Getty
A
világ vezető pénzügyi lapjai, mindenekelőtt az amerikai
Fortune, időnként statisztikát készítenek a világ leggazdagabb
embereiről. Jó néhány évig ebben a statisztikában nem
a Ford, Rockefeller vagy Rothschild család valamelyik
tagja, hanem egy viszonylag ismeretlen amerikai olajmágnás,
Jean Paul Getty szerepelt az első helyen…
Ő
maga a Fortune tudósítójának ezt nyilatkozta: "Aki meg
tudja számolni a pénzét, annak még egymilliárd dollárja
sincsen…"
Getty
a statisztikák szerint, amelyek egymásnak ellentmondanak,
körülbelül három, három és fél milliárd dollárnyi vagyonnal
rendelkezett. A pontos összeg már csak azért is nehezen
állapítható meg, mert - mint minden "korszerű" vagyon
esetében - a pénz részvényekben fekszik, és ezeknek
az értéke természetesen ingadozik. Az első hely a világ
leggazdagabb embereinek a listáján nem azt jelentette,
hogy Getty lenne a világ legnagyobb pénzügyi vagy éppen
gazdasági hatalmasága. Akárcsak a "második leggazdagabb
amerikai", Howard Hughes esetében, itt is a vagyon egyszemélyi
birtoklása, az érdekeltségek fölötti abszolút személyes
uralom emelte Gettyt a hagy milliárdos családok tagjai
fölé.
A
kezdet
Jean
Paul Getty ír származású család sarjaként született
az amerikai Minneapolis városában. Apja ügyvéd volt,
és csakhamar bekapcsolódott a század forduló nagy amerikai
olajüzleteibe. Az 1900-as évek elején már milliomos
volt, és az ifjú Getty ennek megfelelően a legjobb amerikai
és külföldi egyetemeken tanult. A "végső simításokat"
röviddel az első világháború előtt Oxfordban kapta meg.
A
családi hagyományokhoz híven azonban nem annyira a tudományok,
mint inkább a pénz érdekelte, és kétségkívül tehetséges
pénzembernek bizonyult. Több mint fél évszázaddal ezelőtt,
apjához hasonlóón, az olajüzletbe vetette magát, és
egyike volt azoknak, akik Oklahoma állam első olajmezői
feltárták. Már ekkor látszott, hogy afféle "magányos
farkas" lesz a pénzvilágban: ócska Ford kocsijával járta
az olajvidéket, és a geológiai feltárástól a robbanószerek
kezelésén át a jogi teendőkig mindent egyedül végzett…
Huszonhárom
éves volt, amikor nem egészen két esztendő alatt apja
segítsége nélkül megkereste első millió dollárját… A
"magányos farkas" jelleg kialakulását ebben a korai
időszakban alighanem az is elősegítette, hogy az idősebb
Getty nem volt hajlandó folyósítani fiának azokat a
kölcsönöket, amelyek megkönnyítették, vagy legalábbis
meggyorsították volna a többi millió megszerzését… Sőt
az öregúr halálos ágyán módosította végrendeletét, és,
egész vagyonát feleségére hagyta...
A
milliárdos életrajzírói feljegyezték, hogy az ifjú Jean
Paul ekkor kölcsönért fordult anyjához, az öreg hölgy
azonban nem adott egy fillért sem. Getty ezért harminc
évig nem beszélt a mamájával, s amikor egy újságíró
megkérdezte tőle, hogy tudta ezt megtenni, az akkor
több mint nyolcvanéves nábob azt válaszolta: "Anyám
tehet róla, hogy nem tíz esztendővel korábban lettem
milliárdos…"
Kiugró
vagyongyarapodás
Az
igazi nagy vagyon megszerzése felé voltaképpen az 1929-ben
megkezdődött, nagy gazdasági válság nyitotta meg az
utat Getty számára. Az általános irányzattal szemben,
amelynek során a tőkések és spekulánsok széles rétege
szabadulni igyekezett vagyonától, Getty felismerte,
hogy ez az időszak különösen kedvező alkalom a viszonylag
olcsó vagyonszerzésre. A döntő lépést valószínűleg akkor
tette meg, amikor elhatározta, hogy megszerzi a Tidewater
Company nevű olajtársaság részvénytöbbségét. Ez nagy
kiterjedésű olajmezők, finomítók, valamint egy egész
Amerikát átfogó benzinkúthálózat felett rendelkezett,
és akkori értékét 192 millió dollárra becsülték.
A
Tidewater feletti ellenőrzés megszerzéséért Gettynek
nem kisebb ellenféllel) kellett megküzdenie, mint a
Rockefeller dinasztiával. Pontosabban a Standard Oillal.
