Avalon
A
somerseti alföld sík vidéke és a glastonburyi sziklacsúcs
ormán magasodó romos templomtorony fölött repülő pilótának
Anglia egyik legtitokzatosabb pontja tárul a szeme elé.
Glastonburyt ugyanis, az ország egyik legkorábbi keresztény
települését, legendák és mítoszok sokasága övezi. Ez
az apró, nyüzsgő vidéki város rengeteg látogatót vonz
a világ minden tájáról. A romantikus hajlamúakat Arthur
király legendája csábítja, a zarándokokat az ősi keresztény
örökség, a misztikumok iránt vonzódók a Szent Grált
keresik, az asztrológusokat pedig annak a zodiákusnak
a híre csalogatja ide, amely a környező táj képéből
egyesek szerint tisztán kirajzolódik…
Glastonbury
mocsárral körülvett sziget volt, itt telepedtek le a
korai keresztények. Hogy pontosan mikor, az ma még tisztázatlan.
A legkorábbi adatok 705-ből származnak, amikor Ine király
monostort alapított ezen a helyen, amely a 10. században
bencés kolostor lett. A régészeti ásatások vesszőből
és vályogból készült épületrészeket tártak fel, a későbbi
századokból pedig takaros kőépítmények körvonalai maradtak
ránk. Sajátos misztikus légkör uralja a legjobb állapotban
fennmaradt, a 13-14. században emelt főapátsági templomot.
Egy
korábbi templom hetyén áll a 12. századból származó
ún. Hölgy-kápolna, amelyet az 1184-es tűzvész pusztított
el. Ezt az "Öreg templom"-ot a hagyomány szerint a gazdag
Arimateai József építtette, aki Jézus testét halotti
lepelbe burkolta, és a sírba tette. A legendák úgy mesélik,
hogy József a Wearyall-dombon szállt partra csónakjával,
és botjára támaszkodva imádkozott. A bot gyökeret eresztett,
és a híres glastonburyi Csipkebokor hajtott ki belőle,
amely húsvétkor és karácsonykor a Szent János-templom
előtt virágba borul…
Itt
nyugszik-e Arthur király ?
Glastonbury
tagadhatatlanul legnagyobb titka, vajon Arthur király
testét itt, az apátság talapzatában helyezték-e örök
nyugalomra. A szerzetesek úgy tartják, hogy az ő és
felesége, Guinevere maradványait találták meg 1190-ben,
ám erre semmi bizonyítékunk nincs. Sőt a legújabb kutatások
szerint Dél-Walesben, Bridgend közelében temették el
őket. Utolsó nagy ütközete után a haldokló királyt Camlannból
(melynek helye ismeretlen) a titokzatos Avalon szigetére
vitték. Arthur megparancsolta Sir Bedivere-nek, hogy
hajítsa el rettenetes kardját, az Excaliburt. Abban
a pillanatban, amikor a lovag egy tóba dobta a fegyvert,
kinyúlt egy kéz a vízből, és megragadta azt. Hogy hol
történt ez a furcsa eset ? A közfelfogás szerint egy
azóta kiszáradt tónál Glastonbury közelében, a Pomparles
Bridge-nél.
Egy
walesi bárd elárulta az apátsági sír titkát II. Henriknek.
A király értesítette erről a glastonburyi apátot, és
az 1184-es tűzvészt követő újjáépítés során a szerzetesek
kutatni kezdtek a sír után. Kb. 2 m mélyen egy kőtáblára
bukkantak, amelyen ez a felirat állt: hic facet sepultus
inclitus rex arturius in insula avalonia, azaz,
"Itt, Avalon szigetén nyugszik a híres Arthur király."
A kőtábla alatt 2,7 m-rel feküdt az üreges fatörzsből
kivájt koporsó, benne egy 2,4 m magas férfi csontjai
és sérült koponyája, valamint kisebb csontok és szőke
hajfoszlányok, mely utóbbiakat Guinevere maradványainak
tulajdonítottak.
A
szerzetesek igencsak örülhettek, hiszen a felfedezés
minden bizonnyal zarándokok tömegeit vonzza majd Glastonburybe,
és segít feltölteni az apadó kincstárat. Mindamellett
a sír egyértelműen összekapcsolni látszott Glastonburyt
Avalon legendás szigetével, és az egyezés az apátság
hagyományának elfogadott részévé vált.
