Getty

 

A világ vezető pénzügyi lapjai, mindenekelőtt az amerikai Fortune, időnként statisztikát készítenek a világ leggazdagabb embereiről. Jó néhány évig ebben a statisztikában nem a Ford, Rockefeller vagy Rothschild család valamelyik tagja, hanem egy viszonylag ismeretlen amerikai olajmágnás, Jean Paul Getty szerepelt az első helyen…

Ő maga a Fortune tudósítójának ezt nyilatkozta: "Aki meg tudja számolni a pénzét, annak még egymilliárd dollárja sincsen…"

Getty a statisztikák szerint, amelyek egymásnak ellentmondanak, körülbelül három, három és fél milliárd dollárnyi vagyonnal rendelkezett. A pontos összeg már csak azért is nehezen állapítható meg, mert - mint minden "korszerű" vagyon esetében - a pénz részvényekben fekszik, és ezeknek az értéke természetesen ingadozik. Az első hely a világ leggazdagabb embereinek a listáján nem azt jelentette, hogy Getty lenne a világ legnagyobb pénzügyi vagy éppen gazdasági hatalmasága. Akárcsak a "második leggazdagabb amerikai", Howard Hughes esetében, itt is a vagyon egyszemélyi birtoklása, az érdekeltségek fölötti abszolút személyes uralom emelte Gettyt a hagy milliárdos családok tagjai fölé.

A kezdet

Jean Paul Getty ír származású család sarjaként született az amerikai Minneapolis városában. Apja ügyvéd volt, és csakhamar bekapcsolódott a század forduló nagy amerikai olajüzleteibe. Az 1900-as évek elején már milliomos volt, és az ifjú Getty ennek megfelelően a legjobb amerikai és külföldi egyetemeken tanult. A "végső simításokat" röviddel az első világháború előtt Oxfordban kapta meg.

A családi hagyományokhoz híven azonban nem annyira a tudományok, mint inkább a pénz érdekelte, és kétségkívül tehetséges pénzembernek bizonyult. Több mint fél évszázaddal ezelőtt, apjához hasonlóón, az olajüzletbe vetette magát, és egyike volt azoknak, akik Oklahoma állam első olajmezői feltárták. Már ekkor látszott, hogy afféle "magányos farkas" lesz a pénzvilágban: ócska Ford kocsijával járta az olajvidéket, és a geológiai feltárástól a robbanószerek kezelésén át a jogi teendőkig mindent egyedül végzett…

Huszonhárom éves volt, amikor nem egészen két esztendő alatt apja segítsége nélkül megkereste első millió dollárját… A "magányos farkas" jelleg kialakulását ebben a korai időszakban alighanem az is elősegítette, hogy az idősebb Getty nem volt hajlandó folyósítani fiának azokat a kölcsönöket, amelyek megkönnyítették, vagy legalábbis meggyorsították volna a többi millió megszerzését… Sőt az öregúr halálos ágyán módosította végrendeletét, és, egész vagyonát feleségére hagyta...

A milliárdos életrajzírói feljegyezték, hogy az ifjú Jean Paul ekkor kölcsönért fordult anyjához, az öreg hölgy azonban nem adott egy fillért sem. Getty ezért harminc évig nem beszélt a mamájával, s amikor egy újságíró megkérdezte tőle, hogy tudta ezt megtenni, az akkor több mint nyolcvanéves nábob azt válaszolta: "Anyám tehet róla, hogy nem tíz esztendővel korábban lettem milliárdos…"

Kiugró vagyongyarapodás

Az igazi nagy vagyon megszerzése felé voltaképpen az 1929-ben megkezdődött, nagy gazdasági válság nyitotta meg az utat Getty számára. Az általános irányzattal szemben, amelynek során a tőkések és spekulánsok széles rétege szabadulni igyekezett vagyonától, Getty felismerte, hogy ez az időszak különösen kedvező alkalom a viszonylag olcsó vagyonszerzésre. A döntő lépést valószínűleg akkor tette meg, amikor elhatározta, hogy megszerzi a Tidewater Company nevű olajtársaság részvénytöbbségét. Ez nagy kiterjedésű olajmezők, finomítók, valamint egy egész Amerikát átfogó benzinkúthálózat felett rendelkezett, és akkori értékét 192 millió dollárra becsülték.