Rendkívüli ügyességét, taktikai érzékét és nem utolsósorban
erőszakos szívósságát mutatja, hogy körülbelül ötéves
küzdelem után sikerült megszereznie a Rockefeller család
egyik tagjától a Tidewater részvények többségét. Ezután
még majdnem tizenöt évig -1935-tőt 1950-ig - kellett
verekednie, amíg a teljes részvénypakettet megszerezte…
A
vagyonszerzéshez persze a szerencse is hozzátartozik:
a Tidewater szóban forgó első részvénycsomagja ugyanis
egyben egy alig ismert repülőgépalkatrész gyár, a Spartan
konszern ellenőrzési jogát is meghozta Getty számára.
Ez a Tidewater egyik leányvállalata volt. Amikor az
Egyesült Államok belépett a második világháborúba, az
addig jóformán értéktelen Spartan művek némi átszervezéssel
az amerikai légierő egyik legnagyobb iskolagép és alkatrészszállítója
lett…
A
második világháború
Kirobbanása
után megkezdődött Getty "magánbirodalmának" terjeszkedése
az Egyesült Államok határain túlra. Felismerve a közel-keleti
olajüzletben rejlő lehetőségekét, 1949-ben "mindössze"
12 és fél millió dollárért megszerezte a koncessziót
ama semleges zóna területének felére, amely Kuvait és
Szaúd-Arábia között fekszik. Ez a terület termeli ma
is a tőkés világ teljes olajtermelésének 2 százalékát,
ami természetesen mesés hasznot jelentett Getty számára.
A
kudarc
Az
olajüzlettel kapcsolatos egyébként üzleti tevékenységének
jóformán egyetlen kudarca is. Már 1934-ben, mint mondani
szokták: "bagóért" ajánlatot kapott az akkori iraki
kormánytól egy nagyobb koncesszió átvételére. Ezt az
ajánlatot azonban visszautasította, mert a kockázatot
túlságosan nagynak ítélte. A Fortune szerkesztőségének
adott nyilatkozatában nemrégiben azt mondotta: "Most
körülbelül 30 százalékkal gazdagabb lennék, ha akkor
nem vagyok gyáva."
A
következő lépés
A
vagyonszerzés következő állomása a szuezi válsággal
és az 1956-os, Egyiptom elleni angol - francia - izraeli
intervencióval volt kapcsolatban. A Közel-Keleten érdekelt
kisebb amerikai olajkonszernek egy része amellett kardoskodott,
hogy az Egyesült Államok kútpolitikájának támogatnia
kell az intervenciót.
Emlékezetes,
hogy a Standard Oil (elsősorban óriási szaúd-arábiai
érdekeltsége miatt) más véleményen volt. Ennek megfelelően
az amerikai külpolitika akkori irányítója, a Rockefeller
házzal szoros kapcsolatot tartó John Foster Dulles,
az intervencióhoz való csatlakozás ellen döntött. Sőt
az amerikai befolyás későbbi növelésének reményében
voltaképpen gátolta is az intervenció kibontakozását.
Getty
ennek a nagy válságnak az időszakában a Standard Oil
árnyékába húzódott, és nem csatlakozott az intervenciós
lobbyhoz. Ez később sok pénzt hozott a konyhára, Líbia,
sőt Algéria is kaput nyitott a Getty féle Tidewater
konszern előtt.
(Getty
egyébként ritkán tanúsított hasonló politikai bölcsességet.
Mint az amerikai üzletemberek legtöbbje, szenvedélyesen
gyűlölte Rooseveltez, és - ebben már áz amerikai üzletemberek
között is kevesebb társa akadt - rajongott Hitlerért
és Mussoliniért. Életrajzírói szerint naplójában 1937-ben
Hitlert "a germánság nagy alakjának" nevezte, Mussoliniról
pedig 1939 nyarán feljegyezte, hogy "Itália legnagyobb
fia Augustus császár óta".)
Politika
mentesség
A
tényekhez mindenesetre hozzátartozik, hogy a gyakorlatban
Getty és érdekeltségei - ellentétben más amerikai olajmilliárdosokkal,
mint például a texasi Hunital - sem a nemzetközi politikában,
sem az amerikai belpolitika befolyásolásában nem játszottak
szerepet.
