Földterületek
Az
Egyesült Államok területi növekedése sokat köszönhet
polgárai bátorságának és felfedezőszellemének, de nem
szabad elfelejteni mások hibáinak nem elhanyagolható
szerepét sem.
Az
egyik első áldozata ennek a "jó üzleti érzéknek",
amit az Újvilág inspirált meghódítóiban, egy névtélen
indián főnök volt, aki 1626-ban 24 dollár értékű
baltáért, üstért és szövetért adta el a Manhattan szigetet,
Peter Minuit kormányzónak.
Manhattan
középső részén, egy telek mostanában 80 millió dollárért
cserél gazdát. Még ha az inflációt is beleszámítjuk,
Ninuit kormányzó, könnyen belátható, bombaüzletet kötött…
1803-ban
Napóleon császár elhatározta, hogy (mivel elméjét az
európai események kötötték le) túlad Franciaország amerikai
birtokain.
Nem
sokat rágódott rajta, eladta a teljes Mississippi völgyet,
a gyermekkorát élő amerikai köztársaságnak. E “kis”
telek 828.000 négyzetmérföldnyi, Kanadától a Mexikói
öbölig, nyugat félé pedig a Sziklás-hegységig terjed.
Ezzel
az üzlettel (amit Luisiana Purchase néven ismernek)
az elnök, Thomas Jefferson megduplázta országa
nagyságát, és ez csak 15 milliójába került…
1867.
március 30-án megállapodás köttetett II. Sándor, mindén
oroszok cárja és W. H. Seward külügyminiszter
között, mely szerint az Egyesül Államok megvásárolta
Alaszka földjét.
“Minden
oroszok” megkérdezése után, a cár úgy döntött, birodalma
meglesz e nélkül a távoli, fagyott és általában ígéretlen
földdarab nélkül, és potom 7,2 millió dollárért túladott
rajta.
Akkor
ez igen nagy árnak tűnt sok amerikai szemében, akik
még évékig “Seward ostobasága” vagy, “Seward jégszekrénye”
neveken emlegették az üzletet.
A
cár “nagyvonalúságára” majd húsz év múlva derült fény,
amikor pechjére 1896-ban aranyat találták a területen.
Alec
McDonald, becenevén Klondike Királya, arany földbe vágta
csákányát, és tisztán 20 millió dollárt keresett...
Egy
századdal később “fekete arany” (azaz olaj) került felszínre,
Alaszka északi pártjainál, és így még egyszer színterévé
vált a kincskeresők egymás közti harcának...
Minden
idők egyik legrövidlátóbb ingatlanüzlete 1886 novemberében
jött létre, mikor egy aranykutató, Sors Hariezon,
elhatározta, elad egy bányaterületet a Gert 0osterhuizen
farmon, a Transvaalban levő Witwatersrandon.
A
terület 20 dollárért kelt el, amit Hariezon "gyermeki
örömmel" zsebre vágott és odébbállt.
A
következő kilencven évben a bányák, amelyeket Hariezon
területén vagy annak közelében nyitottak, kis híján
egymillió kilogramm aranyat adtak évente, ami a nyugati
világ aranykészletének hetven százaléka… Hariezonról
nem tudunk semmit…
Persze
ne gondolja senki, hogy a rossz földdarab, rossz időben,
rossz áron való eladása a diplomaták és aranyásók privilégiuma.
1978
januárjában a Royal Melbourne Golf Club vezetése szembe
kellett hogy nézzen a növekvő költségekkel, elhatározták,
hogy elpasszolják a klub birtokának egy részét. Ennek
megfelelően felhatalmazták a titkárt, hogy adjon el
egy darabot a klub határán levő gizes-gazos területből
egy helyi ingatlanügynöknek.
A
titkár összekeverte az iratokat, és, eladta a Royal
Melbourne golfpályákhoz tartozó akadálymentes részt
a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik lyukkal...
Mikor az ingatlanos megjelent, hogy átvegye a megvásárolt
területet, teljes erővel zajlott az Australian Professional
Golfers Association bajnoksága…