A Tidewater feletti ellenőrzés megszerzéséért Gettynek nem kisebb ellenféllel) kellett megküzdenie, mint a Rockefeller dinasztiával. Pontosabban a Standard Oillal. Rendkívüli ügyességét, taktikai érzékét és nem utolsósorban erőszakos szívósságát mutatja, hogy körülbelül ötéves küzdelem után sikerült megszereznie a Rockefeller család egyik tagjától a Tidewater részvények többségét. Ezután még majdnem tizenöt évig -1935-tőt 1950-ig - kellett verekednie, amíg a teljes részvénypakettet megszerezte…

A vagyonszerzéshez persze a szerencse is hozzátartozik: a Tidewater szóban forgó első részvénycsomagja ugyanis egyben egy alig ismert repülőgépalkatrész gyár, a Spartan konszern ellenőrzési jogát is meghozta Getty számára. Ez a Tidewater egyik leányvállalata volt. Amikor az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, az addig jóformán értéktelen Spartan művek némi átszervezéssel az amerikai légierő egyik legnagyobb iskolagép és alkatrészszállítója lett…

A második világháború

Kirobbanása után megkezdődött Getty "magánbirodalmának" terjeszkedése az Egyesült Államok határain túlra. Felismerve a közel-keleti olajüzletben rejlő lehetőségekét, 1949-ben "mindössze" 12 és fél millió dollárért megszerezte a koncessziót ama semleges zóna területének felére, amely Kuvait és Szaúd-Arábia között fekszik. Ez a terület termeli ma is a tőkés világ teljes olajtermelésének 2 százalékát, ami természetesen mesés hasznot jelentett Getty számára.

A kudarc

Az olajüzlettel kapcsolatos egyébként üzleti tevékenységének jóformán egyetlen kudarca is. Már 1934-ben, mint mondani szokták: "bagóért" ajánlatot kapott az akkori iraki kormánytól egy nagyobb koncesszió átvételére. Ezt az ajánlatot azonban visszautasította, mert a kockázatot túlságosan nagynak ítélte. A Fortune szerkesztőségének adott nyilatkozatában nemrégiben azt mondotta: "Most körülbelül 30 százalékkal gazdagabb lennék, ha akkor nem vagyok gyáva."

A következő lépés

A vagyonszerzés következő állomása a szuezi válsággal és az 1956-os, Egyiptom elleni angol - francia - izraeli intervencióval volt kapcsolatban. A Közel-Keleten érdekelt kisebb amerikai olajkonszernek egy része amellett kardoskodott, hogy az Egyesült Államok kútpolitikájának támogatnia kell az intervenciót.

Emlékezetes, hogy a Standard Oil (elsősorban óriási szaúd-arábiai érdekeltsége miatt) más véleményen volt. Ennek megfelelően az amerikai külpolitika akkori irányítója, a Rockefeller házzal szoros kapcsolatot tartó John Foster Dulles, az intervencióhoz való csatlakozás ellen döntött. Sőt az amerikai befolyás későbbi növelésének reményében voltaképpen gátolta is az intervenció kibontakozását.

Getty ennek a nagy válságnak az időszakában a Standard Oil árnyékába húzódott, és nem csatlakozott az intervenciós lobbyhoz. Ez később sok pénzt hozott a konyhára, Líbia, sőt Algéria is kaput nyitott a Getty féle Tidewater konszern előtt.

(Getty egyébként ritkán tanúsított hasonló politikai bölcsességet. Mint az amerikai üzletemberek legtöbbje, szenvedélyesen gyűlölte Rooseveltez, és - ebben már áz amerikai üzletemberek között is kevesebb társa akadt - rajongott Hitlerért és Mussoliniért. Életrajzírói szerint naplójában 1937-ben Hitlert "a germánság nagy alakjának" nevezte, Mussoliniról pedig 1939 nyarán feljegyezte, hogy "Itália legnagyobb fia Augustus császár óta".)

Politika mentesség

A tényekhez mindenesetre hozzátartozik, hogy a gyakorlatban Getty és érdekeltségei - ellentétben más amerikai olajmilliárdosokkal, mint például a texasi Hunital - sem a nemzetközi politikában, sem az amerikai belpolitika befolyásolásában nem játszottak szerepet.