Getty
hetvenesztendős kora után is minden energiáját a pénzszerzésnek
szentelte. Tankhajóflottát szervezett, és az amerikai
Delaware államban körülbelül 200 millió dolláros beruházással
felépíttette a világ mindmáig legjobban automatizált
olajfinomítóját. A legutóbbi években tevékenységét Nyugat-Európára
is kiterjesztette: Olaszországban egy nagy olajfinomítót
építtetett, s ez lett a bázisa a később Nyugat-Európában
nagy üzleti sikert arató Veedol márkájú olajkészítményeknek.
Így
alakult ki a Getty birodalom, amelynek delelőjén, 1960-ban
Getty Kaliforniából Angliába, a Surrey grófságban levő
Suttop Place kastélyba költözött. Voltaképpen e költözködés
óta került a mindig visszahúzódó és gyanakvó Getty az
érdeklődés középpontjába, s ekkor kezdődött körülötte
a nyugati világ képes lapjainak ostroma.
Addig
Getty újságíróval sohasem állt szóba, és egy ízben tízezer
dollárt fizetett az Associated Press hírügynökségnek
csak azért, hogy megsemmisítsenek egy fényképet, amely
Gettyt Szaúd király és a kuvaiti sejk társaságában ábrázolta,
amint egy tál datolya mellett éppen olajügyletekről
tárgyal...
A
bírtok
A
titkolózás lehetőségét az is csökkentette, hogy a megvásárolt
birtok is eléggé feltűnő volt. Suttop Place valamikor
Sunderland hereegének birtoka volt, s e birtokhoz egy
ötszáz éves kastély tartozott, 34 háló- és 14 fürdőszobával.
Amikor Gettyt megkérdezték, hogy miért vásárolta meg
a birtokot és a kastélyt, azt válaszolta: európai útjain
túlságosan sokat költött szállodára...
Ez
a válasz már csak azért is gyanús volt, mert a hercegnek
Getty egymillió dollárt fizetett, 500 ezret pedig a
régi kastély rendbehozatalára fordított. Sokkal meggyőzőbb
ok az amerikai pénzügyminisztérium egy nemrégiben nyilvánosságra
hozott jelentése, amely szerint Getty nemcsak ingyen
kapta a mesébe illő kastélyt, hanem még keresett is
rajta…
Az
a tény ugyanis, hogy állandó lakóhelyét az Egyesült
Államokból Nagy-Britanniába helyezte át, az amerikai
adózás szempontjából kedvező helyzetbe hozta. Ezen a
"réven" lényegesen többet takarított meg, mint amennyibe
a "vám", az angliai kastély került…
Röviddel
a kastély megvásárlása után Getty magánélete egy apróbb
botrány miatt került a figyelem középpontjába. Getty
ugyanis több száz előkelő vendég részére kastélyavató
ünnepséget rendezett. Ennek során előszedték azt a felbecsülhetetlen
értékű arány étkészletet is, amely valamikor az angol
király tulajdona volt. Az egyik nagy angol lap riportere
fényképet akart készíteni a mulatozókról, egy ifjú grófnő
azonban az akkor divatos tűsarkúcipőjével fejbe vágta,
és a riporter méregdrága gépével együtt belezuhant a
vadonatúj, 80 ezer dolláros úszómedencébe. A mulatságnak
hajnalra vége szakadt, Gettyt azonban a képes lap az
angol bíróság elé citálta, s ez a tárgyalás olyan sajtónyilvánosságot
jelentett, hogy ezek után már nem sok értelme volt a
titkolódzásnak.
(A
bírósági tárgyalóterem küszöbén egyébként egy újságíró
Gettynek szögezte a kérdést: hogyan költhetett 30 ezer
dollárt a kastélyavató ünnepségre ? A milliárdos így
válaszolt: Ez nem pazarlás. Az estély 30 ezerbe került.
Nyolc óra hosszat tartott, és én kiszámítottam, hogy
érdekeltségeim ennyi idő alatt 67 ezer dollárt jövedelmeznek…")
A
pletykalapok
Ettől
kezdve a különböző képes lapok társasági és pletykarovataiban
sűrűn bukkantak fel a Getty életstílusáról és családjáról
szóló hírek. Ezek, noha szülőanyjuk a szenzációhajhászás
volt, a maguk összességében mégis olyan képet nyújtottak,
amely társadalmilag és emberileg sem nevezhető érdektelennek.
Gettyről
mindenekelőtt azt mondták el ezek a hírek, hogy reszket
az öregségtől és betegségtől, és ennél fogva, általában
csak főtt sárgarépát, fügét és datolyát fogyaszt, noha
aranytányérból. Teljes, bőséges ebédet és vacsorát legfeljebb
havonta kétszer eszik. Étkezés előtt jógalégzési gyakorlatokat
tart. Orvosai tanácsára minden egyes falatot 33-szor
rág meg, és hetenként legalább egy napig böjtöl is.
