Mekka
Nincs
még egy olyan város a világon, amely annyi titkot rejtene,
és olyan tiszteletnek örvendene, mint Mekka.
Szaúd-Arábiában,
Szúez és Áden között fekszik, és évente több mint
egymillió zarándok érkezik ide. Az év minden napján
moszlimok milliói borulnak le a földre, a szent város
irányába, mint az iránytű mutatója, melyet mágnes lendít
ki.
A
csillogó kupolák és karcsú minaretek városa ugyanakkor
az ipar és a kereskedelem központja is. A moszlimok
életét az iszlám vallás határozza meg, jelen van a tudományban
és a művészetben, de még a leghétköznapibb tevékenységekben
is, mint például az evésben vagy mosdásban.
Mekka,
Mohamed próféta szülőhelye, aki 570-ben született, ő
mutatta meg a pogányságból kivezető utat az egyetlen
isten, Allah felé.
Mi
is az a szent Kába?
Az
iszlám építészet szent emlékét a hagyomány szerint Ibráhim
(Ábrahám) és fia, Iszmáil építette. A Kába szó jelentése:
négyszögletes épület. "Az iszlám dobogó szíve" 12 m
hosszú, 10 m széles és 15 m magas. Megemelt alapzaton
áll, fekete brokáttal borítva. Az ajtón lévő függönyökön
és a külső falán körbefutó szegélyen arannyal hímzett
feliratok láthatók. A márványépület és a szürke kő négy
sarka a négy égtáj felé tekint.
Kába
szentélyében arany és ezüstlámpák ontják a fényt. A
legfontosabb tárgy a Fekete Kő, melyet a zarándokoknak
hétszer kell körbejárniuk és megcsókolniuk. Ezzel ér
véget a háddzs, a mekkai zarándoklat.
A
Fekete Kő eredete misztikus ködbe vész, szentté azonban
bizonyosan Mohamed tette. A geológusok szerint meteorit
egy darabja, s mint a hagyomány is tartja, egyenesen
az égből hullt az Édenkertbe. Ádam (a bibliai Ádám)
kapta meg, miután Allah kikergette a Paradicsomból,
hogy a kő elnyelje a bűneit.
A
legenda szerint eredetileg fehér volt, de az idők folyamán
megfeketedett a magába szívott sok emberi bűntől...
Később
a hagyomány szerint Dzsibríl angyal (a bibliai Gábriel)
Ibráhimnak (a bibliai Ábrahámnak) ajándékozta, hogy
templomának a sarokköve legyen.
A
Kába hatalma Mohamed kora előtt
Az
iszlám előtt az arab nép a Tudatlanság Idejét élte.
Természetimádó, animista vallásban hittek, tisztelték
a köveket, a fákat és a Napot. Hitvilágukat jó és rossz
démonok népesítették be. A Kába ekkor még pogány szentély
volt, a Fekete Kő pedig kultikus tárgy, amely Arábiából
idevonzotta a zarándokokat. A pogány istenek és bálványok
imádói azért csókolták meg a követ, hogy magukba szívják
az erejét. A szokást, mely ettől kezdve Allah tiszteletét
szolgálta, Mohamed is szentesítette.
Sok
történet szól a Fekete Kő mágikus erejéről. Az egyik
szerint Abaha, egy abesszin katona megesküdött, hogy
lerombolja a Kábát. De amikor seregével Mekkához ért,
az elefántja letérdelt, és nem volt hajlandó bemenni
a városba. Aztán csapatba verődött madarak érkeztek,
és köveket zúdítottak a seregre, amely visszavonulásra
kényszerült.
A
Tudatlanság Idején a Kábát bálványok és istenek népesítették
be, olyanok, mint például Venus vagy Fortuna, de köztük
volt egy Allah nevű sémi isten, aki később az összes
többit kiszorította. Amikor Mohamed 40 éves volt, álmában
megjelent neki Dzsibril angyal, aki felszólította, hogy
"Hirdess Urad nevében, aki teremtett, / Vérrögből teremtette
az embert/."
A
hagyomány szerint, amikor felébredt, a Korán a
szíve fölé volt írva, és a próféta tudta, hogy a hamis
isteneket meg kell tagadni, és egyedül Allahot szabad
imádni. Habár ez idő tájt a pogány hit, hanyatlásnak
indult, Mohamednek mégsem volt könnyű dolga, amikor
az embereket Mekka és a monoteizmus felé akarta fordítani.
A Kába és a Fekete Kő elfogadása egyike volt azoknak
a kompromisszumoknak, amelyekre a cél érdekében kényszerült.
Az
Ótestamentum
elmeséli
Hágár történetét, aki Ábrahám fiának, Izmaelnek az édesanyja
volt. Sára, Ábrahám meddő és féltékeny felesége a pusztába
küldte Hágárt és gyermekét abban reménykedve, hogy a
sivatagban mind a ketten szomjan halnak. Ám a Mindenható
egy forráshoz vezérelte az asszonyt, melyből friss víz
tört elő, és így megmentette anya és gyermeke életét.
A muszlimok szerint, amikor Hágár meglátta a homokból
előtörő vizet, így kiáltott fel: "Zem! Zem!", azaz:
"Állj! Állj!" Ezt az életet adó forrást azonosítják
azzal, amelyik Mekkában pár méternyire található Ádám
Fekete Kövétől.