Getty hetvenesztendős kora után is minden energiáját a pénzszerzésnek szentelte. Tankhajóflottát szervezett, és az amerikai Delaware államban körülbelül 200 millió dolláros beruházással felépíttette a világ mindmáig legjobban automatizált olajfinomítóját. A legutóbbi években tevékenységét Nyugat-Európára is kiterjesztette: Olaszországban egy nagy olajfinomítót építtetett, s ez lett a bázisa a később Nyugat-Európában nagy üzleti sikert arató Veedol márkájú olajkészítményeknek.

Így alakult ki a Getty birodalom, amelynek delelőjén, 1960-ban Getty Kaliforniából Angliába, a Surrey grófságban levő Suttop Place kastélyba költözött. Voltaképpen e költözködés óta került a mindig visszahúzódó és gyanakvó Getty az érdeklődés középpontjába, s ekkor kezdődött körülötte a nyugati világ képes lapjainak ostroma.

Addig Getty újságíróval sohasem állt szóba, és egy ízben tízezer dollárt fizetett az Associated Press hírügynökségnek csak azért, hogy megsemmisítsenek egy fényképet, amely Gettyt Szaúd király és a kuvaiti sejk társaságában ábrázolta, amint egy tál datolya mellett éppen olajügyletekről tárgyal...

A bírtok

A titkolózás lehetőségét az is csökkentette, hogy a megvásárolt birtok is eléggé feltűnő volt. Suttop Place valamikor Sunderland hereegének birtoka volt, s e birtokhoz egy ötszáz éves kastély tartozott, 34 háló- és 14 fürdőszobával. Amikor Gettyt megkérdezték, hogy miért vásárolta meg a birtokot és a kastélyt, azt válaszolta: európai útjain túlságosan sokat költött szállodára...

Ez a válasz már csak azért is gyanús volt, mert a hercegnek Getty egymillió dollárt fizetett, 500 ezret pedig a régi kastély rendbehozatalára fordított. Sokkal meggyőzőbb ok az amerikai pénzügyminisztérium egy nemrégiben nyilvánosságra hozott jelentése, amely szerint Getty nemcsak ingyen kapta a mesébe illő kastélyt, hanem még keresett is rajta…

Az a tény ugyanis, hogy állandó lakóhelyét az Egyesült Államokból Nagy-Britanniába helyezte át, az amerikai adózás szempontjából kedvező helyzetbe hozta. Ezen a "réven" lényegesen többet takarított meg, mint amennyibe a "vám", az angliai kastély került…

Röviddel a kastély megvásárlása után Getty magánélete egy apróbb botrány miatt került a figyelem középpontjába. Getty ugyanis több száz előkelő vendég részére kastélyavató ünnepséget rendezett. Ennek során előszedték azt a felbecsülhetetlen értékű arány étkészletet is, amely valamikor az angol király tulajdona volt. Az egyik nagy angol lap riportere fényképet akart készíteni a mulatozókról, egy ifjú grófnő azonban az akkor divatos tűsarkúcipőjével fejbe vágta, és a riporter méregdrága gépével együtt belezuhant a vadonatúj, 80 ezer dolláros úszómedencébe. A mulatságnak hajnalra vége szakadt, Gettyt azonban a képes lap az angol bíróság elé citálta, s ez a tárgyalás olyan sajtónyilvánosságot jelentett, hogy ezek után már nem sok értelme volt a titkolódzásnak.

(A bírósági tárgyalóterem küszöbén egyébként egy újságíró Gettynek szögezte a kérdést: hogyan költhetett 30 ezer dollárt a kastélyavató ünnepségre ? A milliárdos így válaszolt: Ez nem pazarlás. Az estély 30 ezerbe került. Nyolc óra hosszat tartott, és én kiszámítottam, hogy érdekeltségeim ennyi idő alatt 67 ezer dollárt jövedelmeznek…")

A pletykalapok

Ettől kezdve a különböző képes lapok társasági és pletykarovataiban sűrűn bukkantak fel a Getty életstílusáról és családjáról szóló hírek. Ezek, noha szülőanyjuk a szenzációhajhászás volt, a maguk összességében mégis olyan képet nyújtottak, amely társadalmilag és emberileg sem nevezhető érdektelennek.