Amikor a parkba sétálni megy, lábára szerelt kilométeróra
jelzi az orvosilag előírt és "elfogyasztott" kilométerek
számát…
Ehhez
az "örömteli" élethez az is hozzátartozott, hogy Getty
közismerten fukar volt. Akiknek alkalmuk volt vendégeskedni
Sutton Placc kacsalábon forgó kastélyában, azok elmondták,
hogy a kastélyban összesen két telefonvonal van. Egy
közvetlen vonal Getty számára. Egy másik a vendégeknek,
ez azonban csak pénzbedobásra működött…
Feltehető,
hogy ezek a tulajdonságok szerepet játszottak Getty
magánéletének kudarcaiban. Életrajzíróinak egy csoportja
szerint ötször nősült, mások véleménye szerint hétszer.
Válásai mindig csendesek és botránymentesek voltak,
az elbocsátott feleségek nyilvánvalóan megkapták az
ilyenkor szokásos végkielégítést. Ha a házasságok száma
bizonytalan is, az kétségtelen, hogy a különböző frigyekből
összesen öt gyermek született, ezek azonban nem sok
örömet jelentettek a milliárdos számára.
Érdekes
és jellemző, hogy Getty és gyermekeinek kapcsolatát
ugyanaz mérgezte meg, ami hajdanában Jean Paul Getty
és anyja kapcsolatát. A pénz.
1970-ben
a milliárdos harmadik fia, Gordon Peter Getty beperelte
apját, és azt követelte, hogy utaljon át számára 44
millió fontot abból a családi alapból, amelyet még a
kemény akaratú nagymama létesített. Ezt a családi alapot
1934-ben körülbelül 10 millió fontnyi értékben hozták
létre. Miután azonban olajrészvényekből állott, értékét
160 millió fontra becsülték. Az ifjú Getty azt követelte
apjától, a múlti milliárdostól, hogy juttasson számára
megfelelő összeget a részvények osztalékából. Getty
éppen olyan kemény volt a fiával, mint vele a mamája
nem volt hajlandó fizetni. Az angol bíróság neki adott
igazat, s ettől kezdve a fia éppen úgy nem beszélt vele,
mint ő annak idején az anyjával…
Egy
évvel később a második fiú, ifjabb Paul Getty más természetű
és jóval zavarosabb ügybe keveredett. 1964-ben megismerkedett
egy Talitha nevű ifjú hölggyel, aki előkelő párizsi
és római divatszalonok manökenje volt, s egy-egy kegyes
rendező jóvoltából időnként kisebb filmszerepet is kapott.
Ifjabb Paul két évvel később feleségül vette, és idősebb
Paul rendkívül elutasítóan fogadta ezt a házasságot.
Pénzügyi támogatását azonban nem vonta meg a fiataloktól,
s ennek következtében azok zavartalanul elfoglalhatták
egy római reneszánsz palota két legfelső emeletét, függőkerttel.
A
nemtetszés
Római
életük egyre zavarosabbá vált. Már az is feltűnőnek
volt mondható, hogy amikor a fiatalasszony 1969-ben
kisfiút szült, annak a "Galaxie Gramophone" keresztnevet
adták. A világ leggazdagabb embere ezt rosszallással
vette tudomásul. Nem szolgáltak örömére azok a jelentések
sem, amelyek szerint Talitha részt vesz a római hippik
találkozóin a Spanyol lépcső tövében, s ez alkalommal
rendszerint hátán, kendőben hordja az olajmilliárdos
unokáját…
Végül
Suttori Place ura az apanázs felfüggesztésével fenyegetőzött,
amikor hírül vetté, hogy fia és örököse részt vett a
római "ultrabal" ifjúság egyik felvonulásán, s a híres
szépségű Navona téren vörös zászlóval és egy maoista
felirattal jelent meg…
Az
említett epizódok után 1971 júliusában a Getty család
római háziorvosát (a milliárdosnak jóformán minden nyugati
nagyvárosban családi orvosa volt) a palotába hívatták,
amelynek egyik szobájában holtan hevert Talitha Getty.
A római rendőrség vizsgálatot indított az ügyben, mert
feltételezték, hogy a fiatalasszony esetleg kábítószer
mérgezés áldozata lett. Néhány nappal utóbb azonban
a Getty család ügyvédjei működésbe léptek, és a vizsgálat
csendben megszűnt.