Korábban
a Zemzem volt Mekka egyetlen vízforrása. Tikfából oszlopokat
állítottak köré, föléje pedig kupolát emeltek. Mosásra,
ivásra használták, és a mai napig a Zemzem vizével mossák
tisztára, évente háromszor a Kábát.
Mekka
szentségének megsértése
Habár
a nem iszlám vallásúaknak tilos belépni a Nagy Mecsetbe
(régebben a betolakodókra halálbüntetés várt, ma a nem
muszlimokat megbírságolják), az utóbbi 200 évben többen
is megszegték ezt a szent törvényt, és zarándoknak öltözve
vegyültek el a tömegben. Johann Ludwig Burekhardt svájci
történész, aki Petrát is felfedezte, 1814-ben elsőként
írta le látogatását.
Talán
Mekka leghíresebb, hitetlen látogatója az angol utazó,
Sir Richard Burton volt, aki 1830-ban járt a városban,
és később (Zarándoklat Medinába és Mekkába című
könyvében) így írt élményeiről: "Tiszta szívemből mondom,
hogy a hívők, akik sírva kapaszkodnak a függönybe, vagy
szívüket a kőhöz szorítják, mélyebb érzéseket fejeznek
ki, mint a távoli észak hádzsija (zarándoka)."
Az
iszlám hódító vallás. Az ellenállást sokszor véres harcokkal
törték meg. Ezek a konfliktusok Mekkát sem kerülték
el. 1802-ben például a puritán Muhammad Abdul Wahhab
borzalmas öldöklés után bejutott a városba, tönkretett
minden szentélyt, a lakosságot pedig bálványimádásra
kényszerítene. 1979-ben is véres összecsapások zajlottak
a mecset környékén. Mekka városa áttekinthetetlen intrikák
színterévé vált. Mohamed és az iszlám szülővárosa sok
erőszakot élt meg, de ma a tökéletes béke színhelye.
A
zarándoklat
A
zarándoklat célja, a kocka alakú Kába fekete brokátba
burkolózva, messze kimagasodik a tömegből. A zarándokoknak
hétszer kell körüljárniuk az iszlám Szentek Szentjét,
miközben áhítatosan énekelnek. Az umra ceremónia
fontos része a Fekete Kő megcsókolása. Így szívják magukba
annak erejét, hogy az igaz hit szerint folytassák életüket.
A
hívő muszlimok szent kötelességeit, az iszlám öt tartópillérét,
a Korán tartalmazza. Ezek a következők: a hit megvallása,
napi ötszöri imádkozás, jótékonykodás, a ramadán havi
böjt és végül a zarándoklat a háddzs, Mekkába.
A
"kis zarándoklatra" az év folyamán bármikor, a "nagy
zarándoklatra" csak a mohamedán év tizenkettedik hónapjában,
dul hiddzsában kerülhet sor. Minden muszlinnak,
aki fizikailag és anyagilag képes rá, életében legalább
egyszer el kell zarándokolnia Mekkába. De senki sem
kötelezhető az út megtételére, ha távolléte miatt családja
ínséget szenvedne.
A
Mekkába zarándoklók a háddzs szertartásának évszázados
rituáléját követik. Mielőtt útra kelnének, tetőtől talpig
varrás nélküli, fehér lepelbe, ikrámba burkolóznak
A hívők egyforma öltözete Allah előtti egyenlőségüket
jelképezi. Ima előtt a muszlimoknak meg kell mosniuk
arcukat, fejüket, kezüket és lábukat. Ezt a kőtől 55
méternyire lévő Zemzen vízével teszik.
A
zarándoklat első napján Mekkában a zarándokok jobbról
balra haladva hétszer körüljárják a Kábát és megcsókolják
a Fekete Követ. Azután hétszer egymás után felmennek
a szomszédos magaslatokra, amelyek a Marva és a Szafa
nevű dombok között fekszenek, ezeket mára bekerítették,
és ösvénnyel kötötték össze. Ugyan így cselekedett Hágár,
Ábrahám szolgálója, amikor vizet keresett az újszülött
Iszmáélnak, akit a muszlinok szellemi ősüknek tekintenek,
hétszer futotta be az utat, mikor a földből csodálatos
módon feltörő Zemzem forrást megpillantotta.
Ezt
követően a zarándokok a 8 km-re eső Minába gyalogolnak,
itt szállnak meg éjszakára. Másnap a 16 km-re fekvő
Arafát-fennsíkra mennek, ahol a hagyomány szerint Mohamed
utolsó beszédét tartotta. Itt a napot elmélkedéssel,
az est egy részét pedig 49 kő összegyűjtésével töltik,
a kövek a másnapi rítushoz kellenek, amely a Muzdalifába
való gyaloglásból, és a Minába történő visszatérésből
áll. Itt zajlik le "az ördög megkövezésének" ceremóniája,
amikor is a kövekkel megdobálnak három kőoszlopot, melyek
azt a helyet jelölik, ahol Iszmáél egykor megkövezte
a sátánt, mert az Ábrahám iránti engedetlenségre akarta
csábítani.
Az
utolsó szakasz megtételével a zarándokok visszajutnak
Mekkába. A háddzs ünnepséggel ér véget, melynek
során juhot vagy kecskét áldoznak fel. A zarándokok
fejét ezután leborotválják, majd a zarándoklat záróaktusaként
ismét hétszer körbejárják a Kábát.