Gettyről mindenekelőtt azt mondták el ezek a hírek, hogy reszket az öregségtől és betegségtől, és ennél fogva, általában csak főtt sárgarépát, fügét és datolyát fogyaszt, noha aranytányérból. Teljes, bőséges ebédet és vacsorát legfeljebb havonta kétszer eszik. Étkezés előtt jógalégzési gyakorlatokat tart. Orvosai tanácsára minden egyes falatot 33-szor rág meg, és hetenként legalább egy napig böjtöl is. Amikor a parkba sétálni megy, lábára szerelt kilométeróra jelzi az orvosilag előírt és "elfogyasztott" kilométerek számát…

Ehhez az "örömteli" élethez az is hozzátartozott, hogy Getty közismerten fukar volt. Akiknek alkalmuk volt vendégeskedni Sutton Placc kacsalábon forgó kastélyában, azok elmondták, hogy a kastélyban összesen két telefonvonal van. Egy közvetlen vonal Getty számára. Egy másik a vendégeknek, ez azonban csak pénzbedobásra működött…

Feltehető, hogy ezek a tulajdonságok szerepet játszottak Getty magánéletének kudarcaiban. Életrajzíróinak egy csoportja szerint ötször nősült, mások véleménye szerint hétszer. Válásai mindig csendesek és botránymentesek voltak, az elbocsátott feleségek nyilvánvalóan megkapták az ilyenkor szokásos végkielégítést. Ha a házasságok száma bizonytalan is, az kétségtelen, hogy a különböző frigyekből összesen öt gyermek született, ezek azonban nem sok örömet jelentettek a milliárdos számára.

Érdekes és jellemző, hogy Getty és gyermekeinek kapcsolatát ugyanaz mérgezte meg, ami hajdanában Jean Paul Getty és anyja kapcsolatát. A pénz.

1970-ben a milliárdos harmadik fia, Gordon Peter Getty beperelte apját, és azt követelte, hogy utaljon át számára 44 millió fontot abból a családi alapból, amelyet még a kemény akaratú nagymama létesített. Ezt a családi alapot 1934-ben körülbelül 10 millió fontnyi értékben hozták létre. Miután azonban olajrészvényekből állott, értékét 160 millió fontra becsülték. Az ifjú Getty azt követelte apjától, a múlti milliárdostól, hogy juttasson számára megfelelő összeget a részvények osztalékából. Getty éppen olyan kemény volt a fiával, mint vele a mamája nem volt hajlandó fizetni. Az angol bíróság neki adott igazat, s ettől kezdve a fia éppen úgy nem beszélt vele, mint ő annak idején az anyjával…

Egy évvel később a második fiú, ifjabb Paul Getty más természetű és jóval zavarosabb ügybe keveredett. 1964-ben megismerkedett egy Talitha nevű ifjú hölggyel, aki előkelő párizsi és római divatszalonok manökenje volt, s egy-egy kegyes rendező jóvoltából időnként kisebb filmszerepet is kapott. Ifjabb Paul két évvel később feleségül vette, és idősebb Paul rendkívül elutasítóan fogadta ezt a házasságot. Pénzügyi támogatását azonban nem vonta meg a fiataloktól, s ennek következtében azok zavartalanul elfoglalhatták egy római reneszánsz palota két legfelső emeletét, függőkerttel.

A nemtetszés

Római életük egyre zavarosabbá vált. Már az is feltűnőnek volt mondható, hogy amikor a fiatalasszony 1969-ben kisfiút szült, annak a "Galaxie Gramophone" keresztnevet adták. A világ leggazdagabb embere ezt rosszallással vette tudomásul. Nem szolgáltak örömére azok a jelentések sem, amelyek szerint Talitha részt vesz a római hippik találkozóin a Spanyol lépcső tövében, s ez alkalommal rendszerint hátán, kendőben hordja az olajmilliárdos unokáját…

Végül Suttori Place ura az apanázs felfüggesztésével fenyegetőzött, amikor hírül vetté, hogy fia és örököse részt vett a római "ultrabal" ifjúság egyik felvonulásán, s a híres szépségű Navona téren vörös zászlóval és egy maoista felirattal jelent meg…

Az említett epizódok után 1971 júliusában a Getty család római háziorvosát (a milliárdosnak jóformán minden nyugati nagyvárosban családi orvosa volt) a palotába hívatták, amelynek egyik szobájában holtan hevert Talitha Getty. A római rendőrség vizsgálatot indított az ügyben, mert feltételezték, hogy a fiatalasszony esetleg kábítószer mérgezés áldozata lett. Néhány nappal utóbb azonban a Getty család ügyvédjei működésbe léptek, és a vizsgálat csendben megszűnt.