Ezután
még két alkalommal került az olajmilliárdos a nemzetközi
botránykrónikák reflektorfényébe. Mindkét eset új vonásokkal
gazdagította jellemrajzát.
Az
unoka füle
Az
egyik ügy J. Paul Getty tizenhat éves unokájával volt
kapcsolatban, akit a pénzvilág előkelőségeinek szokása
szerint III. Paul Gettynek neveztek, mint hajdanában
az uralkodók leszármazottait. Ez a fiatalember is Rómában
élte világát, s miután bőven volt költőpénze, rengeteg
barátja is akadt. A baráti kör az ifjút "az arany hippi"
néven emlegette. 1973 júliusában az ifjú munkakerülő
eltűnt, és anyja néhány nap múlva levelet kapott fiától.
Ebben III. Paul elmondja, hogy elrabolták, és egy Szardínia
szigete melletti cirkáló jachton tartják fogva. Elrablói
- írta - kereken tízmillió dollárnyi váltságdíjat kérnek,
s ő azt kéri anyjától, hogy sürgősen fizesse ki ezt
a szerény összeget. Amikor az ügyben III. Paul anyja
az agg milliárdoshoz fordult, az a következőket válaszolta:
"Nem adok egy vasat sem. Tizennégy unokám van, s ha
ezért az egyért fizetek, valószínűleg a többi tizenhármat
is elrabolják..."
S
mint utóbb kiderült, a ravasz olajmilliárdos arra gyanakodott,
hogy szeretetre méltó családja pontosabban III. Paul
és a mama - rendezték meg az emberrablási ügyet, hogy
némi készpénzt sajtoljanak ki tőle. Sutton Place ura
még akkor is megtagadta a váltságdíj kifizetését, amikor
néhány hetes várakozás után az emberrablók egy csomagban
megküldték III. Paul anyjának, a fogoly levágott fülét,
és újabb csonkításokkal fenyegetőztek…
A
Múzeum
A
nagypapa közben éppen ebben az időszakban építtette
fel a kaliforniai tengerparton a J. Paul Getty Múzeumot.
A Múzeum épülete, tízmillió dollárba került, és pontos
mása egy Nápoly melletti hatalmas, római kori villának,
amelynek romjait a közelmúltban tárták fel a régészek.
A Múzeum mesés mozaikpadlóját egy észak-afrikai ásatás
színhelyéről szállították Kaliforniába, s a több mint
száz méter hosszú oszlopcsarnokokat a Getty gyűjtemény
legjobb darabjaival, görög és római régiségekkel, barokk
festményekkel, XVII. századbeli francia bútorokkal,
tapétákkal és keleti szőnyegekkel rendezték be. Amikor
a New York Times tudósítója először látogatta meg A
Múzeumot, azt mondta, hogy "az egész Egyesült Államokban
ennél csak a Metropolitan Museum és a bostoni városi
múzeum gazdagabb"…
Mindezek
után egy újságíró meglátogatta J. Paul Gettyt, aki (néhány
testőrtől eltekintve) egyedül élt a Sutton Place 34
háló, és 14 fürdőszobájában. Az újságíró azt kérdezte
vendéglátójától: "Mit akarhat még az élettől a világ
leggazdagabb embere ?" A válasz így hangzott: "Továbbra
is üzleti ügyekkel kívánok foglalkozni…"
Ezt
meg is tette. Komoran és gyomorbajosan, aranytányérjából
főtt sárgarépát majszolgatva gyarapította tovább a Getty
vagyont, kormányozta a milliárdokat a nemzetközi olajüzlet
mind bonyolultabb útvesztőiben. Egy francia életrajzírója
szerint egy
évben csak egyszer mosolygott.
Akkor, amikor Sutton Place termeibe karácsonyestére
meghívott száz környékbeli árva gyereket. Ilyenkor fejére
rendszerint bohócsipkát tett, s éhes szemmel nézte,
hogyan majszolják a gyerekek az ünnepi tortát, amiből
ő nem ehetett…
Később
azután már egyre nehezebben bírta a nyirkos angol klímát.
Kiadta az utasítást: csomagolják be a Sutton Place falait
ékesítő festményeket (Tintoretto, Tiziano, Rubens, Renoir,
Degas, Monet), s ő majd a festményekkel együtt, a kaliforniai
tengerparton épített Getty féle Múzeum birtokra költözik,
a napfénybe. A festmények meg is érkeztek, de Getty
1976 kora nyarán, egy esős júniusi napon, 83 éves korában
meghalt Sutton Place falai között.
Túlélte
a vállalata, három civakodó fia, 16 gyűlölködő unokája,
az egyik
fél füllel…