bizonytalanság oka az,
hogy akárcsak uralkodója, csupán a mesemondók képzeletében
létezett. Ha mégis feltehető helyszínt kellene választani,
Cadbury vára hangzana a leghihetőbben.

De Camelot igazi varázsa épp abban rejlik, amit képvisel.
Olyan hely ez, ahol egyetértés uralkodik, a becsület
és bátorság a legfőbb erény, ahol az erős megvédi a
gyengét. "Uram, sehol nincs ilyen város, mindez csak
látomás" írta róla szomorú nosztalgiával a költő, Tennyson...