Ezután még két alkalommal került az olajmilliárdos a nemzetközi botránykrónikák reflektorfényébe. Mindkét eset új vonásokkal gazdagította jellemrajzát.

Az unoka füle

Az egyik ügy J. Paul Getty tizenhat éves unokájával volt kapcsolatban, akit a pénzvilág előkelőségeinek szokása szerint III. Paul Gettynek neveztek, mint hajdanában az uralkodók leszármazottait. Ez a fiatalember is Rómában élte világát, s miután bőven volt költőpénze, rengeteg barátja is akadt. A baráti kör az ifjút "az arany hippi" néven emlegette. 1973 júliusában az ifjú munkakerülő eltűnt, és anyja néhány nap múlva levelet kapott fiától. Ebben III. Paul elmondja, hogy elrabolták, és egy Szardínia szigete melletti cirkáló jachton tartják fogva. Elrablói - írta - kereken tízmillió dollárnyi váltságdíjat kérnek, s ő azt kéri anyjától, hogy sürgősen fizesse ki ezt a szerény összeget. Amikor az ügyben III. Paul anyja az agg milliárdoshoz fordult, az a következőket válaszolta: "Nem adok egy vasat sem. Tizennégy unokám van, s ha ezért az egyért fizetek, valószínűleg a többi tizenhármat is elrabolják..."

S mint utóbb kiderült, a ravasz olajmilliárdos arra gyanakodott, hogy szeretetre méltó családja pontosabban III. Paul és a mama - rendezték meg az emberrablási ügyet, hogy némi készpénzt sajtoljanak ki tőle. Sutton Place ura még akkor is megtagadta a váltságdíj kifizetését, amikor néhány hetes várakozás után az emberrablók egy csomagban megküldték III. Paul anyjának, a fogoly levágott fülét, és újabb csonkításokkal fenyegetőztek…

A Múzeum

A nagypapa közben éppen ebben az időszakban építtette fel a kaliforniai tengerparton a J. Paul Getty Múzeumot. A Múzeum épülete, tízmillió dollárba került, és pontos mása egy Nápoly melletti hatalmas, római kori villának, amelynek romjait a közelmúltban tárták fel a régészek. A Múzeum mesés mozaikpadlóját egy észak-afrikai ásatás színhelyéről szállították Kaliforniába, s a több mint száz méter hosszú oszlopcsarnokokat a Getty gyűjtemény legjobb darabjaival, görög és római régiségekkel, barokk festményekkel, XVII. századbeli francia bútorokkal, tapétákkal és keleti szőnyegekkel rendezték be. Amikor a New York Times tudósítója először látogatta meg A Múzeumot, azt mondta, hogy "az egész Egyesült Államokban ennél csak a Metropolitan Museum és a bostoni városi múzeum gazdagabb"…

Mindezek után egy újságíró meglátogatta J. Paul Gettyt, aki (néhány testőrtől eltekintve) egyedül élt a Sutton Place 34 háló, és 14 fürdőszobájában. Az újságíró azt kérdezte vendéglátójától: "Mit akarhat még az élettől a világ leggazdagabb embere ?" A válasz így hangzott: "Továbbra is üzleti ügyekkel kívánok foglalkozni…"

Ezt meg is tette. Komoran és gyomorbajosan, aranytányérjából főtt sárgarépát majszolgatva gyarapította tovább a Getty vagyont, kormányozta a milliárdokat a nemzetközi olajüzlet mind bonyolultabb útvesztőiben. Egy francia életrajzírója szerint egy évben csak egyszer mosolygott. Akkor, amikor Sutton Place termeibe karácsonyestére meghívott száz környékbeli árva gyereket. Ilyenkor fejére rendszerint bohócsipkát tett, s éhes szemmel nézte, hogyan majszolják a gyerekek az ünnepi tortát, amiből ő nem ehetett…

Később azután már egyre nehezebben bírta a nyirkos angol klímát. Kiadta az utasítást: csomagolják be a Sutton Place falait ékesítő festményeket (Tintoretto, Tiziano, Rubens, Renoir, Degas, Monet), s ő majd a festményekkel együtt, a kaliforniai tengerparton épített Getty féle Múzeum birtokra költözik, a napfénybe. A festmények meg is érkeztek, de Getty 1976 kora nyarán, egy esős júniusi napon, 83 éves korában meghalt Sutton Place falai között.

Túlélte a vállalata, három civakodó fia, 16 gyűlölködő unokája, az egyik fél füllel…