A
csontokat két urnába helyezték és az apátság altemplomába
szállították; az urnákra Arthur és Guennuera képmását
és címerét festették. 1278-ban, amikor javában zajlott
a walesiek leigázása, I. Edward Arthur csontjait eltávolíttatta
az urnából, és emlékeztetőül közszemlére tétette, a
király halott, és soha nem tér vissza. Később a csontokat
a főoltár előtti sírboltba helyezték, ott is maradt
a szerzetesrend 1539-es feloszlatásáig.
Dr.
Ralegh Radford brit régész 1962-ben megerősítette, hogy
valóban feltártak egy sírt annak idején, de nem tudják
bizonyítani, hogy kié volt. Az apátságnak abba a részébe,
amit ma Arthur király sírjaként ismerünk, 1278-ban helyezték
el a csontokat egy fekete márvány sírkő alá, közvetlenül
a főoltár elé. A Hölgy-kápolna déli ajtajától 15 m-re
található eredeti sírhely viszont jelöletlen…
A
Tor legendája
Arthur
király már korábban is járt Glastonburyben. A monda
szerint Melwas, Somerset királya elrabolta Guinevere-t,
és Glastonburyben tartotta fogva. Arthur a csapata élén
a Tor nevet viselő sziklaerőd ellen indult abban a hiszemben,
hogy feleségét ott őrzik, de az apát a harc megkezdése
előtt kibékítette a szemben álló feleket.
Az
1960-as évek ásatásai során régi faépületek maradványait
fedezték tel a 150 m magas Tor tetején. De hogy ez a
király lakóhelye volt-e vagy szerzetesi település, nem
sikerült eldönteni. Ám bárki élt is ott, kényelmesen
élt, a leletek között található fémből készült tűzhely
és az állati csontok, marháé, ürüé, sertésé egyaránt
ezt igazolják. A cserépedények darabjai arra engednek
következtetni, hogy az itt lakók mediterrán vidékek
borait fogyasztották.
A
középkorban Glastonbury szerzetesei Szent Mihály arkangyal
tiszteletére templomot építettek a Tor tetején, ezt
azonban egy földrengés lerombolta. A ma itt emelkedő
torony egy későbbi templom maradványa, amelyet az elpusztult
épület helyén emeltek.
A szerzetesek így akarták a kereszténység szolgálatába
állítani a pogány Tort. A legendák úgy tartják, hogy
itt rejlett a titokzatos föld alatti birodalom, Annwn
bejárata, amelynek ura Gwyn ap Nudd, a tündérek királya
volt. Amikor a 6. században Szent Collen meglátogatta
Gwynt a Toron, egy titkos bejáraton haladt át, majd
egy palota belsejében találta magát. A kísértéstől tartva
szentelt vizet szórt maga köré, mire a palota eltűnt,
Collen pedig egymagában állt a puszta sziklán.
A
Kehely kútja
A
Tor lábánál egy réges-régi kutat találunk, melynek halk
csobogása a szívdobbanás hangjához hasonlítható. Mivel
vizét a vas-oxid vörösre színezi, Véres kútnak is nevezik.
Leginkább mégis a Kehely kútjaként emlegetik, annak
a mondának az alapján, amely szerint itt rejtették el
(ebbe dobták), a felbecsülhetetlen értékű Szent Grált.
Ebből a legendás kehelyből ivott Jézus Krisztus az Utolsó
Vacsorán. A kelyhet állítólag Arimateai József hozta
magával Angliába. A Grálnak természetfeletti erőt tulajdonítottak,
a Kerekasztal lovagjai sokáig hiába keresték…
A
Glastonbury körüli legendáknak halvány valóságalapjuk
van, mégis olyan misztikus légkört varázsolnak a táj
köré, amely minden más történelmi helytől megkülönbözteti.
William of Malmesbury 12. századi történetíró így jellemzi
a glastonburyi apátságot, "Még a legkisebb kövéből is
valamiféle égi szentség sugárzik az egész vidékre..."
A későbbi változások, a modern kori fejlődés ellenére
Glastonbury - William szavaival - "őrzi az égi szentséget
itt a földön"…